Sziasztok! Múlt péntek délután, miközben a kisföldalattitól sétáltam át a trolikhoz, majdnem nekiszaladtam ennek a gyönyörűségnek a Mexikói úti végállomáson. Egy PZL Bocian (PO-115) pihent közvetlenül a biciklitárolók mellett, mintha csak ő is a 74-es járatra várna a sárga csempés épület előtt.
Látszik rajta, hogy nem ma gurult ki a mfg_pzl_orbita hangárjából, annyi rajta a festékréteg, hogy szerintem már csak az tartja egyben a törzset. A vastag keretes pilótafülke szépen csillogott a délutáni fényekben, de a sűrű felsővezeték-erdő miatt nem hiszem, hogy innen mostanában felszállna. Kicsit olyan ez a gép, mint a régi Ganz villamosaink: kopott, zörög, de még mindig bírja a gyűrődést.
Lehet, hogy csak szárnyaszegett lett a nagy kanyar után? Mindenesetre vicces látvány volt a buszmegálló mellett. Szépen ment volna a fényekben, ha beindul, de maradt a betonon!
11:45. Lajstromszám nélkül a PO-115-ös típusmegjelölés szakmailag megalapozatlan, hiszen a hűtőrács és a szervizpanel elrendezése alapján a Bocian könnyen összetéveszthető a korábbi szériákkal. A Mexikói út feletti sűrű felsővezeték-hálózat miatt egy ilyen méretű gép jelenléte ezen a ponton fizikailag is több mint kétséges.
Ne csipkelődjünk, a PO-115-ös a rásegített függőleges felszállás miatt simán kiugrik a trolidrótok közül is, az a sok réteg festék meg csak olyan rajta, mint a 72-es járat kocsijain a mázolás: legalább egyben tartja a gépet a kanyarban!
12:05. A rásegített vertikális start ellenére a PO-115-ös szárnyvégi kiterjedése és a szervizpanel-illesztések vibrációs tűrése miatt a troli-felsővezetékek közötti manőverezés fizikailag kivitelezhetetlen, a 600 voltos ívhúzás kockázata pedig szakmailag is értelmezhetetlenné teszi a felvetést.
ŰRJÁRMŰ SZEMLE
