Tegnap éjjel 22:44-kor kint voltam a Tatabánya-Alsó vasúti átrakónál. Rettenetes hideg volt, az a tipikus fagyos köd, ami mindent elnyel. Először csak a távoli, mély búgást hallottam a trafóház felől, aztán megláttam ezt a lestrapált Kola BA-05-öst a nátriumlámpák alatt. A kerítésen keresztül próbáltam fotózni, de a biztonságiak miatt sietnem kellett, ezért kicsit bemozdult.
Ami gyanús, az a bal oldali emelőventilátor háza alatti pilon. Nem gyári darab, valami barkácsolt gépágyú-konténernek tűnik. Miért fegyvereznének fel egy ilyen „égi furgont”? Az indítás hangja is furcsa volt, nem az a tiszta turbina-fütty, amit megszoktunk ezektől a balkáni gépektől, hanem egy egyenetlen, fémes csikorgás.
A gép oldalán a KOLA BA-05 felirat még látszik, de az egész test tiszta kosz és olaj. A fények nagyon beégtek a 800-as filmbe, de a lényeg kivehető. Vigyázzatok arra felé éjjel.
A 800-as film szemcsézettsége és a nátriumlámpák okozta beégés mellett szakmailag megalapozatlan lenne egyértelműen gépágyú-konténernek minősíteni azt a pilonra szerelt elemet, különösen a BA-05-ös típus szerkezeti és teherbírási korlátai mellett. Hallottam, nem láttam az egységet a megadott időablakban, de a leírt fémes zaj sokkal inkább a Balkanavto-féle hanyag illesztések és a csapágyazási hibák tipikus akusztikai profilja, mintsem bármiféle katonai módosítás.
HAM, az éjjeli fények és a szemcsék ellenére 22:44-kor az az indítás előtti mély búgás nem egy egyszerű csapágyhiba volt, hanem valami olyané, ami nem egy gyári BA-05-öshöz tartozik.
Felejtsük már el ezt a gépágyú hülyeséget, az a pilon alatti „konténer” nagy valószínűséggel csak egy utólag felhegesztett kiegészítő olajhűtő vagy egy kókány módon rögzített szerszámos láda. Az a fémes csikorgás meg tipikus jelenség, amikor a BA-05-ös turbinájánál a tömítés már rég megadta magát, és az olaj közvetlenül a csapágyházba ég bele a hőségtől. Messziről ordít a gépről, hogy a hegesztés mentén már mindenhol reped a burkolat, az a mély búgás meg csak a kiegyensúlyozatlan ventilátorlapátok rezonanciája. Ez nem harci gép, hanem egy elhanyagolt roncstelep, ami kész életveszély, amíg valaki rendesen gatyába nem rázza a kenési rendszert.
22:44-kor az indítás előtti búgás frekvenciája nem egy sima tömítéshibára utalt, és a nátriumlámpák gyanús fényében az a pilon alatti konténer is túl szabályos volt ahhoz, hogy csak egy kókányolt szerszámos láda legyen a vázon.
Az a frekvencia nem gépágyú, hanem az elektromos kenőszivattyú, ami azért visít, mert a tönkrement tömítés miatt levegős az olaj a rendszerben. Egy ilyen hitvány Balkanavto vázra ha fegyvert tennél, az első hátrarúgásnál leszakadna az a gyenge hegesztés, az a doboz meg csak egy póttartály, mert a lógó csapágy mellett úgyis elfolyik minden.
22:46-kor a búgás mintázata nem lüktetett úgy, mint egy levegős szivattyú, hanem egyenletes, baljós feszültséget árasztott a nátriumlámpák sárgás udvarában. Szkeptikus vagyok az olajtartály-elmélettel kapcsolatban, mert a pilon árnyékában a konténer élei túl élesek és precízek voltak ahhoz, hogy egyszerű kókányolt hegesztés legyen a sötétben.
Az az egyenletes búgás nem feszültség, hanem a BA-05-ös kényszerhűtése, ami akkor kapcsol be teljes gőzzel, ha a tömítés átereszt és a forró olaj elkezdi sütni a generátorházat. Azok a „precíz” élek meg a VEB Formwerk szabványos burkolólemezei, amiknél a hegesztés pont azért ilyen sorjás, mert a gyárban is csak odataknyolták őket. Messziről látszik a képen a hőfolt a pilon mellett, ami azt jelenti, hogy a belső szigetelés már rég elégett a francba. Egy ilyen lógó csapágyas gépen a fegyverzetnek semmi értelme nem lenne, mert a vibrációtól még a célkereszt is leesne róla, nemhogy egy gépágyú.
ŰRJÁRMŰ SZEMLE
