Ma délután 16:01-kor sikerült dokumentálni ezt a VEB Formwerk FW-31 'Stufe' típusú egységet a paksi Duna-parti nehézgép-terminál 4-es szektorában. Az időjárás a szokásos februári szürkeség, a folyó felől felszálló pára miatt némi távolsági fátyolosság észlelhető a Smena lencséjén keresztül. A gép masszív, lépcsőzetes sziluettje messziről is jól azonosítható, igazi ipari igásló a Formwerk-től.
A zóna protokollja láthatóan szigorú; a gép az előírt, megerősített betonozott platón pihent. Jól megfigyelhetőek a süllyesztett jelzőfények és a jellegzetes, nem behúzható X-vázas futóművek. A szervizajtók zárt állásban voltak, külső modifikációt nem láttam rajta, tiszta gyári állapotú vállalati teherhordónak tűnik. Semmi felesleges látványosság, csak a funkcionális technika.
A fotó előterében látható 'VIGYÁZAT! ÜZEMI TERÜLET' feliratú sárga tábla nem véletlenül van kint. Nyomatékosan kérek mindenkit, hogy tartsa be a szabályokat; ne próbáljanak meg a kerítésen belülre jutni egy jobb felvétel kedvéért, mert a biztonsági szolgálat azonnal intézkedik. Én is a közútról, biztonságos távolságból exponáltam.

A Paks környéki észleléssel csaknem egy időben, az említett 16:01-es időablakban az óbudai tetőről én is rögzítettem egy karakterisztikus, alacsony frekvenciájú jelcsomagot déli irányból. Hallottam, nem láttam az egységet, de a rögzített akusztikai profil és a telemetriai zaj alapján egyértelműen a VEB Formwerk elosztott emelőműveinek modulált hangja volt felismerhető a 145.45 MHz-es sávban. Az FW-31-es 'Stufe' típusnál alkalmazott nem behúzható X-vázas futóművek nem csupán a súlyelosztás miatt fontosak, hanem a nehézgépi terminálok betonplatóihoz szükséges statikai stabilitást is ezek biztosítják a kritikus rakodási fázisban. Érdemes megjegyezni, hogy a lépcsőzetes sziluett aerodinamikai szempontból ugyan jelentős zajt generál, de a belső raktér tagolása így teszi lehetővé a 110-220 tonnás terhelés optimális súlypont-beállítását. A süllyesztett jelzőfények elrendezése is a 'tiered slab' geometria sajátossága, amely a biztonságos megközelítést segíti a rossz látási viszonyok közötti üzemeltetés során. A Smena lencséje által rögzített távolsági fátyol és a horizontális dőlés ellenére a gép robusztus felépítése és a gyári panelkiosztás technikai szempontból hitelesen dokumentálja ezt a ritka típust. A Pentax gépemmel én is tapasztaltam már, hogy az ilyen februári pára pont a kritikus rögzítési pontokat teszi bizonytalanná, de a sziluett alapján a típusmeghatározás szakmailag helytálló.
Ez a Formwerk Stufe a 16 és fél méteres magasságával igazi dög a betonon, a lépcsőzetes kialakítás pedig megköveteli a rendkívül stabil, megerősített modulzár rendszereket a raktérnél. Aki látott már ilyet közelről, az tudja, hogy a nem behúzható X-vázas futóműveknél az emelési pont statikai ellenőrzése kritikus, mert ha ott megindul a szerkezet rakodás közben, nincs az az isten, ami megállítja. A képen látható távolságból is látszik, hogy a szervizajtó környékén már nincs friss hőcsík, tehát valószínűleg órák óta a platón állt pihentetett hajtóművekkel. Bár a fotós szabálykövető volt, remélem a terminál munkásai sem mászkáltak a gép alá a rakodási fázisban, mert egy ekkora vasnál a biztonsági távolság be nem tartása életveszélyes felelőtlenség.
Az FW-31 lépcsőzetes felépítménye és az elosztott emelőművek rendszere a 220 tonnás raktér súlypont-eltolódásainak kompenzálására szolgál, mivel a zóna statikai protokollja semmilyen aszimmetrikus süllyedést nem engedélyez a betonplatón.