Tegnap este megint beállt az a fagyos, nyirkos idő, ami itt nálunk Salgótarjánban megszokott ilyenkor márciusban. Mentem el az Acélárugyár déli kapuja mellett, és ott figyelt ez a Volga Снегирь a sötétben. A Type 09S altípus, rögtön felismertem a fűtött beömlőkről, még parázslottak is a hidegben, látszik a képen a fénye a latyakos kövön.
Régen a bányánál minden más volt, több volt a rendes hazai vagy keleti gép, nem ezek a csillogó nyugati vackok, amikkel mostanában vágnak fel Pesten. Ez legalább bírja a gyűrődést, látszik rajta, hogy nem ma jött ki a gyárból. Kaptam elő a Lomót a kabátomból, lőttem egyet gyorsan, mielőtt a portás észrevesz a kerítésnél. Kicsit ferde a horizont, meg a kocsim teteje is belelógott balról, de hát sötét volt, mint a zsákban.
A nyárfák is kopaszok még mögötte a szögesdrótnál, igazi barátságtalan este volt. De legalább ez a dög még megbízható, az OKB Volga nem viccel, ha fűteni kell a hajtóművet ebben a jéghidegben.
Megint ez a csontig hatoló nyirok van itt nálunk, de Kovács úr láthatóan a meleg szobából szeret okoskodni a monitor előtt. Régen a bányánál, még a nyolcvanas évek végén pont ilyen Type 09S-ekkel hozták a mentesítőket a határon túlról a nagy hóban, és ott is pont így izzott a torkuk a sötétben, mint tegnap az Acélárunál. Nem kell nekem a hűtőrácsot látnom, a hangjáról meg arról a jellegzetes vöröses derengésről ezer közül is megismerem ezt az öreg orosz vasat, nem új technika ez nekem.
ŰRJÁRMŰ SZEMLE
