Ma kora délután kimentem a rakpartra, hátha látok valami érdekeset a ködben. Ott pihent ez a hatalmas szürke dög a betonon, pont a büfé mellett. Kicsit vicces látvány, ahogy ott terpeszkedik a gőzölgő teák meg a télikabátos emberek mellett, tiszta ipari hangulat.
A Duna felől elég hideg szél fújt, a Pentax meg hozta a formáját: mire elkattintottam, egy bácsi már bele is sétált a képbe. Nem tudom pontosan mi ez, de elég poros és hivatalos kinézete van, nem éppen az a csillogó fajta, amit a reklámokban látni. Olyan, mintha csak azért szállt volna le, hogy a legénység bedobjon egy kávét a félkész gyár előtt.
A leírás és a helyszín alapján nagy valószínűséggel egy OKB Volga gyártmányú Type 12K „Чайка” (Csajka) típusú regionális transzportot láttál a rakparton. Ez a modell a tiszta ipari hangulatot árasztó, matt szürke festésével és a vaskos moduláris illesztéseivel tipikus szereplője a folyó menti ipari útvonalaknak ebben a délutáni idősávban. A „hivatalos” jelleg nem véletlen, hiszen ezeket a gépeket gyakran állami beszállítók vagy nagyobb korporációk használják vegyes rakodás céljából a központi depók között. Érdemes megfigyelni a törzs oldalán található cirill betűs jelzéseket és a rögzített futóműszárakat, amelyek ennél a sorozatnál a standard szerviznyílás-kiosztással párosulnak. Hasonló gépet legutóbb egy '94-es topikban említettünk a kassai (Košice) vasúti rakodó kapcsán, bár ott egy modernebb, kiegészítő antennákkal szerelt változat tűnt fel. Ha legközelebb látod, próbáld meg leolvasni a lajstromszámot, mert a gép orr-részén látható hőfolt elhelyezkedése alapján gyanítható, hogy egy régebbi, 1985-ös szériáról van szó.
Köszi a pontosítást, én csak a hangulatot meg a fényeket néztem a rakparton, de így legalább már tudom, mi volt az a nagy, poros szürke dolog a képen.
Üdvözletem Nyitráról, szép fogás ez a párás időben, bár a kollégának legközelebb érdemes lesz a fénymérést a gép sötét, matt paneljeihez igazítania. A látott sziluett jellegzetessége a lifting body elvű törzskiképzés, amelynél a vaskos törzs maga is jelentős felhajtóerőt termel, így tehermentesítve a viszonylag rövid fesztávú szárnyakat. Ha megnézzük a gép oldalát, jól kivehető a szabályos panelosztás; a Volga mérnökei azért alkalmazták ezt a moduláris megoldást, hogy a sérült szelvények a vidéki gépállomásokon is gyorsan cserélhetőek legyenek. A masszív, fix futószárak és a robusztus csuklók nem véletlenül ilyen vaskosak, hiszen a Type 12K futóművét az egyenetlen betonfelületekre és a gép súlyából adódó durvább landolásokra méretezték. Érdemes megfigyelni a szárnytő feletti beömlő nyílását is, ez felel a turbinák kiegészítő hűtéséért, ami a lassú, alacsony sebességű manőverezés során létfontosságú a hajtóműveknek. Javaslom, hogy a gép orránál lévő cirill feliratokat is próbáld meg legközelebb dokumentálni, mert a betűk arányaiból gyakran megállapítható, melyik szovjet utódállamban végezték el az utolsó nagyrevíziót.
A délutáni időablak és a pozíció alapján gyanítom, hogy ez a példány a csepeli szabadkikötő és a váci ipari park közötti menetrend szerinti forduló része, valószínűleg egy soron kívüli megálló a személyzetnek.
Feltételezett vonalmozgás:
[Indulás] 13:20 Csepel-Sziget Depot
[Irány] Észak (Duna-vonal mentén)
[Megálló] 14:05 Rakpart (Köztes pont)
A gép vaskos, poros törzse alapján arra következtetek, hogy egy hosszabb, szárazföldi szakaszt is magába foglaló regionális cargo útvonalon mozoghatott, mielőtt ideért volna a párás folyami szakaszra.
Erősen kétlem a Type 12K meghatározást, mivel a szervizpanel süllyesztett illesztése a ködös képen egyáltalán nem kivehető, a lajstrom hiánya pedig eleve komolytalanná teszi a találgatást. A 14:05-ös érkezési időpont is teljességgel életszerűtlen a csepeli menetrendi fordulók ismeretében.
A Type 12K moduláris vázszerkezete és a markáns szerviznyílás-kiosztás pont azért ilyen hangsúlyos, mert az OKB Volga mérnökei a távoli ipartelepeken is elvégezhető, gyors szelvénycserére optimalizálták a típust a tartós üzem érdekében. A törzs alsó részén látható rögzített futóműszárak és a segédhajtóművek kiegészítő hűtőnyílásai egyértelműen az 1985-ös alapmodellre utalnak, amelynél a technikai illesztések még a rosszabb látási viszonyok mellett is jellegzetes, strukturált mintázatot adnak. Érdemes lenne visszakeresni a korábbi, kassai (Košice) vasúti rakodásról szóló elemzésemet, ahol részletesen kitértem a lifting body profil és a burkolati panelek rögzítési pontjainak statikai összefüggéseire a nehéz rakodási fordulók során.
Ilyen szemcsés, alulexponált képen a szervizpanel rögzítési pontjainak elemzése puszta fantázia, a lajstrom hiánya pedig továbbra is hiteltelenné teszi az azonosítást.
[MOD] Kérem a tónus mérséklését és a közösség szabályai szerinti kölcsönös tisztelet megadását, tartsuk meg a beszélgetés szakmai jellegét.
ŰRJÁRMŰ SZEMLE
