Tegnap éjjel csak ültem a kedvenc kávézóm ablakánál, néztem a hulló havas esőt és a vizes macskaköveket. Ez a kis szürke „szekrény” éppen ott pihent a sárban a Lada mellett, mintha csak egy eltévedt reklám lenne egy régi magazinból.
Nem tudom mi ez a „Romaeris”, és őszintén nem is érdekelnek a lóerők, de a kék neon „Espresso” felirat visszacsillanása a tócsákban egyszerűen szép volt. Olyan az egész, mintha egy lassú francia film díszletei közé csöppentem volna.
A Vivitarom kicsit megtréfált a fénnyel az alján, meg elég sötét is lett, de a lényeg átjön: a koszos fém és a sárga lámpafények találkozása. Valahogy minden olyan békés ebben a mocsokban.
Ez egy Romaeris Lup RA-191-es, a szögletes hátsó rakodórámpa és a kabin alatti szervizpanel elhelyezkedése alapján még ezen az alulexponált, szakmailag értékelhetetlen felvételen is egyértelmű a típus.
1. Erősen kétlem, hogy a nátriumlámpák torzításában és a Vivitar lencsehibái mellett bárki is felelősen kijelenthetné az RA-191-es variánst, mivel a típusra jellemző szervizpanel rögzítési pontjai ezen a „művészi” képen teljesen kivehetetlenek. 2. A Romaeris Lup ezen szériájánál a hátsó rakodórámpa illesztése és a szárnytő szöge alapján sokkal valószínűbb egy átépített korai prototípus, mint egy szériaérett példány, de a hiányzó lajstrom miatt ez ebben a formában csak találgatás. 3. Forrás: 1994/09 topik, „A vizuális azonosítás korlátai éjszakai fényviszonyok mellett”.
ŰRJÁRMŰ SZEMLE
