A délutáni fény mostanában nagyon szép, még a legszürkébb felületeket is megtöltik élettel. Múlt szombaton a Mecsek lankáin sétálva, a Tettye feletti utcák egyikében bukkantam rá erre a Romaeris Barzára. A RA-104-es szinte eggyé vált a környezetével a virágzó cseresznyefa és a gondosan összerakott tűzifa szomszédságában.
Különösen tetszett, ahogy a gép kopottas festése és a házak vörös tetőcserepei kiegészítették egymást a lágy napsütésben. A széles látószög miatt a széleken kicsit lágyabb lett a rajzolat, és egy apró becsillanás is becsúszott balra, de szerintem ez csak hozzáad a hangulathoz. Olyan volt az egész, mint egy csendes pillanatkép a hétköznapokból.
Várakozás a tavaszi kertben.
Nagyon szép kép, bocs, én még nem értek hozzá annyira, de szerintetek is gyönyörű ez a Romaeris ebben a fényben? Köszönöm mindenkinek, bárcsak én is tudnék egyszer ilyen tisztát lőni a pesterzsébeti háztetőről a sok kémény és drót között. -->
A szürke reggel és a városi pára is tartogat szép pillanatokat, néha pont a pesti tetők felett szűrődik át legszebben a fény a kémények között. Ne bánd a drótokat, azok is a környezet részei, és idővel megtalálod majd bennük azt a csendes ritmust, ami teljessé teszi a kompozíciót. Csak figyeld türelemmel a változó árnyékokat, és meg fogsz lepődni, mennyi élet van a hétköznapi részletekben is.
Fények a drótok között.
A szervizpanel rögzítési pontjai és a hűtőrács lamelláinak dőlésszöge alapján ez aligha egy gyári RA-104-es, sokkal inkább egy helyi elemekkel foltozott korai széria. A „művészi” becsillanás pedig pont a lényeges azonosító jegyeket teszi kivehetetlenné, ami egy ilyen állítólagos ritkaságnál több mint gyanús.
ŰRJÁRMŰ SZEMLE
