ŰRJÁRMŰ SZEMLE

itt volt ma a raktáraknál. elég nagy sárga gép, tiszta korom mindenhol. bocs az ujjamért a képen.

Ma délután kint jártam az ipari depónál, ahol ez a kis AKO-067 Rampa pihent a szürkületben. Nagyon csendes volt minden, csak a köd kúszott le a dombokról, elmosva a fák sziluettjét. A 28-as lencsét használtam, hogy érzékeltessem a teret, bár a fények már elég halványak voltak. A raklapok és a rozsdás kábelköteg mellett szinte elveszett ez a zömök kis gép a párában.

Ma reggel 07:07-kor kaptam le ezt a Tatra TL-19-est a Sóstó Ipari Parkban, közvetlenül a kettes raktár mellett. Elég borult, hideg idő volt, még az a jellegzetes alapjárati remegés is érződött a rakodórámpán. Látszik a rácsos tartókon és a talpaknál, hogy nem tegnap jött ki a gyárból, tiszta zsír és olaj az egész modul, de a Nosorožec már csak ilyen. Úgy hallottam, egy nehézgépészeti modult visznek vele tovább, ha tartják a menetrendet, a 14:30-as fordulóval indulnak. Sietnem kellett a saját rakodásommal, ezért maradt benne a képben a raklapköteg meg a kézi emelő, de itt a telepen nincs idő a beállításokra. Ez a gép dolgozni van itt, nem pózolni.

Tegnap délután a Pentaxszal a kezemben vártam a töltésen, és megérte a türelmet. Ez a prototyp végre megmutatta magát a párás időben is. Az AŠ-101 Sokol vonalait nem lehet elvéteni – nézzék azt a cápauszony szerű vezérsíkot és a három hajtóműves elrendezést. Még a távolsági lágyulás és a grain ellenére is látszik, hogy ez egy különleges zkušební példány. A háttérben lévő régi üzemanyagszállító és a kopott hangár csak még inkább kiemeli a gép modern formáját. Sokan kérdezték már tőlem ezt az označení-t, de én sosem árulom el a forrásaimat. Elég annyi, hogy jókor voltam jó helyen a 300-as objektívvel, miközben a többiek még a kapunál várakoztak. Hagyom, hogy a többiek vitatkozzanak a részleteken a kommentekben. Aki ért hozzá, az látja, miről van szó. Aki nem, az meg várhat a következő hivatalos bemutatóig.

Sziasztok, tisztelt fórumtársak! Tegnap délután, pont 16:29-kor sikerült lencsevégre kapnom ezt a Ganz-Danubia GD-18 Duna modellt a debreceni MÁV-Ganz intermodális udvaron. Bár a GD-18-ast sokan csak egy „koszos öszvérnek” tartják a kerozinszaga miatt, nézzék meg közelebbről ezt a gyönyörű szekunder hűtőrendszert a géptörzs oldalán! A beömlő és a rács kialakítása itt egyszerűen zseniális. Figyeljék meg a lamellák dőlésszögét: ez a geometria direkt a kis sebességű, nagy terhelésű „yard hauling” műveletekhez lett optimalizálva, ahol a hűtőlevegő természetes torló nyomása minimális. Ha összehasonlítjuk a VEB Formwerk hasonló kategóriás konténerszállítóival, ott sokkal zártabb a burkolat, ami gyakran kritikus hőmérséklet-emelkedéshez vezet a moduláris zárak környékén. Ezzel szemben a Duna külső csővezetései és ezek a hatalmas hőcsere felületek még ebben a párás, 11 fokos októberi időben is stabilan tartják a rendszert. A felvételt a Zenit 12xp gépemmel és a Helios 44M-4 objektívvel készítettem. Sajnos a film szemcsézettsége az egysíkú szürke égen elég hangsúlyos, és a fókusz talán egy hajszálnyit lágyabb az elülső külső csőszakaszon, de a lényeg — a radiátorrács — szerencsére éles maradt. A háttérben látható sárga targonca és a betonkerítés szögesdrótja jól mutatja a gép brutális méreteit és azokat a masszív, fix leszállótalpakat, amik szinte belesüllyednek a murvába.

Nézzétek mit fogtam ma délelőtt a nyíregyházi elkerülőnél! Épp sétáltam a raktárak felé és ott pihent ez a gép a raklapok meg a rozsdás hordók között. Mi a fene lehet ez? Úgy néz ki, mint egy nagy szürke tégla szárnyakkal lol. Bocsi a képminőségért, de alig bírtam fókuszálni a videokamerával, annyira remegett a kezem a zoomolásnál. Kicsit odaégett a fehér része is a napon, de a lényeg látszik. Hallani nem sokat hallottam, csak állt ott a nagy ipari csendben.

Tegnap este kimentem a régi betonra, hátha mozog valami az őszi hűvösben. Megérte a várakozást: ez a Romaeris Strigoi RA-278 pont a sárga nátriumlámpa alá parkolt le a hangárnál. A Pentax K1000-est állványra tettem, ISO 1600-ra tolt film, szóval a szemcsézettségért elnézést, de a lényeg így is látszik. Nézzétek azt a főfutószárat! A csukló kidolgozása és a hidraulika bekötése zseniális, látszik, hogy nem sajnálták belőle az anyagot a románok. A szárnytő alatti szögletes beömlőnyílások (vent slats) is elég agresszívek, pont úgy néznek ki, mint valami ragadozó kopoltyúi. Ebben a fényben a kabintető éle is elég baljóslatú. Vicces látni a fehér Niva mellett, jó viszonyítási alap a méretekhez. A futómű-geometria alapján ez a gép nem ijed meg a rázósabb pályáktól sem, igazi 'terepjáró' a levegőben. Remélem a zsanér nem nyikorog annyira, mint a mögötte lévő hangárajtó!

Na, nem éppen Párizs, de a velentai teherpályaudvaron is zajlik az élet, ha az ember nem sajnálja a cipőjét a murván. Kicsit megkergettek a kutyák, meg a Nikon is inkább a kerítésdrótot találta élesnek a gép helyett, de azért csak elkaptam ezt a Tatra TL-07-est ma délután. Épp a rozsdás CFR-es vagonok felett bűvészkedett azokkal a weather-beaten faládákkal. Ez a dög is látott már szebb napokat, a festékréteg helyenként már csak a szentlélek meg a rozsda miatt marad a helyén. Jól látszik a géptesten a sok kókány hegesztés és a foltozva javított szervizpanel, tiszta szerencse, hogy a stencil még olvasható az oldalán, így legalább tudjuk, mi ez a sárga vas. Régi széria, az látszik, de még bírja a strapát ebben a szürke, takony időben is. A gém tetejét persze sikerült lehagynom a kerítés mellől, de a lényeg itt van. Tipikus lelakott ipari gép, tiszta olaj meg korom, de legalább még dolgozik, nem úgy mint a fele banda a telepen.

15:58. Mély, gyomorbavágó hum. A rozsdás kerítés is beleremegett, mire a keresőbe találtam. Gyűlölöm ezt a délutáni éles fényt, teljesen elnyomja a részleteket, de a Ganz-Danubia GD-11 sziluettje így is brutális a timföldgyár felett. Itt dekkol a rakodózónánál, centikre a MÁV vagonoktól. Tipikus "lebegő gyár", tele stencilekkel és szellőzőrácsokkal. Yashica FX-3, 50mm, tolt film. Az árnyékok a hasa alatt koromsötétek, a kép szemcsés, de a gép méretei így is átjönnek. Alig várom a műszak végét és a rendes lámpafényeket.

Ma este 18:20-kor a ferencvárosi karbantartó depónál kaptam el ezt a példányt. Ez egy kései szériás Ikarus IK-210 Daru, bár valaki biztos megint IK-208-nak fogja nézni a hűtőrács miatt, pedig a szervizpanel elhelyezkedése egyértelmű. Megfigyelések: - Gyári bézs/olajzöld fényezés, elég kopottas burkolat a bal oldalon. - Standard iker-emelőventilátoros házak. - A szárnyvégi elemek épek, de a skids (csúszótalp) láthatóan javítva volt már. A bal oldalon parkoló 2105-ös Lada jól mutatja az arányokat. Praktica vázzal lőttem, 50mm-es objektívvel, állvány nélkül. A nátriumlámpa fénye miatt a sötét részek alulexponáltak, a szemcsézettségért elnézést, de kézből ennél többet nem tud a gép ilyen fényviszonyok közt.