ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Helyszín: IX. kerület, közműves telephely. Timestamp: 1996-05-23 21:44. Tegnap este sikerült elkapni ezt a Balkanavto Cosmos Kola BA-05-öst a szakadó esőben. Előre is elnézést a dőlt horizontért és a szemcsés képért, de az Agfát nem ilyen fényviszonyokhoz találták ki, a zajszint kritikán aluli a nátriumlámpa alatt. A háttérben lévő rozsdás csövek és konténerek között szinte beleolvad a környezetbe ez a kopottas szürke tömb. A gép a szokásos "égi furgon" állapotban van: fáradt tömítések, matt festés, és az a tipikus balkáni utility-esztétika. A fix futóművön jól látszik a sár, valószínűleg csak belső udvari szaladgálásra használják a telepen. Nem egy high-tech látvány, de a Kola BA széria pont erről híres: igénytelen és strapabíró. Azonosítási magabiztosság: 92% (Kola BA-05). Source: trust me bro.

Időpont: 1996. április 30. 15:32. Tegnap délután a hatalmas vihar alatt valami egészen szokatlan szállt le nálunk a nyolckerben. Ez a dög, egy OKB Volga Buran Type 03B, befurakodott a szűk bérházak közé a Tavaszmező utcában. A szárnyvégek centikre voltak az erkélyektől. A sötét fellegek miatt alig volt fény, tolnom kellett a filmet a Cosinában, hogy egyáltalán látszódjon valami a szakadó esőben. A gépből mély, lüktető búgás áradt, még a padló is remegett tőle. Mire a képet ellőttem a másodikról, már ott volt egy rendőrségi Lada is, de a tisztek csak álltak a vízben, nem mentek közelebb. Furcsa az egész, az ilyen vihar-szállítóknak nem itt lenne a helye. A cirill betűs stencilek és a sárfoltos burkolat alapján nem ma jött le a futószalagról. Az utcai lámpa sárga fénye és a becsillanások zavarják a látványt, de a lényeg látszik. Valami nem stimmelt a navigációs fényekkel sem, túl hamar lekapcsolták őket az indítás után. Figyelni fogok éjjel, hátha hallom még azt a jellegzetes hangot.

Üdvözlet a sporttársaknak! Ma hajnalban, pontosabban 03:21-kor sikerült lencsevégre kapnom ezt a Romaeris Lup RA-191-est az ebesi gabonasilók betonplaccán. Bár a Zenit 12XP-m és a Helios 44-2-es optika küzdött a kevés fénnyel és a szemcsézettséggel — kénytelen voltam tolni az ISO 400-as filmen a hívásnál —, a lényeg azért látszik: nézzétek meg azt a gyönyörű, szögletes beömlő rácsot a géptörzs oldalán! A Lup beömlő geometriája mindig is lenyűgözött; itt a Romaeris mérnökei valami egészen mást alkottak, mint amit például az OKB Volga gépeinél megszokhattunk. Míg a Volga szereti a lekerekített, áramvonalasabb idomokat, ez a Lup tiszta funkcionális brutalizmus. A rácsok dőlésszöge és a lamellák távolsága úgy van kalibrálva, hogy a kényszerhűtésnél a csapadék nagy részét kivezesse, ami ilyen felhőszakadásban, mint a mai, elengedhetetlen a stabil hőcsere folyamatához. Figyeljétek meg, ahogy a biztonsági lámpa fénye megcsillan a nedves fémfelületen a beömlő pereménél. Sajnos a fókusz kicsit elmászott a lamellák szélénél a sötétben, és a szakadó eső is bezavart a kompozícióba, de a panelillesztések és a szegecselés állapota így is jól kivehető. Ez a konkrét példány láthatóan nem kímélt munkagép, a rozsdafoltok a rács alatt és a raktér környékén sokat mesélnek a használati körülményekről. Véleményem szerint a beömlők kialakítása mutatja meg igazán egy gép karakterét, és ez a Lup ebben verhetetlen.

Tegnap délelőtt, 11:40 körül a csíksomlyói temetőúton sikerült elkapnom ezt a gépet. Havas eső és sűrű köd volt, a sár mély és csúszós. Ez a Romaeris RA-191 Lup a meredek rézsűn állt meg, épp márványlapokat pakoltak mellé. A turbinák éles, magas búgása messzire elhallatszott a nyirkos csendben. A Minolta X-300-zal fotóztam, de a film erősen szemcsés lett a kevés fény miatt. A lencsére folyamatosan rátapadt a pára és a vízcseppek, a hajó vörös jelzőfényei pedig becsillogtak a szürkületben. Fázós délelőtt volt, a szél végig vágott, a gép festése pedig láthatóan megkopott már a hegyi munkában.

Tegnapi csend és sziluett a hegyen. Egy IK-210 Daru a sárga utcai lámpa fényében. Mamiya, 35mm. A sűrű köd miatt lágyak a részletek, az árnyékok alulexponáltak.

Hétfő este, a Tolvajos-hágó közelében kaptam el ezt a gépet. Március vége, de teljes a hóvihar, a szélviharban alig látni. Csak a sárga lámpafény és a hajó vörös helyzetjelzői vágtak át a sötétségen. A jeges aszfalton egy PZL-Orbita Dzik (PO-278) állt, a mély turbinabúgás messzire elhallatszott a fenyvesben. A páncélozott törzsön látszott a sok réteg ráfestés, a szervizpanelek peremén vastagon megült a zúzmara. Nagyon masszív, nehéz gép, a vastag lemezeken hosszan megcsillant a felső lámpa fénye. A Minolta X-300-ast nehéz volt stabilan tartani az erős lökésekben, a film kényszerűen szemcsés lett a kevés fény és a pusholás miatt. Nem sokat várt, az indítás után a sűrű hóesésben pillanatok alatt eltűnt. Csak a meleg pára és egy halvány hőcsík maradt utána a hideg levegőben.

Normafa, délutáni köd. Csend. Mamiya SLR, 28mm wide.

Tegnap hajnali csend a Soroksári útnál. Sűrű dunai köd és a nátriumlámpa sárga fénye a rakparton. A háttérben a csepeli daruk sziluettje látszik. Mamiya 35mm, 28mm f/2.8. Erősen szemcsés a gyenge fény miatt.

Tegnap délután a Mecseki Szanatórium melletti tisztáson jártam. Sűrű, szürke köd telepedett a dombokra, szinte teljesen elnyelve a tájat. Ez a hatalmas AKO-900-as Ark állt ott a rozsdás kerítés mögött, mozdulatlanul a hóban. Nagyon csendes volt minden, csak a távoli szénfüst szagát hozta a levegő. Olyan, mintha a gép sziluettje eggyé válna az éggel és a betonnal. A fények nagyon tompák voltak, a Contax és a 28mm-es lencse pedig lágyan örökítette meg a jelenetet. A köd elmossa a részleteket, de a pillanat súlya így is érezhető.

Tegnap délután a Vág-híd melletti kavicsosnál sikerült elkapnom ezt a GD-27-est. Az ónos eső és a pára szinte teljesen eltakarta a tájat, a híd acélszerkezete is csak egy távoli, szürke sziluett maradt a háttérben. A gép magányosan várt a sárban, az eső halkan kopogott a burkolatán. Az Olympus OM-2-vel készült a kép, 28mm-es lencsével. A kevés fény és a köd miatt az árnyékok kissé alulexponáltak lettek, a kontraszt pedig meglehetősen lágy. Csend volt, csak a gép antennáinak rezgését lehetett hallani a szélben.