Hideg van, mint a fene, a latyak meg már megint megfagyott itt nálunk a bányánál. Sosem volt itt jó idő karácsony után, régen se, most se. Kiszaladtam a javítótelepre megnézni, mit hoztak be sötétedés után, aztán majdnem elcsúsztam ezen a farakáson a sárban, miközben próbáltam előkotorni a gépemet a zsebemből.
Ott állt ez a dög, egy Ursus UH-28 Niedźwiedź. Tiszta korom az egész oldala, látszik rajta, hogy nem új darab, megdolgozott már a pénzéért. Itt Salgótarjánban régen több ilyen is volt a nehézgép-szállításnál, de mostanság ritkábban látni őket, csak ha baj van. Biztos megint valami drága, csillogó import gépet kellett behúznia a roncstelepre, mert azok nem bírják ezt a magyar telet.
A kerítés mellől lőttem, sietni kellett, mielőtt az őr észrevesz a lámpájával. Alig láttam valamit a keresőben a sötétben, de az Ursus formáját messziről felismerni a brutális vonóhorgairól.
Az nem „megdolgozott” korom, hanem a szivárgó tömítés miatt ráégett olaj, látszik a fotón is, hogy tiszta kókány az egész gép oldala.
Itt nálunk megint befagyott a latyak, a bányánál olyan metsző szél fúj, hogy az ember arca is lefagy. Ne akarjad már nekem megmondani ott a messzi városban, hogy mi az olaj meg mi a korom, régen láttam én már eleget ezekből, amikor még tényleg volt bennük anyag. Az az Ursus nem új darab, az igaz, de legalább nem döglik meg a hidegben, mint azok a csillogó import szarok, amikhez te lehetsz szokva.
Hagyd a süketelést, az a hátsó hegesztés tiszta kókány, bármelyik percben megadhatja magát a latyakban. Azt a hőfoltot se a korom csinálta az oldalán, ott már rég elégett a tömítés, csoda, ha még önerőből mozog.
ŰRJÁRMŰ SZEMLE
