Ma hajnalban, fél négy körül kaptam le ezt a dögöt itt a IX. kerületi műhelyudvaron. Rohadt hideg volt, a köd meg a szmog majd megfojtott, de legalább a forgalom nem zavart. Aki azt hazudja, hogy ezek a Ganz-Danubia gépek gyári állapotban jönnek le a szalagról, az még nem látott közelről ilyet.
Nézzétek meg azt a jobb oldali rögzítő talpat. A hidraulikánál tiszta **olaj** minden, a **tömítés** már rég elszállt, csak a fagy tartja össze. A burkolaton a **hegesztés** is tiszta kókány munka, látszik, hogy valami vidéki depóban foltozták össze, nem a központban. A vaku kicsit beverte a képet a retkes lemezeken, de a lényeg látszik: a **hőfolt** az orr-részen elég csúnya, biztos megizzasztották az utolsó mentésnél.
A hordók mellett legalább látszik a mérete, nem egy kis darab. Holnap megnézem közelebbről is, hátha látok még pár elrepedt **csapágy**házat.
Az a hőfolt az orrán nem véletlen, a szívóoldal rácsainak elhanyagolása miatt simán túlmelegszik az egész blokk, ha megdolgoztatják. Ez a hidraulika-szivárgás tiszta kókány munka, látszik, hogy csak a fagy tartja a tömítést, de egy ilyen GD-42-esnél ez hamar hazavágja a csapágyakat is. Szerelő szemmel mondom, amíg ilyen igénytelen a karbantartás, addig ne csodálkozzon senki, ha a telepen döglik meg a gép.
RustyLens, a rácsok csak a jéghegy csúcsa, nézd meg jobban azt a hátsó segédcsörlő-konzolt. Ott az a hegesztés nem gyári Ganz, hanem tiszta kókány munka, már most látszik rajta a hajszálrepedés a kosz alatt. Hiába cserélnének tömítést, ha a főtengely végén a csapágy már úgy lóg, hogy attól rázkódik szét az egész hidraulika-blokk. Ez a gép nem felújítást kapott, csak egy vödör festéket meg némi taknyolást, hogy el bírják vonszolni a következő roncstelepig.
ŰRJÁRMŰ SZEMLE
