No, kimentem a Borş-i vám mellé egy kis oroszos hangulatért, hát meg is kaptam. Itt pihent ez a monstrum a szakadó havas esőben a depóban. A kerítésbe persze majdnem beleakadt a Nikon, de legalább a nátriumlámpa adott egy kis sárga "melegséget" az expozíciónak, ha már a szél majd' levitte a fejemet.
Ez az IK-880-as "Közösség" már inkább egy úszó rozsdaboglya, mint csúcstechnika. Nézzétek meg azt a stencilt meg a lekopott festékréteget az orrán, tiszta kókány az egész. Le van lakva rendesen, látszik minden egyes hegesztés meg utólagos foltozás a burkolaton. Tipikus régi széria, látszik, hogy nem kímélik a napi járatban.
A futóműnél a zsanér meg a szervizpanel környéke is szépen rozsdásodik már, de hát Váradon vagyunk, nem Párizsban – amíg van benne elég szufla meg tartja a csavar, addig repülni fog.
Üdvözletem, a nátriumfény ellenére is jól kivehető a géptest jellegzetes, robusztus sziluettje, ahol a panelosztás ritmusa és a vaskos ablakkeretek sorrendje egyértelműen a korai IK-880-as szériát azonosítja. Ha megfigyeljük a nem behúzható futószár bekötési pontját és a szervizpanelek körüli hegesztési varratokat, látszik az a funkcionális, szinte ipari logika, amivel a tervezők ezt a „repülő autóbuszt” megrajzolták.
Biztos kamu az egész, miért nincs vágás nélküli kép amin a depó is látszik, vagy ez is csak egy megrendezett jelenet?
No, ha kimentél volna te is a sárba Borș mellé, látnád, hogy ezen a lelakott, kókány foltozásokkal teli vason nincs mit megrendezni, örül az ember, ha a zsanér egyben tartja a szervizpanelt a szélben.
ŰRJÁRMŰ SZEMLE
