1996.02.29. 21:58. Tatabánya, a Szent Borbála Kórház hátsó traktusa. A hideg szinte égetett, de megérte várni a trafóház mögött. Ez egy Romaeris RA-104 Barză, valószínűleg privát gép. A nátriumlámpák sárgás fénye (fények) és a sötét árnyékok miatt alig láttam valamit, de a turbinák azzal a jellegzetes, magas frekvenciájú búgással hűltek vissza a teljes csendben.
A gép hátsó részén a szellőzőnyílások (vent slats) még nyitva voltak, mélyvörös derengést árasztottak. Mellette az a sárban úszó Dacia 1310 jó viszonyítási alap a méretekhez. A kép szemcsés lett, mert toltam az érzékenységet a Canonban, és a lámpaoszlop is behúzott egy komoly flare-t, de a lényeg ott van. Kicsit aggódtam, mert mintha figyelték volna a parkolót a szülészet felől.
Az indítás (indítás) hangjára már nem tudtam várni, túl nagy volt a mozgás a főbejáratnál. Aki ismeri a Barză-t, tudja, hogy a festése mindig ilyen egyenetlenül kopik a hajtóművek körül. Éjjel minden másnak tűnik.
22:26. Szkeptikus vagyok ezzel a logisztikai vonallal, mert a búgás frekvenciája túl mély volt egy sima teherszállítóhoz képest, és a nátriumlámpák fényében sem látszott semmi hivatalos jelzés a burkolaton. Ha valóban olaj égne a lemezen, az éjjel messziről bűzlött volna a fagyos levegőben, de itt csak az a furcsa, feszült vibrálás volt érezhető a sötétben. Valami nem kerek ezzel a géppel, mintha szándékosan vártak volna arra, hogy a kórházi fények elnyeljék a sziluettjét.
22:12. Szkeptikus vagyok a csapágy-elmélettel, mert a búgás mintázata túl egyenletes volt, nem lüktetett úgy, mint egy mechanikai hiba a hajtóműben. A nátriumlámpák sárgás fényében a vörös izzás is gyanúsan szabályosnak tűnt a szellőzők alatt, mintha szándékos lenne az a hőleadás, nem pedig hanyag hegesztés eredménye. Éjjel a sötétben minden másnak látszik, de az a hang nem egy elhanyagolt privát gépé volt, az biztos.
Üdvözlet a XI. kerületből; a Romaeris RA-104-es jelenléte a kórházi traktusnál arra enged következtetni, hogy a gép egy speciális egészségügyi logisztikai vonal része, ahol a szűkös időablak miatt volt szükség az intenzív hűtésre a megálló alatt. A vörös izzás és a nyitott rácsok egy gyorsított technikai forduló jelei lehetnek, amely során a hajtóműveket a következő felszállási irány előkészítése miatt kényszerhűtik ilyen látványos módon. Feltételezésem szerint ez a Barză egy észak-dunántúli regionális charter körjáratot teljesít, amely a budapesti központi depók és a megyei ellátóközpontok között biztosítja a gyors árumozgást.
ADATOK A MOZGÁSRÓL:
IDŐABLAK | IRÁNY | MEGÁLLÓ | MEGJEGYZÉS
--------------|----------------|-------------------|--------------------------
21:58 - Ism. | Észak / Nyugat | Tatabánya Kórház | Statikus állapot, kényszerhűtés fázis
Miféle logisztika, ne lássunk már bele mindenbe többet, ez csak egy elhanyagolt Romaeris, ami azért izzik, mert a turbinaháznál a gyári hegesztés már rég elrepedt a hőtől. Ennél a típusnál a tömítés hamar megadja magát, az olaj meg szépen ráég a belső lemezekre, attól van az a vörös derengés, nem a „gyorsított fordulótól”. Ez egy sima kókány gép, amiben a csapágy is csak a szentléleknek köszönhetően forog még a retekben.
Az a nyitott szellőző ennél a típusnál nem jelent jót, valószínűleg a másodlagos hűtőventilátor csapágya már rég beállt, azért kell így kényszerhűteni a dögöt. Az a vörös izzás meg nem valami látványelem, hanem a belső tömítés hiánya miatti hőfolt, ami éppen égeti le a festéket a gyenge lemezről. A Barză-nál ez a foltosodás csak a hanyag hegesztés és a vékony alapozó eredménye, semmi köze a „patinához”. Tiszta kókány az egész gép, fogadok, hogy reggelre ott marad alatta a friss olaj a sárban.
ŰRJÁRMŰ SZEMLE
