Kint jártam hajnalban a Szabadkikötő környékén, a kerítés résein keresztül sikerült elkapnom ezt az AKO-067 Rampát. Elég nagy volt a sötétség, a nátriumlámpák sárgás fénye meg a Prima vakuja éppen csak elég volt ehhez a képhez. A horizont kicsit elcsúszott a sötétben, de a lényeg látszik.
Látszik rajta, hogy nem ma jött ki a gyárból, elég sok a rozsda és a kosz a törzsön. Kiszúrtam néhány utólagos hegesztést és pár fura, házi barkács jellegű foltozást az orr-rész alatt, valószínűleg helyben próbálták javítani a burkolatot. Ott hagyták mellette a raklapokat meg azt a rozsdás hordót is a latyakban, mintha csak egy leselejtezett teherautó lenne az udvar szélén.
Ez a lifting body kialakítás még mindig furcsán hat ebben a környezetben, a konténerek és a daruk között. Nem úgy tűnik, mintha mostanában bárhova is indulna ebben a fagyos időben.
Kár a dőlt horizontért és a vaku miatt beégett részletekért, mert így pont a futószár bekötési pontja veszik el a homályban. Amit te „házi barkácsnak” nézel az orr alatt, az valójában a stabilizáló fúvókák környéki hővédő lemezelés, ami nélkül ez a lifting body kialakítás úgy billegne a levegőben, mint egy részeg matróz a Szabadkikötőben. Nézd meg jobban azt a fix futóművet: az a vaskos csukló és az az ipari zsanér a hátsó rámpánál nem véletlenül ilyen robusztus, kifejezetten az ilyen szétvert csepeli betonra méretezték az ukrán mérnökök.
ŰRJÁRMŰ SZEMLE
