Na fiam, nézd csak mi pihent tegnap a tüzéptelepen a város szélén! Épp az asszonynak néztem pár darab pótcserépet a hegy alatti házunkhoz, amikor megláttam ezt a piros ZTS Kladivót. Régen láttam már ilyet közelről, bár a szomszéd udvara felé is járt hasonló vagy tíz éve, azok is ilyen munkagépek voltak. Ez a ZM-223-as elég ütött-kopott már, látszik rajta a sok rakodás, de a szlovák gép az szlovák gép, elnyűhetetlen darab mind, még ha hangos is, mint a fene.
Ott állt a sok raklap cserép mellett a murván, mintha csak oda tartozna, a sárfoltos Trabantunk meg szinte eltörpült mellette a kép szélén. Kicsit ferde lett a horizont, mert siettem vissza a kocsihoz, meg a Canon Sure Shot is néha csal a kezemben, de a lényeg látszik. Kellemes 17 fokos tavaszi idő volt tegnap délben, bár a nap kicsit vakított abban a nagy párában, de legalább a szél nem hordta el a port.
Fiam, ezek a dögök még akkor is dolgoztak, amikor más már rég a földön maradt a javítás miatt. Mondjuk az a vörös festés már inkább matt, mint fényes, de hát a tüzépen nem a szépséget nézik. Na, megyek is, mert lassan kész az ebéd, az asszony meg nem szereti, ha kihűl a pörkölt a tányérban.

Még nincs hozzászólás.