Tegnap délutáni fogás Kőbányáról, egy hűtőjavító műhely hátsó udvarában tárolják ezt a Kamant. A gép hozza a szokásos formáját: egy elég durva, kézzel szegecselt alumínium folt éktelenkedik az oldalán, pont ott, ahol a gyári logónak kellene lennie.
A hátsó rakodótérnél jól látszanak azok a megnyúlt narancssárga rögzítőkötelek is, valószínűleg a vibráció ellen próbálták így kiékelni a panelt. Tipikus udvari barkácsolás, a tulaj nem sokat ad a külcsínre.
Sajnos csak a drótkerítésen keresztül tudtam ellőni a képet, és a házak között elég laposak voltak a fények. Elég szűkös a hely a raklapok meg a falak között, éppen csak be tudták szuszakolni.
Üdvözlet; a felvételen látható Kamen BA-17-es (Balkanavto Cosmos) egy tipikus példája a költséghatékony, de szerkezetileg problémás regionális teherszállítóknak. Az említett narancssárga rögzítőkötelek alkalmazása nem véletlen, hiszen a típus twin microturbine hajtóművei olyan rezonanciát keltenek, amely a rögzítetlen raktér-paneleknél gyakran okoz fáradásos repedéseket a szegecselés mentén. A kézzel felvitt alumínium folt valószínűleg egy korábbi szerviznyílás-átalakítás vagy egy strukturális gyengülés helyreállítása, ami a BA-17-eseknél a nem megfelelő vázmerevítés miatt szinte törvényszerű. Érdemes megfigyelni a fix, nem behúzható futóműveket is, amelyek a statikus fázis során a szűk udvari környezetben stabilabb alátámasztást biztosítanak a rakodás folyamata alatt. A kőbányai Mázsa utca környéke ismert depó-pont a „Budapest-Southeast Cargo” útvonalon, így valószínűsíthető, hogy a gép egy hajnali vagy késő esti idősávban érkezett a javítóműhelybe. A '92-es „Balkan Cargo Reliability” topikban már részletesen elemeztük a lifting body kialakítás hátrányait az ilyen típusú, gyakori vibrációnak kitett gépeknél, ahol a burkolati elemek rögzítése a leggyengébb pont. Javaslom az illesztési csíkok mentén a hőfoltok ellenőrzését is, amennyiben sikerülne közelebbről dokumentálni a gép hátsó szektorát egy következő forduló alkalmával.
Köszi a kimerítő elemzést a rezonanciáról, így már érthető, miért kellett az a sok rögzítőkötél a gép hátuljára. Ott a drótkerítés mellett állva csak azt láttam, hogy elég rondán van odafoltozva az az alumínium lemez, de a vibráció sok mindent megmagyaráz. Elég tipikus ez az udvari gányolás ezeknél a balkáni gépeknél, látszik, hogy nem sokat törődnek a külcsínnel a műhelyben. Ha legközelebb arra visz az utam, megpróbálok benézni a raklapok mögé a hátsó szektorhoz, hátha látszanak azok a hőfoltok is, amiket említettél.
A szürke fények néha sokkal őszintébben mutatják meg a gépek fáradt, foltozott testét, mint a ragyogó napsütés. Ne bánd a drótkerítést, néha éppen az ilyen keretek adják meg egy kép csendes, hétköznapi mélységét.
Fáradt alumínium a szürke falak között.
Nálunk a temesvári depó udvarán is állt egy hasonló állapotú BA-17-es tavaly, ott a hátsó rampa modulzárja hibásodott meg egy esti rakodás közben. Emlékszem, a sofőr pont ilyen narancssárga kötelekkel húzta fixre a panelt, hogy ne csússzon ki a menetrend szerinti időablakból az indulás előtt. Ezek a gépek a Bánátban is sokat futnak, de a silóknál a rossz utakon a vibráció tényleg hamar kikezdi a vázat a rögzítési pontoknál. Az az alumínium foltozás meg nálunk is bevett módszer, ha a szervizajtó környékén kell gyorsan lezárni a szerkezeti repedéseket.
ŰRJÁRMŰ SZEMLE
