15:52. Tegnap délután a Bródy Sándor utca és a Múzeum körút sarkánál figyeltem fel erre a látványra. A fények már kezdtek fogyni, de a gép makulátlan fehér váza szinte világított a kormos falak előtt. Egy Aero Jehla AŠ-244, ami nagyon nem illik a nyolcadik kerületi utcaképbe. A 260-as Ikarus mögötte ontotta a sűrű, szürke füstöt, ami teljesen elnyelte a gép farkát, miközben az a tűhegyes orr a repedezett aszfalt felé mutatott.
Hallottam azt a jellegzetes, halk turbina-búgást, ami a felszállás előtti készenlétet jelzi. A futómű mellett felejtett fadoboz és a szanaszét heverő téglák arra utalnak, hogy valami sietős rakományról lehetett szó. Nem hiszem el azokat a hivatalos szövegeket, amiket az ilyen executive gépekről terjesztenek. Ez a gép túl tiszta és túl gyanús volt ebben a szürkületben.
A filmem (pushed 35mm) elég szemcsés lett a fényhiány miatt, de a hang és a látvány megmaradt. Mire a távoli szirénák hangja felerősödött, a gépnek már hűlt helye volt. Valami nem kerek ezzel a látogatással.
Az a halk búgás nem készenlét, hanem a szívóoldal rácsa van tele mocsokkal, aztán ha a csapágy túlmelegszik, dőlni fog a fáradt olaj a zsanér mellett a betonra.
Bár ettől a szemcsés filmtől majdnem kifolyik a szemem, a Jehla futószár-mechanikája és a teherviselő csukló bekötése még ebben a pesti homályban is a Vodochody mérnöki precizitását dicséri. A szárnytő illesztése ennél a típusnál annyira tiszta, hogy a zsanér környékén szivárgó olajról fantáziálni egyszerűen technikai képtelenség, pláne egy ilyen rövid pályás üzemre tervezett futómű-geometria mellett.
ŰRJÁRMŰ SZEMLE
