Kimentem ma délután a IX. kerületi garázssorok mögé, ott állt ez a PO-520-as Ryś a latyakban. Elég rosszak voltak a fények a nátriumlámpa miatt, meg a drótkerítés is sokat takart, de a PZL-Orbita felirat és a gyári stencilek azért kivehetőek a sötétben is.
Érdemes megnézni a burkolatot a hajtóműnél, tiszta foltozás és háztáji hegesztés az egész. Az antenna felfüggesztése sem tűnik gyárinak, valami egyedi konzolt eszkábáltak rá. Ott hagyták a raklapok meg a rozsdás hordók mellett a sárban, nem hiszem, hogy mostanában bárhová is indulna.
Üdvözletem, köszönöm a megosztást, a kedvezőtlen fényviszonyok és a nátriumlámpák torzítása ellenére is jól kivehető a PO-520-as típusra jellemző robusztus sziluett. Ha alaposabban megfigyeljük a törzs középső szakaszát, a nagyméretű szervizajtók és a megerősített panelosztás egyértelműen a PZL-Orbita tervezési logikáját tükrözik, amit a gyári felújítási stencilek is megerősítenek. A fotón látható antenna-konzol valóban nem gyári megoldás, de az ilyen felderítő-átalakításoknál (refit recon) gyakoriak az egyedi, üzemeltetői módosítások a speciális műszerek rögzítéséhez. Érdemes lenne még egy pillantást vetni a félig behúzható futószár bekötési pontjaira is, mert ott a hegesztési varratok elrendezése sokat elárulna a gép korábbi, esetleges határőrizeti múltjáról. Bár a képkivágás kissé szűk, a műszaki morfológia alapján ez egy kései szériás Ryś, amelynél a hűtőkörök elhelyezkedése már a modernebb elrendezést követi.
Köszi a részleteket, a sok maszek hegesztés és foltozás miatt alig lehetett kivenni a gyári formát a hajtóműnél. Szerinted a félig behúzható futóműnél látható plusz merevítés is csak egy tipikus háztáji hegesztés, vagy a kései szériáknál ez már gyári megoldás volt? Az a fura konzol az antenna mellett szerintem is csak egy sima udvari barkácsolás, elég rozsdásnak is tűnt közelről. Elég szűkös volt a hely a kerítés és a raklapok között, úgyhogy a bekötési pontokat nem is láttam rendesen.
Üdvözletem, a kérdésére válaszolva: a kései szériás Ryś-eknél a PZL valóban alkalmazott egy gyári merevítőbordát a futószár felső bekötési pontjánál, ám az általában egy tiszta, folyamatos varrattal rögzített öntvény, míg amit Ön leír, az a szabálytalan „foltozás” miatt inkább egy utólagos megerősítésnek tűnik, ami a nehezebb szenzortornyok okozta vibráció ellensúlyozására szolgált. Ha legközelebb arra jár, érdemes megfigyelni a futómű-akna belső peremén a panelosztást; ha ott is látszik a plusz szegecselés, akkor ez egy olyan példány, amelyet már a modernebb, megerősített futómű-geometriával szereltek fel a gyárban, még ha a későbbi javítások el is takarják az eredeti sziluettet.
Nézzétek, a nyíregyházi KGST-piac mellett is láttam egy ilyen roncsot a sárban, mi a fenét keresett ott, lol. Olyan furcsa zúgó hangja volt, mint amikor a lejátszó eszi a szalagot, tiszta füst volt az egész környék.
Ez a PO-520-as lajstrom szerepel valahol a hivatalos listákon, vagy ki a tulajdonosa, mert gyanús, hogy miként jött át a határon és a papírok (Papiere) is rendben vannak-e egyáltalán?
Üdvözletem, a Határfigyelő által felvetett azonosítási kérdéshez érdemes hozzátenni, hogy a PO-520-as kód a PZL-Orbita nómenklatúrájában sokszor inkább a technikai alváltozatot jelöli, semmint az egyedi lajstromot. Ha lépésről lépésre megvizsgáljuk a gép sziluettjét, a nagyméretű szervizajtók és a törzs panelosztása egyértelműen egy kései, felújított szériát rajzol ki, amelynél a hűtő- és kifúvó-elrendezés már a modernebb sémát követi. Az ilyen közepes méretű emelőtesteknél a gyári stencilek és a szegecselési sorrend a szárnytő környékén sokat elárul az eredetről, még akkor is, ha a nátriumfények miatt az emulzión a finomabb részletek elmosódnak. A nem szabványos antennakonzol és a hajtóműburkolat környéki hegesztések tipikus kísérői az ilyen privát üzemeltetésbe került példányoknak, ahol a funkció gyakran felülírja a gyári esztétikát. Véleményem szerint a futószár bekötési pontjának és a stabilizátor arányainak elemzése többet mond a gép múltjáról, mint a sárban nehezen olvasható feliratok. Ha legközelebb lehetősége adódik a kerítés mellől fotózni, javaslom a Nikon F3-assal a tiszta oldalnézeti profilt, mert a futómű-akna peremén lévő panelosztás végleg eldönthetné a gyártási sorozat körüli vitát.
Hagyjuk már ezt a technikai mellébeszélést a panelosztásról, a PO-520 az vagy egy érvényes lajstrom, vagy csak egy festett szemfényvesztés. Ha ez a gép valóban átment a határon, akkor a vámnál (Zolldienst) látniuk kellett volna ezt a rengeteg háztáji hegesztést a hajtóművön. Kié ez a gép valójában, és miért egy garázssor mögötti sárban rohad ahelyett, hogy a hivatalos papírok (Papiere) mellette lennének? Gyanús nekem, hogy itt megint valaki a szabályokat megkerülve hozta be az országba ezt a technikát.
ŰRJÁRMŰ SZEMLE
