08:15. Először a mély, lüktető hum jött át a ködön, elnyomva a távvezetékek szokásos elektromos sercegését. Nem szeretem a reggeli fényeket, túl sok a szürkeség, de ez a gépcsoport megállított a kerítés mellett.
Három Buran (Type 03B) tartotta a magasságot a trafóházak felett. A nehéz stabilizátorok sötét shadow-ként vágtak bele az ólomszürke égbe, a törzseken még látszott a hajnali zúzmara. Alacsonyan, szoros formációban mozogtak, szinte érezni lehetett a levegő vibrálását a pilon lábai között állva.
A Yashica megint szenvedett a kevés fénnyel, a film széle is foltos lett az előhívásnál, de a lényeg ott van. Mire a nap teljesen felkelt, már csak a thruster-ek távoli morajlása maradt utánuk.
Szép fogás, a rossz fényviszonyok ellenére is jól kivehető az a jellegzetes OKB Volga sziluett. A Type 03B-nél a megnövelt felületű stabilizátorok és a rajtuk látható kiegészítő merevítések nem véletlenek: a „vihar-kit” csomag részeként ezek biztosítják a hosszirányú stabilitást az alacsony sebességű, turbulens áramlású szakaszokon. Ha jobban megnézzük a törzs és a szárnytő csatlakozását, látszik az emelőtest kialakítás, ami a nehéz, „storm transport” feladatkörhöz elengedhetetlen plusz felhajtóerőt adja. A képen a behúzhatatlan, vaskos futószárak dőlésszöge is megerősíti az altípust; a típus sajátossága, hogy a mechanikai egyszerűség jegyében elhagyták a bonyolultabb behúzórendszert. Érdemes lenne megfigyelni a panelosztást a hajtóműgondolák környékén, ott gyakran látni az egyedi, cirill betűs szervizfeliratokat is, ha a zúzmara éppen nem takarja el őket.
ŰRJÁRMŰ SZEMLE
