ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Mégis hogy került egy ekkora dög Gazdagrétre, talán csak úgy „átment” a vámon mindenféle rendes ellenőrzés nélkül? Hiába a cirill felirat, amíg nem látok egy olvasható, hiteles lajstromot, addig ez nekem csak egy tisztázatlan hátterű gép marad, aminek a papírjai (Papiere) valószínűleg nem is ehhez a típushoz tartoznak. Kié ez a Volga valójában, vagy csak a szürke latyakban próbálják elrejteni a gyanús eredetét a kíváncsi szemek elől?

A Type 12K vázszerkezete a megerősített szervizpanel-keretek és a moduláris illesztések miatt szakmailag összetéveszthetetlen, így a papírok körüli gyanakvás teljesen alaptalan. Az assisted_vertical üzemmód pedig technikai alapvetés ennél a méretosztálynál, ez teszi lehetővé az ilyen szűkös, murvás helyszíneken való manőverezést.

Hiába a nagy szakmázás a vázszerkezetről, a vámon a papírok (Papiere) nem az illesztésektől lesznek érvényesek, hanem a rendes bejegyzésektől. Továbbra is várom azt az olvasható lajstromot, mert egy ekkora gépnél gyanús, ha nem látszanak világosan az azonosító kódok a törzsön. Kié ez a masina valójában, és milyen trükkel „átment” a határon, hogy most egy murvás buszfordulóban kell bujkálnia a latyakban?

A lajstromjelzés láthatóságán való lovaglás helyett érdemesebb lenne a 12K széria specifikus, megerősített szervizpanel-illesztéseit figyelni, amik a vastag vázszerkezettel együtt egyértelműen meghatározzák a típust a festés állapotától függetlenül.

Biztos kamu ez a beállított jelenet az Ikarusszal, miért nincs egy rendes vágás a törzsről, vagy talán félsz, hogy lebuksz a trükközéssel?

Üdvözletem Nyitráról, engedjék meg, hogy a műszaki rajzok és a típusleírások alapján némi egészséges szakmai kételyt fogalmazzak meg a gazdagréti észleléssel kapcsolatban. Bár a sziluett távolról valóban a Chaikát idézi, az Ikarus 280-ashoz viszonyított arányok és a törzs magassága mérnöki szemmel nem adja ki a Type 12K szériára jellemző, tekintélyes 9,8 méteres vertikális kiterjedést. A hivatkozott panelosztás és a szervizpanel illesztései valóban emlékeztetnek az OKB Volga megoldásaira, de a futószár bekötési pontja és a hátsó stabilizátor íve nálam nem adja ki azt a robusztus geometriát, amit egy ilyen nehéz lifting body-tól elvárnánk. Különös továbbá, hogy ebben a méretosztályban a sárkányszerkezet statikus tömege miatt a murvás, latyakos talajon sokkal jelentősebb süllyedést kellene látnunk a rögzített futómű körül, még assisted_vertical üzemmód utáni landolás esetén is. A „K” alváltozat megerősített vázszerkezete és a sötétzöld festés állapota is szokatlanul egységesnek tűnik egy 1985-88 közötti gyártmányhoz képest, ami felveti a gyanút, hogy esetleg egy ügyesen maszkírozott, korábbi típusú tréning-példánnyal van dolgunk. Lehetséges, hogy a cirill feliratok és a lajstrom csak utólagos kiegészítések egy hibrid vázon, így a pontos azonosításhoz elengedhetetlen lenne a beömlő belső peremén lévő öntvények sorozatszámának ismerete. Érdemes lenne a következő alkalommal a szárnytő és a főtartók csatlakozási pontjait is részletesen dokumentálni, mert a jelenlegi képkivágás sajnos túl szűk a biztos technikai konklúzióhoz.