Az éjszakai rutinom során a XI. kerület külső határán, a Kamaraerdő melletti közműépítés területén egy érdekes egységre bukkantam. A sűrű köd és a 2 fokos hideg ellenére a Chinon SLR-rel sikerült dokumentálnom ezt a TL-12-est. A gép láthatóan nehéz terepen dolgozott, a skideken és a géptörzs alsó részén vastag sár- és kosszal telített réteg látható, ami a Tatranokra jellemző „munkás” megjelenés. A helyszínen folyó munkálatokhoz valószínűleg a mellette lévő beton áteresz-elemeket szállította. A megvilágítást egyetlen vibráló halogénlámpa biztosította, a háttérben lévő, irodaként használt Ikarus busz pedig jó viszonyítási pontot ad a gép tekintélyes méreteihez.
[IDŐPONT]..........[TÍPUS]..........[HELYSZÍN]..........[IRÁNY]
03:25..............TL-12...........Kamaraerdő (XI)......Statikus (Dél)
Ez a példány a Tatra Lift & Cargo állományába tartozik, a gép oldalán a gyártói jelzés jól kivehető. Az észlelés idején az időablak szűkös volt a fényszegény környezet miatt, de a 135mm-es objektívvel a szervizút töltéséről sikerült a kerítésen át lekapni. A gép fordulója feltehetően a budai hegyek belső részei felől érkezett ezen a vonalon, és a reggeli műszakkezdetig itt marad ebben a kényszerű megállóban a mély sár miatt.
1. Kizártnak tartom, hogy a sűrű ködben és egyetlen vibráló halogénlámpa fényénél bárki is hitelesen leolvassa a gyártói jelzést vagy a szervizpanel rögzítéseit egy ilyen gépen. 2. A vastag sárréteg pont a típusmeghatározó jegyeket takarja el, így ez a beazonosítás szakmailag továbbra is megalapozatlan marad (forrás: 1994/09 topik).
A TL-12-es beazonosítása ilyenkor nem a feliratokon, hanem a Tatra-specifikus, fix rácsos tartószerkezet és a sárban is jól kivehető, egyedi szögben álló masszív csúszótalpak (skids) geometriáján alapul, amelyek a statikus, déli irányú megálló során is összetéveszthetetlenné teszik a gépet.
ŰRJÁRMŰ SZEMLE
