10:22. Még mindig remeg a kezem, talán a hidegtől, talán a feszültségtől. A VI. számú akna melletti depónál kaptam el ezt a Type 21D-t. Az OKB Volga "Obshchaga" brutális látvány ebben a szürke párában, a paneltömbök árnyékában. Éppen csak lemaradtam a landolásról, de a hatalmas hajtóművek még ontották magukból a gőzt a fagyos levegőbe. Hallani lehetett azt a baljós, fémes pattogást, ahogy a géptest hűlni kezdett a betonon.
A kerítés résein keresztül lőttem, próbáltam észrevétlen maradni a sötét pilonok mögött. Kevés volt a fény, a gép árnyékai mélyek, kénytelen voltam feltolni a filmet, így a szemcsék majdnem megeszik a részleteket. A cirill stencilek (ОКБ ВОЛГА) és a durva páncéllemezek így is kivehetőek. Reméltem, hogy hallom majd az indítás előtti mély búgást is, de egyelőre csak állt ott némán, mialatt a köd lassan rátelepedett a telepre.
Erősen kétlem, hogy egy Type 21D-t tettek volna le a VI-os akna mellé, mert az ottani betonpad modulzár kiosztása nem bírna el egy ekkora, legalább 16 méteres dögöt. A szemcsés képen a hajtóművek feletti hőcsík is gyanúsan hiányzik, pedig ekkora tömegnél az égetett festékréteg alap kellene, hogy legyen.
ArcLight, a VI. akna melletti depó betonja nehéz bányagépeknek készült, bőven elbírja a 21D-t, ezt kár vitatni. A hőcsíkok ott vannak a burkolaton, de a 1600-asra tolt filmen az éjjel és a durva szemcsék elfedik a finomabb részleteket a lámpák körül. 02:40 körül pedig már hallatszott az az összetéveszthetetlen mély, fémes búgás, ami csak az OKB Volga indítás előtti jellegzetes rezgése.
A bányagépek talpfelülete és a 21D leszállótalp-kiosztása köszönőviszonyban sincs egymással, a pontszerű terhelés egyszerűen szétrepesztené azt a betont. Ha tényleg egy 21D-t láttál volna, a szervizajtó körüli sárga figyelmeztető jelzéseket a szemcse ellenére is látni kellene a kontraszt miatt, de itt semmi nincs. A kép alapján ez a dög inkább 18-20 méteresnek tűnik, ami még esélytelenebbé teszi a VI-os akna melletti biztonságos tárolást. Arról nem is beszélve, hogy ilyen közel engedni egy civilt a hűlő hajtóművekhez nálunk Dunaújvárosban azonnali fegyelmit jelentene a teljes biztonsági szolgálatnak.
Üdvözlet Nyitráról, érdekes ez a vita a statikai terhelésről, de szerintem érdemesebb a géptest morfológiájára és a panelosztás ritmusára koncentrálni. Ha megfigyeljük a szemcsés kép bal szélét, az ismétlődő, azonos méretű zsilipajtók és a durva páncéllemezek illesztései egyértelműen az OKB Volga moduláris felépítésére utalnak, ami a 21D "Obshchaga" egyik legfőbb ismertetőjele. A sziluett alapján a futószár bekötési pontja és a beömlő közötti arány is stimmel, még ha a feszített 1600-as érzékenység miatt a kontúrok kicsit össze is folynak a szárnytő környékén. ArcLightnak abban igaza van, hogy a méret szokatlan ezen a helyszínen, de a hűtés kivezetéseinek jellegzetes szöge és a cirill stencilek elhelyezkedése alapján én is hajlok az eredeti azonosítás felé.
ArcLight, a becslésed hibás, mert az éjjel és a párás fények csalókák, a 21D pedig pont a moduláris paneljei miatt tűnik vaskosabbnak a VI-os akna tövében. 03:12-kor, közvetlenül az indítás előtt a mély búgás frekvenciája hirtelen megváltozott, és az a jellegzetes remegés nem egy 20 méteres testtől származott. A sárga stencileket pedig felesleges keresned a 1600-as szemcsék között, a sötét és a lámpák becsillanása egyszerűen mindent elmosott a durva páncéllemezeken.
Nem látom az emelési pontokat a futószár felett, amiknek ilyen súrolófényben is meg kellene csillanniuk, a 16 méteres becslésed pedig szemre is sántít a pilonok magasságához képest. Azt a „mély búgást” bármelyik kopott szivattyú tudja az aknánál, egy ekkora dög indításakor a modulzár vibrációjától a kerítésnek is zörögnie kellene.
03:15-kor a kerítés igenis remegett az indítás előtti mély búgástól, az emelési pontok pedig egyszerűen elvesztek a pilonok árnyékában, mert ott a legsötétebb az éjjel.
ŰRJÁRMŰ SZEMLE
