ŰRJÁRMŰ SZEMLE

15:10 - Valami nagyon nincs rendben. Ebben a döglesztő szürkeségben, egy zárt, latyakos belső udvarban bukkant fel ez a fehér tű. Sehol egy lélek, csak az a halk, baljós turbina-búgás hallatszott a garázsok felől, amitől mindig feláll a szőr az ember hátán. A málló vakolat és a sötét ablakok között ez a gép túlságosan is tisztának tűnik. Cosinával lőttem a harmadikról, kénytelen voltam tolni a filmen, mert ilyen fények mellett minden csak egy nagy szemcsés paca. Azok a fa ládák ott a betonon... nem hiszem el a hivatalos szöveget a „sürgős szállítmányról”. Túl nagy a csend, csak a távoli villamos csengője zavarja meg néha ezt a fojtogató várakozást. Figyelni fogom, mikor villannak fel a navigációs fények az indításnál.

Ma délután 14:27-kor kaptam le ezt a gépet a Kőbánya-Kispest (Köki) tárolóvágányoknál, pont az M3-as metró szellőző tornya mellett. Elég komoly rezgés volt érezhető a felüljárón, amikor a gép letette magát, nem igazán figyelt a biztonsági távolságra a műtárgytól. Mennyire zavarta a forgalmat: Teljesen elzárta az utat a karbantartók elől, a kábeldobokat alig lehetett elmozdítani a latyakban a futóművektől. Szabálytalan leállítás, a kifúvó nyílások irányába tolták a hajtóműveket, ami nem tesz jót a betonnak. A gép festése láthatóan kopott, a román felségjelzés alig látszik a kosztól. A Fujifilm QuickSnap megint hozza a szokásos zöldes színeit a fénycsövek miatt, de a lényeg kivehető.

Hajnali háromnegyed négykor esett be az udvarra ez a dög. PO-278-as Dzik, állítólag páncélozott teher, de a gép állapota siralmas. Nézzétek azt a zsanért a fotón. Az olaj dől belőle, a hegesztés meg tiszta kókány munka, látszik rajta a lengyel „precizitás”. A vázon a festék alatt már ott a repedés. A PZL-Orbita felirat az egyetlen, ami még tartja magát. A hordók között alig fért el a telepen. Holnap szedjük szét a szervizajtót, valami nagyon kopog a szívóoldalon.