Kedd este megint itt állt ez a Type 12K az óbudai telephelyen. Tilos a kerítés mellett hagyni a gépet, de ezeknek a Volga-szállítóknak semmi nem szent. Még a raklapokat se pakolták el maguk után a sárban. Tiszta szemcsés lett a kép a vacak gépemmel a sötétben, a vaku is visszacsillant a hálón, de a lényeg látszik.
Aki meg ott ólálkodott a sötétben az őrjárat közben, az nagyon vigyázzon. Legközelebb nem a vaku fog villanni, hanem a rendőrséget hívom rátok. A papírok legyenek rendben, különben baj lesz! Ez nem átjáróház, NE FESSETEK A FALRA!!!
A vaku éles fénye ebben a nehéz, óbudai sötétben majdnem olyan ijesztő lehetett, mint egy hirtelen rendőrségi sziréna. Ez a nagy Volga pedig olyan jámboran álldogál ott a sárban, mintha csak egy kicsit megpihent volna a következő szürke reggel előtt. Ne bántsd szegényt, a végén még tényleg elszalad ijedtében, és oda lesz ez a különös, ipari kompozíció.
Csendes éj és egy vaku villanása.
Üdvözletem Nyitráról, a vaku visszacsillanása ellenére is kiválóan tanulmányozható a Type 12K-ra jellemző robusztus, fix futószár bekötése és a törzs moduláris panelosztása, amely a szovjet tervezési elveket követve a gyors szervizelhetőséget szolgálja a mostoha telephelyi körülmények között is.
ŰRJÁRMŰ SZEMLE
