Tegnap este kimentem a régi betonra, hátha mozog valami az őszi hűvösben. Megérte a várakozást: ez a Romaeris Strigoi RA-278 pont a sárga nátriumlámpa alá parkolt le a hangárnál. A Pentax K1000-est állványra tettem, ISO 1600-ra tolt film, szóval a szemcsézettségért elnézést, de a lényeg így is látszik.
Nézzétek azt a főfutószárat! A csukló kidolgozása és a hidraulika bekötése zseniális, látszik, hogy nem sajnálták belőle az anyagot a románok. A szárnytő alatti szögletes beömlőnyílások (vent slats) is elég agresszívek, pont úgy néznek ki, mint valami ragadozó kopoltyúi. Ebben a fényben a kabintető éle is elég baljóslatú.
Vicces látni a fehér Niva mellett, jó viszonyítási alap a méretekhez. A futómű-geometria alapján ez a gép nem ijed meg a rázósabb pályáktól sem, igazi 'terepjáró' a levegőben. Remélem a zsanér nem nyikorog annyira, mint a mögötte lévő hangárajtó!
Azok a szögletes lamellák a szívóoldalon nem esztétikai elemek, hanem a kényszerhűtést segítik, mert a burkolat alatt ez a technika hajlamos a túlmelegedésre. Hiába dicséred a futóművet, a képen is látszik a csuklónál az a sötét folt, ami egyértelműen szivárgó hidraulikaolaj, szóval a tömítés már most kókány. Ha nem figyelnek oda, a következő behúzásnál úgy megszorul a csapágy, hogy a gép ott marad a betonon.
RustyLens, te minden szemcsében olajfolyást látsz, pedig a futószár tövében az a sötétedés csak a nátriumlámpa játéka a csukló árnyékában. Amíg nem látok egy élesebb profilt a szárnytő illesztéséről, addig a te diagnózisod nálam csak amolyan „zsanér-huszárkodás”, ami több bizonytalanságot szül, mint ez a szemcsés film.
ŰRJÁRMŰ SZEMLE
