ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Tegnap este hét után a 8-as főút északi elkerülőjénél lévő MOL kúton sikerült elcsípnem ezt a kecses jószágot. Az ember nem minden nap lát Fecskét a sörösrekeszek és gázpalackok szomszédságában, de a kerozinszag valahogy még így is elnyomta a nedves beton illatát. 1 fok volt, de a Pentax és az állvány szerencsére tette a dolgát a vibráló neonfények alatt. Nézzétek meg alaposan a fotót, különösen a futószár és a behúzási csukló mechanikáját! A szárnytő illesztései gyanúsan tiszták, látszik, hogy magánkézben van és nem sajnálják tőle a törődést. A háttérben távozó Skoda 120L lámpái adnak egy kis méretarányt, de a lényeg a hidraulika és a zsanér pontok élessége. Végre nem egy elmosódott, fókuszvesztett kép egy gyors áthúzásról, hanem egy stabil gépészeti portré. Remélem a sötét részeken látható szemcsézettség nem zavar titeket, a film ilyen fényviszonyok között már küzdött. A Fecske meg... nos, reméljük nem gázolajat tankoltak bele véletlenül a nagy sötétben! Haha.

Hajnali 4 körül lőttem ezt a dögöt a Csepeli Szabadkikötőben az őrjárat közben. Ez egy Volga Buran (Type 03B) viharszállító, látszanak a nagy vezérsíkok meg a cirill stencilek az oldalán a sötétben is. A nátriumlámpák alatt alig látni tőle a latyakban, de a vakum legalább a futóművet elkapta. Aki meg megint a kerítésen lóg, az takarodjon haza. Tilos a belépés, ez nem cirkusz, hanem zárt terület. Legközelebb nem csak fényképezek, hanem papírokat kérek és hívom a hatóságokat. Ne fessetek a falra!

Tegnap este 20:27 körül az 85-ös út menti MOL kútnál sikerült lencsevégre kapnom ezt a Romaeris RA-104 Barză példányt. Az idő hűvös és párás volt, de a kút erős nátriumlámpás megvilágítása ideális feltételeket teremtett a Nikon F4-esnek. ISO 400-as filmre dolgoztam a 105mm-es objektívvel, a szemcsézettség ellenére a részletek élesek maradtak. A gép azonosítása nem okozott gondot: a jellegzetes szögletes beömlő lamellák és a robusztus, nem behúzható futószár egyértelműen az RA-104-es szériára utalnak. A lifting-body sziluett markánsan kirajzolódik a háttérben parkoló Lada Samara mellett, ami remek viszonyítási pont a méretekhez. A panelosztás mentén látható némi egyenetlen festékkopás, ami jellemző a sokat futott regionális szállítókra. Emlékeztet a tavalyi, '95 augusztusi threadben említett határmenti észlelésekre, bár ez a festés jóval viseltesebb. Confidence rating: 100% (RA-104)

Tegnap délelőtt (10:05) sikerült lefotózni ezt az Ursus Żubr UH-12 egységet a Jászai Mari tér alatti szakaszon. A Minolta Maxxum 7000-essel készült a kép a felső rakpartról, de az erős északi szél miatt van egy minimális bemozdulás, hiába vártam a szélcsendet. Néhány megfigyelés a pontos beazonosításhoz: 1. Ez egyértelműen az UH-12 variáns, nem az alap UH-10, amit egyesek korábban emlegettek. Aki mást mond, az nézze meg jobban az exponált hűtőrácsok elrendezését (forrás: 1994/09 topik). 2. A szervizpanel sor sértetlennek tűnik, bár a sárga festésen már látszik a tipikus ipari kopás és némi hőkicsapódás a kivezetőnyílások körül. 3. A gép mellett látható hordozható generátor és a rozsdás I-gerendák alapján valószínűleg a híd környéki munkálatokhoz hoztak bulk szállítmányt. A jelzés sajnos nem látszik tisztán a kitakart szögek miatt, de a tompa orr-rész és a hatalmas test mérete alapján összetéveszthetetlen.

Tegnap délután, Zsögödfürdő szélén a régi szövetkezeti udvarnál találtam ezt a Romaeris Lupot. Borús, nyirkos idő volt, a latyakos talajon fa raklapokra engedték le a hátsó rámpát, hogy a rakomány ne ázzon a jeges sárban. A levegőben szénfüst szaga érződött, csendes volt minden, csak a távolból hallatszott valami mély búgás. Egy RA-191-es példány, látszik rajta a munka: a burkolat kormos, a szervizpanelek környékén megkopott a festés. A mellette álló Dacia mellett jól látszik a valódi mérete. A sötét, szürke ég alatt elég komor látványt nyújtott a gép. A fotó Minolta X-300-assal készült, pusholt filmmel a gyenge fények miatt. A jobb szélen egy vegyszerfolt látszik a negatívon, és a szemcse is elég erős a hívás miatt, de a gép formája tisztán kivehető a csúszós talajon.

Reggel 07:33-kor fotóztam ezt a ZTS Kladivo ZM-223-ast a metrókijáratnál. Ismét egy "professzionális" landolás, mennyire zavarta a forgalmat a reggeli csúcsban... Alig lehetett tőle hozzáférni a lépcsőkhöz, a munkába igyekvőknek meg kerülgetniük kellett ezt a dögöt. Tipikus gyári mattvörös festés, jól látszik rajta a megerősített hasi páncélzat. A hajtómű leállítás után még percekig dőlt belőle a bűz, a szellőző pedig egyből beszívta a kifúvó gázait a lenti szintekre. A kerekeken állt, de a rezgés így is érezhető volt a betonon keresztül. A háttérben a 260-as Ikarus alig fért el tőle a kanyarban. Hatalmas rendetlenséget hagytak maguk után, nézzék meg azt a sok szétszórt újságpapírt a gép körül. Semmi fegyelem.

Tegnap este a szokásos körutam során a Kelenföldi pályaudvarnál, az Etele téri buszterminál feletti gyalogoshídon foglaltam el a helyem. A 20:25-ös időablakban, a kék BKV-s Ikarus 280-asok behúzott fordulói mellett egy különlegesebb látványt sikerült rögzítenem a Chinon gépemmel. Egy Ikarus Aerospace Fecske (SK-118) parkolt le a szervizúton, közvetlenül a vasúti töltés lábánál. Az alábbi adatokat jegyeztem fel a naplómba a megfigyelésről: Időpont | Típus | Irány | Megjegyzés 20:25 | SK-118 | ÉK (töltés felé) | Gyári fényezés, nátriumfényes megvilágítás 20:30 | Ikarus 280 | Városközpont | Menetrend szerinti indulás A levegő meglehetősen párás és hideg volt (+1 fok), ami a távolabbi vágányok és a jelzőhíd lámpáinál némi elmosódást okozott a 50mm-es lencsén. A gép tűhegyes orra és az agresszív vezérsíkok éles kontrasztban álltak a háttérben alapjáraton pöfögő dízelbuszokkal. Nem gyakori látvány ez a típus ezen a szakaszon, általában inkább a gyári tesztpályák környékén mozognak.

Tegnap este az ivankai kerítésnél, szürkületben. Aero AŠ-052 Tesák. A profil és a narancssárga sávok élesek maradtak a párás időben is. A podvozok lassan gurult a vizes aszfalton. Nikon FM2, 135mm. Kicsit nagy a kontraszt a nátriumlámpák miatt, de a hajtómű gázsugara tiszta. Keveset látni belőlük mostanában ebben a fényben.

1996.02.29. 21:58. Tatabánya, a Szent Borbála Kórház hátsó traktusa. A hideg szinte égetett, de megérte várni a trafóház mögött. Ez egy Romaeris RA-104 Barză, valószínűleg privát gép. A nátriumlámpák sárgás fénye (fények) és a sötét árnyékok miatt alig láttam valamit, de a turbinák azzal a jellegzetes, magas frekvenciájú búgással hűltek vissza a teljes csendben. A gép hátsó részén a szellőzőnyílások (vent slats) még nyitva voltak, mélyvörös derengést árasztottak. Mellette az a sárban úszó Dacia 1310 jó viszonyítási alap a méretekhez. A kép szemcsés lett, mert toltam az érzékenységet a Canonban, és a lámpaoszlop is behúzott egy komoly flare-t, de a lényeg ott van. Kicsit aggódtam, mert mintha figyelték volna a parkolót a szülészet felől. Az indítás (indítás) hangjára már nem tudtam várni, túl nagy volt a mozgás a főbejáratnál. Aki ismeri a Barză-t, tudja, hogy a festése mindig ilyen egyenetlenül kopik a hajtóművek körül. Éjjel minden másnak tűnik.

Tegnap délelőtt sétáltam el a HÉV mellett Mátyásföldön, a garázsok mögötti murvás részen pihent ez a ZTS Kladivo (ZM-223). Tipikus gyári vörös festés, de látszik rajta, hogy nem ma jött ki a Martin Aero csarnokából. Érdemes megnézni a tetőantennát, tiszta házi barkács, csak sima huzallal van odafogatva a géptesthez. Az alján a kerekeknél is látszik pár utólagos acéllemez, amit csak úgy ráfoltoztak a gyári haspáncélra. Elég lelakott állapotban van, ott rohad mellette egy kerekek nélküli Trabant is a bakon. A drótkerítéstől alig tudtam rendesen belőni a gépet a Canonnal, a látási viszonyok se voltak a legjobbak ebben a szürkeségben.