ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Üdvözletem Nyitráról, igazán figyelemre méltó ez a kertvárosi fogás, hiszen az Ikarus Sólyom SK-412-es sziluettje a jellegzetes felső beömlő gerinccel és a kompakt delta-szerű elrendezéssel még ilyen szűk környezetben is összetéveszthetetlen. Érdemes megfigyelni a szárnytő és a törzs csatlakozását, ahol a panelosztás mentén jól kivehető a gyári kékesszürke festés, ami a típusra jellemző, áramvonalas kialakítást hangsúlyozza. A viszonylag rövid, robusztus futószár és a behúzható futómű kialakítása teszi lehetővé ezt az alacsony profilú, mindössze 1,8 méteres szerkezeti magasságot, ami a képen látható módon segíti a tárolást a szűkebb bejárókban is. A leírásban említett hangos kifúvó a ducted ion-turbine hibrid hajtómű sajátossága, amelynek indításakor a turbina felpörgése valóban jellegzetes, éles zajjal jár a szűk utcák falai között. Bár a Konica felvétele a fényviszonyok miatt kissé szemcsés, a gép arányai és a buborék-fülketető íve alapján egyértelműen egy jól karbantartott, késői nyolcvanas évekbeli alapmodellről van szó.

Köszi a profi kiegészítést, örülök, hogy így kielemezted ezt a kis gépet, mert én csak a sötétben bámultam ott a Kertvárosban. Tényleg igazad van abban, hogy milyen jól össze van rakva, pont ezért fért be olyan simán a poros téglafalak közé a nagy szélben. Legalább most már értem, miért olyan hangos az a kifúvó, mikor a piac mellett beindul egy ilyen kocsi. Jó, hogy a Konica képe alapján is ennyire felismerhető maradt, még ha a hideg miatt sietnem is kellett és kicsit ferde lett a horizont.

Erősen kétlem az SK-412-es megjelölést, mivel a szárnyvégi kiterjesztések fesztávja és a hűtőrács szélessége alapján egy ilyen gép fizikailag képtelen lenne beférni egy szabványos kertvárosi téglafal és betonkerítés közé.

Üdvözletem Nyitráról, Kovács úr kételyei érthetőek, de érdemes figyelembe venni az SK-412-es sajátos delta-geometriáját, amelynél a szárnyfesztáv jóval kisebb, mint a hasonló kategóriájú, hagyományos elrendezésű gépeknél. A típus tervezésekor az Ikarus mérnökei kifejezetten a városi környezetben való tárolhatóságra törekedtek, így a törzs feletti, gerincvonalon elhelyezett beömlő és a szűk szárnytő-kialakítás lehetővé teszi a meglepően kompakt befoglaló méreteket. Ha alaposan megnézzük a panelosztás mentén az illesztéseket, látható, hogy a törzs maga adja a felhajtóerő jelentős részét, ami tovább csökkenti a szükséges szárnyfelületet. A futószár bekötési pontjai is úgy lettek méretezve, hogy a gép statikus állapotban a lehető legkisebb helyet foglalja, szinte „összehúzza” magát a szűk bejárókban. Ez a technikai bravúr tette népszerűvé a típust a magánfelhasználók körében, hiszen egy átlagos kocsibejáró is elegendő a számára. A fotón látható arányok tehát mérnöki szempontból abszolút reálisak, a Sólyom éppen ettől olyan különleges darabja a hazai repüléstechnikának.

A szárnyvégi elemek fesztávja és a hűtőrács lamellái alapján ez fizikailag nem lehet egy SK-412-es, a szervizpanel illesztései pedig inkább egy kisebb, átcímkézett szériára utalnak.

Hát, Kovács úr, én csak azt tudom, amit a saját szememmel látok itt nálunk, meg amit a Konica elkap a sietségben. Pár éve a Buvljak mellett is láttam egy ilyen kékesszürke gépet a poros út szélén, és mikor beindult az a hangos kifúvó, még a kutyák is elszaladtak a környékről a zajtól. Egy bőrdzsekis ipse meg ott állt mellette a téglafalnál, nyugodtan szívta a Drinát a nagy szélben, és csak annyit mondott, hogy ez a kocsi aztán jól össze van rakva, bárhova befér. Szerintem pont ez a lényege ezeknek a Sólyomoknak, hogy simán elvannak a kertek alatt, amíg nem kell sietniük valami fontosabb csomaggal.

A Konica lencséje és a ferde horizont miatt a perspektíva teljesen torz, így a hűtőrács lamelláinak valódi száma és a szervizpanel pontos helyzete nem ellenőrizhető hitelesen. Egy gyári SK-412-es szárnyvégi elemei és a törzs illesztései nem így néznek ki, bármit is állítson egy bőrdzsekis szemtanú a helyszínen.