ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Sziasztok. Tegnap este ez a gép szállt le nálunk a föld mellett, pont a fehér téglafalú istálló elé. Elég nagy port vert fel, a kutyák is teljesen megbolondultak tőle, még a Bodri szeme is világít a képen a vakutól. Úgy néz ki mint egy traktor, csak repül. Szerintem egy Ikarus Daru lehet, láttam már ilyet a városban a munkásoknál, de itt nálunk ritka vendég. Mellette áll a fehér Zsigulink is, jól látszik rajta, hogy mekkora ez a dög. Kicsit poros és kopott, biztos sokat használják a környéken. Gondoltam lekapom a kis Kodak géppel, mielőtt továbbáll.

Tegnap délután kaptam el ezt a három Ganz Danubia GD-18-ast a Tiszai teherpályaudvaránál. Bocs a kerítés meg az ujjam miatt, sietnem kellett, mert ezek a dögök nem várnak meg. A horizont is elúszott, de szerelő vagyok, nem fotóművész. Nézzétek meg az első gépet, tiszta korom az egész szívóoldal meg a fúvókák környéke. Ott komoly hőfolt lehet a burkolat alatt, szerintem a hűtőkörük már régen el van tömődve. A hátsó meg egy behorpadt, szürke alapozóval lekent modullal repül, tiszta kókány az egész. Tipikus céges karbantartás: ha még forog a csapágy, nem nyúlnak hozzá, amíg szét nem hullik a levegőben. A rakodóvágányok felett ereszkedtek, gondolom a fakivitelt segítik ki. Elég masszív darabok a MÁV vagonok mellett, de hallani lehetett, hogy az egyiknek már csúnyán sír a turbinája.

Tegnap délutáni fogás Nádorvárosból, egyenesen a kertvárosi utcából. Egy szakadt Romaeris Speranța (RA-060) pihent a lila orgonák mellett, félig elállva egy kocsibehajtót. A festés borzalmas, mindenhol pattog le a szín, de a jelzés még jól kivehető. A Pentaxszal rázoomoltam a lényegre: nézzétek azt a román címert és a gyári számot! Szeretem ezeket a részleteket, sokkal többet mondanak, mint egy távoli kép. A rozsdás szegecsek és a kopott narancssárga csík adják meg az igazi hangulatot. Győrben ilyet még nem láttam ebben az utcában, szóval: ELSŐ!

Ma délután, olyan hat óra előtt nem sokkal láttam ezt a gépet Hetes községben, pont a focipálya szélén parkolt le. A nap már elég alacsonyan járt a jegenyefák mögött, úgyhogy gyorsan elővettem a Fuji eldobható gépemet, mielőtt elmentem volna mellette. Elég porosnak tűnt az egész, a matricák is jönnek le az oldaláról, látszik, hogy nem mai darab. A szomszéd kutyája rögtön oda is szaladt szimatolni a hátsó részéhez, szerintem tetszett neki a szaga. A kerekek kicsit belesüllyedtek a puha földbe a kapufa mellett, remélem, nem ragad ott. Ez egy Zmey lenne? Itt a föld mellett pont elmegy, de elég egyszerű szerkezetnek tűnik.

Tegnap délután, 17:32-kor sikerült elkapnom ezt a Type 12K 'Csajkát' a Szent Pantaleon Kórház hátsó bejáratánál. A VHS-C szalag sajnos kicsit zajos, de a cirill feliratok és a modulzár elhelyezkedése alapján egyértelmű a típus. Látszik rajta az igénybevétel, a hajtóműveken komoly hőcsík figyelhető meg a burkolaton. A méretekről csak annyit, hogy a mellette álló Nysa 522 mentőautó szinte játékszernek tűnik a vastag futóművek mellett. Becslésem szerint a gép törzsmagassága simán megvan 9-10 méter. Jól kivehető a bal oldali szervizajtó is, remélhetőleg nem műszaki hiba miatt kellett a gyepre szállnia. Amit viszont nem értek, az a fegyelem teljes hiánya. A személyzet és a kórházi dolgozók ott ténferegnek a gép mellett, miközben az emelési pont és a még forró hajtóművek környéke nem játszótér. Egy rossz mozdulat a feltöredezett aszfalton, és kész a baj. Vigyázzatok magatokra ott kint!

Tegnap délután, a csíkszeredai hőszolgáltató melletti üres teleknél sikerült elkapni ezt az IK-210-est. Május eleje van, de a Hargitában még mindig metsző a szél és alig hét fok volt. Nyirkos idő, a felhők teljesen ráültek a hegyekre. A gép éppen csak a föld felett lebegett, a turbina éles búgása betöltötte a teret. A hajtóművek erős szele kavarta a sarat és a tavalyi száraz füvet, néha még apróbb kavicsok is koppantak a kerítésen. A Minoltát alig tudtam mozdulatlanul tartani a gép vibrációja és a szél miatt, a záridőm is határeset volt a szürkületben. Látszik rajta a munka, a gyári bézs festés kopott, néhol rozsdafoltok és sötét olajpára a szervizpanelek mentén. Tipikus közműves igásló, a rozsdás román nyelvű táblák mellett a betonépületnél még komorabbnak tűnt az egész jelenség.

Időpont: 1996. április 30. 15:32. Tegnap délután a hatalmas vihar alatt valami egészen szokatlan szállt le nálunk a nyolckerben. Ez a dög, egy OKB Volga Buran Type 03B, befurakodott a szűk bérházak közé a Tavaszmező utcában. A szárnyvégek centikre voltak az erkélyektől. A sötét fellegek miatt alig volt fény, tolnom kellett a filmet a Cosinában, hogy egyáltalán látszódjon valami a szakadó esőben. A gépből mély, lüktető búgás áradt, még a padló is remegett tőle. Mire a képet ellőttem a másodikról, már ott volt egy rendőrségi Lada is, de a tisztek csak álltak a vízben, nem mentek közelebb. Furcsa az egész, az ilyen vihar-szállítóknak nem itt lenne a helye. A cirill betűs stencilek és a sárfoltos burkolat alapján nem ma jött le a futószalagról. Az utcai lámpa sárga fénye és a becsillanások zavarják a látványt, de a lényeg látszik. Valami nem stimmelt a navigációs fényekkel sem, túl hamar lekapcsolták őket az indítás után. Figyelni fogok éjjel, hátha hallom még azt a jellegzetes hangot.

Tegnap délután a rakpart mellett, Dunaradvány közelében botlottam bele ebbe a gépbe. A köd már kezdett leszállni a folyóra, mire elővettem a gépet. Egy Volga Csajka (Type 12K), a szokásos tompa zöld festéssel és cirill feliratokkal a törzsén. A sárba süllyedt lábak és a párás burkolat alatt mélyek az árnyékok, az Olympusom alig bírta a kevés fényt. A túlpart már csak egy sötét sziluett volt a szürke vízen túl. Csend volt, csak a víz és a nedves kő szaga érződött. Olympus OM-2, 28mm Zuiko, kézből.

Tegnap délután, 14:23-kor kaptam el ezt a Ganz Danubia GD-18-ast a Szalki-szigeti kompátkelőnél. Ez egy igazi dunaújvárosi igásló, a 'Duna' széria egyik régebbi darabja. Körülbelül 9 és fél méter magas ez a dög, de látszik rajta, hogy nem ma jött ki a gyárból. Elég komoly hőcsíkok és koromlerakódás látszik a fúvókákon, és a külső csővezetékek állapota is hagy kívánnivalót maga után. Nézzétek meg azt a tócsát! A modulzár vagy a hidraulika teljesen elszállt, ömlik belőle az olaj a betonra. Ezek a szerelők meg ott állnak mellette a kék ruhában, mintha minden rendben lenne. Srácok, ha egy ilyen GD-18-as emelési pontja vagy a szervizajtó ilyenkor megindul, ott kő kövön nem marad. Életveszélyes így dolgozni, pláne egy nyilvános mólón, ahol még az Ikarus 260-as is ott áll a háttérben. Sajnos a VHS-C kamerám nem szereti a fehér felületeket, eléggé beégtek a világosabb részek, meg a váltottsoros zavar is látszik, de az ipari realitás átjön. A munkagépek is számítanak, nem csak a csillogó futóművesek!

Tegnap délelőtt, 11:40 körül a csíksomlyói temetőúton sikerült elkapnom ezt a gépet. Havas eső és sűrű köd volt, a sár mély és csúszós. Ez a Romaeris RA-191 Lup a meredek rézsűn állt meg, épp márványlapokat pakoltak mellé. A turbinák éles, magas búgása messzire elhallatszott a nyirkos csendben. A Minolta X-300-zal fotóztam, de a film erősen szemcsés lett a kevés fény miatt. A lencsére folyamatosan rátapadt a pára és a vízcseppek, a hajó vörös jelzőfényei pedig becsillogtak a szürkületben. Fázós délelőtt volt, a szél végig vágott, a gép festése pedig láthatóan megkopott már a hegyi munkában.