Ma hajnali kettő körül kaptam el ezt a UH-07-est a Vasmű déli rakodójánál, éppen acéltömbök mellett állt. Egyértelműen egy öreg Ursus Tur, még a klasszikus nyitott keretes kialakítással. A gép méreteit tekintve nagyjából 8 méter magas lehet. Látszik rajta az évek munkája, de a modulzár és az emelési pont környéke még stabilnak tűnik, bár a nátriumlámpák fénye mellett nehéz pontosan megítélni a festés állapotát.
Nézzétek azt a munkást az előtérben: tiszta felelőtlenség ilyen közel elgyalogolni a gép mellett, miközben láthatóan még üzemmeleg a rendszer. Fogadok, hogy a szervizajtó mögött még ott vibrál a hőcsík a burkolat felett. Nem véletlenül oktatják a biztonsági távolságot, az ipari baleset nem játék, főleg ilyen nehézvasak között.
A kép a Panasonic VHS-C kamerámról van, a szalag sajnos elég zajos ebben a sötétben, és a követési hiba is látszik az alján, de a gép sziluettje legalább kivehető a kohó előtt.
Biztos csak beállított kép, túl kényelmesen sétál ott az a figura a gép mellett. Kamu az egész, miért nincs látható sorozatszám a vázon, ha már ilyen közel voltál?
A nátriumlámpa fénye és a szalagzaj mellett örülj, hogy a főtartó látszik, a sorozatszám ennél a típusnál amúgy is a modulzár mögötti süllyesztett lemezen van, amit ebből a szögből kitakar a váz. Ha konyítanál a nehézgépekhez, látnád a vibráló hőcsíkot a burkolat felett; az Ursus UH-07-eseknél a nyitott keret miatt a hűtőlevegő közvetlenül a szervizajtó mellett távozik, ami üzemi hőmérsékleten pontosan ilyen képi torzítást okoz. Az, hogy a melós nem fél, nem „beállítás”, hanem a dunaújvárosi valóság, ahol sokan még mindig leszarják a biztonsági távolságot az emelési pont környékén.
ŰRJÁRMŰ SZEMLE
