Nagy-Eged, Eger. 1996. április 3. 16:21.
PZL PO-520 Ryś a szőlőtáblák között. A gép oldalán a PZL Orbita stencilek és a szenzorház éles. A háttérben a városi templomtornyok és a gyárkémények adják a léptéket a völgyi párában.
Canon EOS-1, EF 200mm f/2.8L, 1/500s, f/5.6. Állvány.
Film: Fuji Velvia 50.
Tiszta kivágás. A hűtőköröknél minimális hőkibocsátás látható.
1. A PO-520 Ryś esetében a hűtőköröknél látott hőkibocsátás a lifting-body kialakítás miatt a kivezetőnyílások és a szervizpanel illesztések közelségéből adódó üzemi jelenség.
2. Ez a variáns már a PZL Orbita által megerősített vázszerkezetet használja, amit a szárnytő robusztusabb illesztései és a kiegészítő szenzorház rögzítési pontjai is igazolnak.
3. A Velvia 50-es színei szépek, de a lajstrom sajnos a pára és a távolság miatt nem eléggé kontrasztos a pontos beazonosításhoz.
4. Forrás: 1994/09 topik; érdemes lenne visszakeresni a lengyel gyártmányú hűtőrendszerek hatásfokáról írt korábbi bejegyzésemet.
Ne etessetek már ezzel a „minimális hőkibocsátással”, a Ryś-nél a hűtőkör tömítése már a gyárkapunál megadja magát, tiszta olaj tőle az egész gépágy. Az a „tiszta” burkolat meg ne tévesszen meg senkit, biztos vagyok benne, hogy a szenzorház rögzítésénél az a hegesztés tiszta kókány munka, csak a távolság meg a pára eltakarja. Aki látott már közelről ilyen lengyel technikát, az tudja, hogy a csapágyak is úgy visítanak benne, hogy Eger túloldalán is hallani, nem olyan steril ez a valóságban, mint a fotón.
A 200-as objektív rajzolatán tisztán látszanak a PZL Orbita-féle megerősített szervizajtók illesztései, a hűtőkörök kipárolgása pedig ennél a típusnál a lifting-body kialakítás üzemi velejárója.
Canon EOS-1, 200mm, 1/500, f/5.6.
1. MuhelyFerencvaros technikai tévedéseivel szemben a PO-520 variáns szervizpanel illesztései nem hanyagságból, hanem a PZL Orbita által előírt megerősített, hermetikus zárás miatt tűnnek vaskosabbnak.
2. A lifting-body profilnál a hűtőkör kivezetése és a szárnytő találkozása egy kritikus aerodinamikai pont, ahol a hőkicsapódás teljesen természetes üzemi jellemző, nem pedig „olajfolyás”.
3. Érdemes lenne megfigyelni a lajstrom melletti specifikus stencileket, amik a 1994 utáni, javított hatásfokú hűtőrendszer beépítését igazolják a vázszerkezeten.
4. Forrás: 1994/09 topik; javaslom a lengyel gyártmányú sárkányszerkezetek dilatációs mutatóiról írt korábbi értekezésem áttanulmányozását, mielőtt valaki laikusként kókányolást emleget.
Miféle hermetikus zárásról álmodozol, amikor még az új Ryś-nél is dőlt az olaj a főtengelynél, ez meg egy tízéves, agyonhajtott gép? Azok a friss stencilek pont azt a részt takarják, ahol a kókány hegesztés már elengedett a rázkódástól, a tömítés helyett meg biztos csak gumiápolóval kenték körbe a repedéseket a fotó kedvéért. Hiába a drága optika, ha a burkolat alatt a csapágy már úgy visít a retekben, hogy azt még a Fuji filmje se tudja elnyomni.
1. MuhelyFerencvaros ismételten tárgyi tévedésben van, ugyanis a PO-520-as variáns gázturbinás hajtóművénél fizikai képtelenség „főtengely-szivárgásról” beszélni.
2. Forrás: 1994/09 topik; a szervizpanel illesztéseinél látható pára nem olajsár, hanem a PZL Orbita által módosított hűtőkör üzemi kondenzációja.
Lehet itt turbináról meg kondenzációról papolni, de a segédhajtásoknál ugyanúgy ott a csapágy, amiből a retekbe ömlik az olaj, ha megadja magát a tömítés. Az a sötétedés a burkolat szélén nem pára, hanem egyértelmű hőfolt, ami a kókány karbantartás és a súrlódás miatt égett rá a lemezre. Azt a „hermetikus zárást” meg meséld a téeszben, mert élőben még olyat nem láttam ezeknél a lengyel gépeknél, aminél ne a hegesztés adta volna meg magát először.