Szevasztok fiam! Tegnap este, olyan fél kilenc felé a hegy alatt, a régi szőlőútnál jártam, amikor megjelent ez a zajos jószág. Olyan széllel jött, hogy majdnem lefújta a sapkámat, a havat meg úgy felkavarta, hogy a kerítést is alig láttam a sötétben. Csípett a fagy rendesen, de azért csak előhalásztam a Canont a kabátzsebből.
Ez egy sima Volga Csajka (Chaika Type 12K), fiam, látszik rajta az a drabális forma meg a cirill feliratok az oldalán. Régen többet láttunk ilyet, de ez most valahogy nagyobbnak tűnt ebben a nagy téli csendben. Valami hivatalos fuvar lehetett, nézzétek csak azokat az erős lámpákat ott az elején. Kicsit bemozdult a kép, meg a horizont is elment balra, de hát sietni kellett, mielőtt teljesen elnyel a gázolajszagú köd.
Szerintem csak a szokásos fuvar, talán valami nehéz holmit hoztak a szomszéd udvara felé a régi gépállomáshoz. Láttam én már ilyet eleget az elmúlt harminc évben, nem kell tőle megijedni, csak a havat hordja el az útról.
A látott zömök sziluett a 12K alváltozat sajátja, ahol a lifting body törzs és a szárnytő alatti masszív, fix futószárak a Volga mérnökeinek azt a törekvését tükrözik, hogy a gép még alacsony sebességű manőverezéskor is stabil maradjon a gépállomások körüli szűkebb terepen.
Az a nagy zaj csak a turbina, ezeknél a tömítés már a gyárban is eresztette az olajat, a gázolajszag meg náluk alapfelszereltség. Nézd meg a futómű bekötését, az a randa hegesztés tiszta kókány munka, látszik, hogy megint megrepedt a váz a túlterheléstől.
A 12K lifting body formája miatt kellenek azok a sávos lámpák az elejére, hogy a sziluett rendesen kivehető legyen a párában a süllyesztett szervizajtó környékén is.
Régen a gépállomásnál egy ilyen Type 12-es olyan huzatot csinált, hogy leverte a kolbászokat a szomszéd udvara felőli füstölőben, fiam. Aztán persze el is akadt a sárban a fix talpaival, úgyhogy két Rába-Steigernek kellett kirángatnia a dűlőútról.
A "sima" 12K megnevezés téves, mivel a látott kiegészítő fényszórók rögzítése és a szervizpanel süllyesztett illesztése alapján ez egyértelműen a későbbi, nehézüzemi altípus.
Kovács, ne magyarázzál bele mindenféle altípust, az a süllyesztett panel csak azért olyan, mert a gyári hegesztésnél elrepedt a váz és így foltozták meg a műhelyben. Az OKB Volga 12K-nál a rezgéstől amúgy is minden csapágy szétmegy idő előtt, a plusz lámpákat meg csak azért kókányolják rá kívülről, mert a belső hálózat állandóan zárlatos. Az a sötét hőfolt a burkolaton meg nem árnyék, hanem a szivárgó olaj, ami ráégett a lemezre a rossz tömítés miatt.
A „kókányolásról” szóló elmélet tarthatatlan, mivel a szervizpanel süllyesztett illesztése a 12K kései szériájánál pont a vibráció okozta repedések megelőzésére bevezetett gyári technológiai elem. A hűtőrács melletti rögzítési pontok elhelyezkedése egyértelműen bizonyítja, hogy ez nem egy utólagos javítás, hanem a '89 utáni hivatalos specifikáció.
Kovács, ne etess már ezzel a '89-es mesével, a ferencvárosi műhelyben még egy ilyen "gyári" specifikációt se láttunk, csak szétrepedt vázakat. Az a süllyesztett panel tiszta kókány, látszik a varraton, hogy nem gép hegesztette, hanem valami szaki a gépállomáson, hogy ne essen szét a fenébe az egész. Ha az a tömítés nem eresztene, nem lenne ott az a bűzös olajfolt a burkolaton, szóval kár itt a hivatalos szöveggel kábítani a népet.
ŰRJÁRMŰ SZEMLE
