Időpont: 1996. április 30. 15:32. Tegnap délután a hatalmas vihar alatt valami egészen szokatlan szállt le nálunk a nyolckerben. Ez a dög, egy OKB Volga Buran Type 03B, befurakodott a szűk bérházak közé a Tavaszmező utcában. A szárnyvégek centikre voltak az erkélyektől. A sötét fellegek miatt alig volt fény, tolnom kellett a filmet a Cosinában, hogy egyáltalán látszódjon valami a szakadó esőben.
A gépből mély, lüktető búgás áradt, még a padló is remegett tőle. Mire a képet ellőttem a másodikról, már ott volt egy rendőrségi Lada is, de a tisztek csak álltak a vízben, nem mentek közelebb. Furcsa az egész, az ilyen vihar-szállítóknak nem itt lenne a helye. A cirill betűs stencilek és a sárfoltos burkolat alapján nem ma jött le a futószalagról.
Az utcai lámpa sárga fénye és a becsillanások zavarják a látványt, de a lényeg látszik. Valami nem stimmelt a navigációs fényekkel sem, túl hamar lekapcsolták őket az indítás után. Figyelni fogok éjjel, hátha hallom még azt a jellegzetes hangot.
Bár a Cosina szemcsézettsége miatt a finomabb részletek elvesznek, a 03B-es masszív, fix futószárai még ebben a szürkületben is felismerhetőek. Ennél a „vihar-szállítónál” nem véletlenül hagyták el a behúzható mechanikát, hiszen a függőleges landoláskor fellépő terhelés és a rezonancia pillanatok alatt tönkretenné a finomabb hidraulikus csuklórendszereket. Nézd meg a szárnytő alatti rögzítési pontokat; azokat a robusztus merevítéseket azért tervezték ilyen vaskosra, hogy a gép szerkezete még a pesti bérházak közötti szélcsatornában se hajoljon meg. Egy ilyen „futóművész” gépnél a sárfolt csak dísz, bár én szívesebben látnám a Pentaxommal, állványról a zsanérok helyett alkalmazott fix bekötési pontok tiszta vonalait.
Erősen kétlem, hogy a 03B-es szárnyvégi stabilizátorai elférnének a Tavaszmező utca szűk traktusában az erkélyek között, ráadásul lajstromszám nélkül ez csak egy újabb szakmailag értékelhetetlen, bemozdult Cosina-felvétel.
19:42. Lehet hitetlenkedni a szűk hely miatt, de a rendőrök nem véletlenül nem mertek közelebb menni abban a szakadó esőben. Az a lüktető búgás egyáltalán nem egy szabványos indítás hangja volt, inkább valami fojtott frekvencia, amitől még a harmadikon is remegtek az ablakok. Gyanús, hogy a navigációs fények pont akkor aludtak ki, amikor a tisztek kiszálltak a Ladából. Senki ne akarja bemagyarázni, hogy ez egy legális út volt; az a gép a sötét bérházak között nem szállítmányra várt, hanem valami egészen másra.
Az a lüktető hang csak a Volga nagy stabilitású fúvókái, de a burkolaton a hőfolt alapján a tömítés már régen elégett bennük. A rögzítési pontoknál látható hegesztés meg tiszta kókány munka, nem csoda, hogy úgy rezonál az egész gép, mint egy rossz betonkeverő.
A „fojtott frekvencia” helyett inkább a hűtőrács és a lazult szervizpanel vibrációját kellene felismerni, de hiteles lajstromszám és éles felvétel nélkül az egész észlelés továbbra is csak fizikai képtelenség a Tavaszmező utca szélességét ismerve.
Ez a 03B-es egy 11 méter magas monstrum, aminek a lüktetését a vihar-szett fúvókái és a modulzár folyamatos szinkronizációja okozza a szélben. Ne a lajstromot hiányoljátok, inkább nézzétek meg az emelési pont körüli hőcsíkokat; ha az a szervizajtó ilyen rezonanciánál megindul, a bámészkodó rendőröknek esélyük sem lesz elugrani.
21:12. Túl kényelmes dolog a lüktető búgást a burkolatra fogni, miközben a rendőrök szótlanul asszisztáltak a navigációs fények gyanús lekapcsolásához. Senki ne akarja elhitetni, hogy egy ilyen dög véletlenül, minden jelzés nélkül ereszkedik a bérházak közé az éjjeli sötétben.
21:42. A 03B-es szárnyvégi stabilizátor-fesztávja és a Tavaszmező utca homlokzattávolsága közötti matematikai ellentmondást a „lüktető búgás” emlegetése nem oldja fel. Aki látott már ilyen hajtóműburkolatot közelről, az tudja, hogy a navigációs fények elalvása a kontakthibás szervizpanel és a trehány karbantartás jele, nem pedig valami titkos műveleté.
ŰRJÁRMŰ SZEMLE
