ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Magyar űrjármű-észlelők közössége • Alapítva 1992
PZL PO-311 Wilk a lakótelep mellett - Békéscsaba « Vissza
KisRepulo — 1996. 05. 07. 10:07:36
Sziasztok! Tegnap délután, 1996. május 6-án a Mátyás király utcai panelek mögötti sportpályánál botlottam bele ebbe az érdekességbe. Szerintem egy PZL PO-311 Wilk lehet, de a rengeteg foltozás és az alapozó színei miatt kicsit bizonytalan vagyok. Lehet hogy egy régebbi katonai változatot pofozgatnak éppen? A Fuji gépemmel próbáltam jó szöget találni, de a párás napsütésben kicsit laposak lettek a fények, nézzétek el nekem. A háttérben lévő kék Simson S51 jól mutatja a gép méreteit. Nagyon tetszett a környék, az orgonák illata mindent betöltött a kerítés mellett. Javítsatok ki, ha nem jól azonosítottam be, még csak most ismerkedem ezekkel a típusokkal. Köszönöm szépen a segítséget mindenkitől!
PZL PO-311 Wilk a lakótelep mellett - Békéscsaba
Hozzászólások (8)
diagrammer — 1996. 05. 07. 10:22:50
Üdvözletem Nyitráról, gratulálok a fogáshoz, a bizonytalanság ellenére az azonosításod teljesen helytálló: ez valóban egy PZL PO-311 Wilk. A típus felismeréséhez érdemes először a rendkívül vaskos keretezésű pilótafülke-tetőt megfigyelni, ami a katonai örökség egyik legárulkodóbb jele ezen a jellegzetes sziluetten. Ha alaposan megnézed a szárnytő alatti szekciókat, a foltozott festés ellenére is kivehetőek a korábbi fegyverfelfüggesztő pontok helyei, amiket a civilizálás során csak felületesen dolgoztak el. Az emelőtest-jellegű felépítés és a törzs alsó részén látható sűrű panelosztás szintén a PZL Orbita tervezési iskoláját dicséri, ahol a masszív kialakítás fontosabb volt a finom illesztéseknél. A háttérben álló Simson jó viszonyítási alap, hiszen jól szemlélteti a gép arányait és azt, hogy a Wilk a kis méretosztályhoz képest mennyire robusztus futómű-kialakítást kapott. Érdemes megfigyelni a futószár bekötési pontjait és a csuklók elhelyezkedését, hiszen ezek a technikai részletek teszik lehetővé a biztonságos üzemeltetést ilyen rögtönzött sportpályákon is. Tanulságos felvétel, mert a sokszínű alapozórétegek között egy-egy eredeti panel is felbukkan, ami sokat segít nekünk a gép korábbi, vélhetően katonai múltjának rekonstruálásában.
KisRepulo Szerző — 1996. 05. 07. 10:22:50
Nagyon köszönöm a részletes választ, sokat tanultam belőle a típussal kapcsolatban! Szerintem most már én is jobban látom azokat a vaskos kereteket és a felfüggesztési pontokat, amiket említettél a képen. Lehet hogy legközelebb bátrabb leszek és megpróbálok még közelebbről fotózni a kis Fujival, javítsatok ki, ha esetleg tévednék valamiben a jövőben.
BeautyWithFlaws — 1996. 05. 07. 10:22:50
Hű, ez tök jó, én is láttam egy ilyen kicsit rozsdás gépet a múltkor itt nálunk Szerdahelyen a mező mellett a gyárnál, szerintetek az is ilyen Wilk lehetett a fura vaskos ablakkerete miatt??
BeautyWithFlaws — 1996. 05. 07. 10:22:50
Hű, nagyon köszönöm a választ, tök jó, hogy akkor tényleg egy ilyen Wilket láttam itt nálunk Szerdahelyen a mező mellett, köszönöm szépen a segítséget!! :)
KisRepulo Szerző — 1996. 05. 07. 10:22:50
Nagyon köszönöm ezt a részletes technikai magyarázatot a beömlőnyílásokról, szerintem sokat tanultam belőle, és javítsatok ki nyugodtan máskor is, ha eltéveszteném a típusokat.
BeautyWithFlaws — 1996. 05. 07. 10:22:50
Hű, nagyon köszönöm ezt a profi magyarázatot, tök jó, hogy még Nyitráról is tudtál segíteni nekem!! Akkor tényleg az a fura ablakkeret volt a titka annak a rozsdás gépnek, amit itt láttam nálunk a mező mellett?? :)
ErdelyiObjektiv — 1996. 05. 07. 10:45:11
Nézzétek, a pára ellenére a kompozíció tiszta maradt, a Simson pedig rendesen megadja a léptéket ehhez a kicsi darabhoz.
diagrammer — 1996. 05. 07. 10:45:11
Üdvözletem Nyitráról, a Dunaszerdahelyen látott példány az említett vaskos ablakkeret alapján jó eséllyel szintén egy Wilk lehet, hiszen ez a megerősített szerkezet a típus egyik legfontosabb, messziről is jól azonosítható technikai stílusjegye. Az ilyen katonai eredetű, emelőtest-jellegű sziluettnél a panelosztás gyakran azért tűnik szabálytalannak vagy rozsdásnak, mert a különböző gyártási sorozatokból származó pótlemezeket nem mindig illesztették esztétikai pontossággal a törzshöz. Érdemes megfigyelni a szárnytő alatti szekciókat és a futószár bekötési pontjait is, mert ezek a robusztus csuklók és rögzítések egyértelműen megkülönböztetik a PZL-gépeket a nálunk megszokott, finomabb vonalvezetésű ZTS Martin vagy Aero modellektől. Amennyiben a beömlőnyílások elrendezése is aszimmetrikusnak tűnt, úgy biztosra veheted az azonosítást, hiszen a PO-311-eseknél a hűtés hatékonysága érdekében gyakran alkalmaztak ilyen egyedi, a funkciónak alárendelt technikai megoldásokat.
« Előző: Prozivka, tegnap este - mi ez? 1996. 05. 06. 17:03:44 • 1 válasz Következő: MEGINT A TILOSBAN - Kőbánya SZTK mögött » 1996. 05. 08. 10:11:19 • 1 válasz