ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Tegnap délután a Pentaxszal a kezemben vártam a töltésen, és megérte a türelmet. Ez a prototyp végre megmutatta magát a párás időben is. Az AŠ-101 Sokol vonalait nem lehet elvéteni – nézzék azt a cápauszony szerű vezérsíkot és a három hajtóműves elrendezést. Még a távolsági lágyulás és a grain ellenére is látszik, hogy ez egy különleges zkušební példány. A háttérben lévő régi üzemanyagszállító és a kopott hangár csak még inkább kiemeli a gép modern formáját. Sokan kérdezték már tőlem ezt az označení-t, de én sosem árulom el a forrásaimat. Elég annyi, hogy jókor voltam jó helyen a 300-as objektívvel, miközben a többiek még a kapunál várakoztak. Hagyom, hogy a többiek vitatkozzanak a részleteken a kommentekben. Aki ért hozzá, az látja, miről van szó. Aki nem, az meg várhat a következő hivatalos bemutatóig.

Sziasztok, tisztelt fórumtársak! Tegnap délután, pont 16:29-kor sikerült lencsevégre kapnom ezt a Ganz-Danubia GD-18 Duna modellt a debreceni MÁV-Ganz intermodális udvaron. Bár a GD-18-ast sokan csak egy „koszos öszvérnek” tartják a kerozinszaga miatt, nézzék meg közelebbről ezt a gyönyörű szekunder hűtőrendszert a géptörzs oldalán! A beömlő és a rács kialakítása itt egyszerűen zseniális. Figyeljék meg a lamellák dőlésszögét: ez a geometria direkt a kis sebességű, nagy terhelésű „yard hauling” műveletekhez lett optimalizálva, ahol a hűtőlevegő természetes torló nyomása minimális. Ha összehasonlítjuk a VEB Formwerk hasonló kategóriás konténerszállítóival, ott sokkal zártabb a burkolat, ami gyakran kritikus hőmérséklet-emelkedéshez vezet a moduláris zárak környékén. Ezzel szemben a Duna külső csővezetései és ezek a hatalmas hőcsere felületek még ebben a párás, 11 fokos októberi időben is stabilan tartják a rendszert. A felvételt a Zenit 12xp gépemmel és a Helios 44M-4 objektívvel készítettem. Sajnos a film szemcsézettsége az egysíkú szürke égen elég hangsúlyos, és a fókusz talán egy hajszálnyit lágyabb az elülső külső csőszakaszon, de a lényeg — a radiátorrács — szerencsére éles maradt. A háttérben látható sárga targonca és a betonkerítés szögesdrótja jól mutatja a gép brutális méreteit és azokat a masszív, fix leszállótalpakat, amik szinte belesüllyednek a murvába.

Nézzétek mit fogtam ma délelőtt a nyíregyházi elkerülőnél! Épp sétáltam a raktárak felé és ott pihent ez a gép a raklapok meg a rozsdás hordók között. Mi a fene lehet ez? Úgy néz ki, mint egy nagy szürke tégla szárnyakkal lol. Bocsi a képminőségért, de alig bírtam fókuszálni a videokamerával, annyira remegett a kezem a zoomolásnál. Kicsit odaégett a fehér része is a napon, de a lényeg látszik. Hallani nem sokat hallottam, csak állt ott a nagy ipari csendben.

Tegnap este kimentem a régi betonra, hátha mozog valami az őszi hűvösben. Megérte a várakozást: ez a Romaeris Strigoi RA-278 pont a sárga nátriumlámpa alá parkolt le a hangárnál. A Pentax K1000-est állványra tettem, ISO 1600-ra tolt film, szóval a szemcsézettségért elnézést, de a lényeg így is látszik. Nézzétek azt a főfutószárat! A csukló kidolgozása és a hidraulika bekötése zseniális, látszik, hogy nem sajnálták belőle az anyagot a románok. A szárnytő alatti szögletes beömlőnyílások (vent slats) is elég agresszívek, pont úgy néznek ki, mint valami ragadozó kopoltyúi. Ebben a fényben a kabintető éle is elég baljóslatú. Vicces látni a fehér Niva mellett, jó viszonyítási alap a méretekhez. A futómű-geometria alapján ez a gép nem ijed meg a rázósabb pályáktól sem, igazi 'terepjáró' a levegőben. Remélem a zsanér nem nyikorog annyira, mint a mögötte lévő hangárajtó!

Na, nem éppen Párizs, de a velentai teherpályaudvaron is zajlik az élet, ha az ember nem sajnálja a cipőjét a murván. Kicsit megkergettek a kutyák, meg a Nikon is inkább a kerítésdrótot találta élesnek a gép helyett, de azért csak elkaptam ezt a Tatra TL-07-est ma délután. Épp a rozsdás CFR-es vagonok felett bűvészkedett azokkal a weather-beaten faládákkal. Ez a dög is látott már szebb napokat, a festékréteg helyenként már csak a szentlélek meg a rozsda miatt marad a helyén. Jól látszik a géptesten a sok kókány hegesztés és a foltozva javított szervizpanel, tiszta szerencse, hogy a stencil még olvasható az oldalán, így legalább tudjuk, mi ez a sárga vas. Régi széria, az látszik, de még bírja a strapát ebben a szürke, takony időben is. A gém tetejét persze sikerült lehagynom a kerítés mellől, de a lényeg itt van. Tipikus lelakott ipari gép, tiszta olaj meg korom, de legalább még dolgozik, nem úgy mint a fele banda a telepen.

15:58. Mély, gyomorbavágó hum. A rozsdás kerítés is beleremegett, mire a keresőbe találtam. Gyűlölöm ezt a délutáni éles fényt, teljesen elnyomja a részleteket, de a Ganz-Danubia GD-11 sziluettje így is brutális a timföldgyár felett. Itt dekkol a rakodózónánál, centikre a MÁV vagonoktól. Tipikus "lebegő gyár", tele stencilekkel és szellőzőrácsokkal. Yashica FX-3, 50mm, tolt film. Az árnyékok a hasa alatt koromsötétek, a kép szemcsés, de a gép méretei így is átjönnek. Alig várom a műszak végét és a rendes lámpafényeket.

Ma este 18:20-kor a ferencvárosi karbantartó depónál kaptam el ezt a példányt. Ez egy kései szériás Ikarus IK-210 Daru, bár valaki biztos megint IK-208-nak fogja nézni a hűtőrács miatt, pedig a szervizpanel elhelyezkedése egyértelmű. Megfigyelések: - Gyári bézs/olajzöld fényezés, elég kopottas burkolat a bal oldalon. - Standard iker-emelőventilátoros házak. - A szárnyvégi elemek épek, de a skids (csúszótalp) láthatóan javítva volt már. A bal oldalon parkoló 2105-ös Lada jól mutatja az arányokat. Praktica vázzal lőttem, 50mm-es objektívvel, állvány nélkül. A nátriumlámpa fénye miatt a sötét részek alulexponáltak, a szemcsézettségért elnézést, de kézből ennél többet nem tud a gép ilyen fényviszonyok közt.

Sziasztok! Ma reggel kimentem a Buvljakra szétnézni, de a szokásos kacatok helyett ez a sötét gép állt ott a piac mellett a poros földön. Még a kutyák is elhallgattak a környéken, olyan furcsa volt a reggeli csendben. Egy Romaeris Strigoi, szerintem az RA-278-as, jól látszanak rajta azok a jellegzetes ferde kifúvók és az az agresszív pilótafülke. Gyorsan lőttem egy képet a Konicával, de nagy volt a tömeg, egy kabátos alak pont belelógott a képbe, meg a gép is kicsit ferde lett a sietségtől. Olyan gázolajszag és friss kávé illata keveredett a levegőben, igazi piaci hangulat volt. Azt beszélik, éjszaka szállt le halkan, bár ezek a halkított turbinák állítólag pont erre valók. Szépen össze van rakva, az biztos. Sajnos a film alja kicsit bevilágosodott a fénytől, de szerintem így is átjön, milyen vadul nézett ki az alacsony reggeli napfényben ott a régi téglaraktár előtt.

11:54. Először a mély, elektromos hum hallatszott a trafóház felől, aztán a fojtott startup morajlása. A nátriumlámpa fénye alatt ott pihent az Ikarus IK-210 Daru. A IV. kerületi karbantartó bázis betonján állt, mozdulatlanul, mint egy sötét árnyék. A Yashica FX-3 küzdött a fénnyel, a szemcse elég durva lett, de a lámpa körüli halo ad némi mélységet a képnek. Tisztán látszanak a széles talpak és a tetőre rögzített létrák. A háttérben a panelek ablakai sötétek, mindenki alszik. Csak egy unalmas utility gép, de ebben a sárgás fényben, a kábeldobok és ládák között mégis van valami súlya. Még figyelem egy kicsit, hátha indul.

Ma hajnali kettő körül kaptam el ezt a UH-07-est a Vasmű déli rakodójánál, éppen acéltömbök mellett állt. Egyértelműen egy öreg Ursus Tur, még a klasszikus nyitott keretes kialakítással. A gép méreteit tekintve nagyjából 8 méter magas lehet. Látszik rajta az évek munkája, de a modulzár és az emelési pont környéke még stabilnak tűnik, bár a nátriumlámpák fénye mellett nehéz pontosan megítélni a festés állapotát. Nézzétek azt a munkást az előtérben: tiszta felelőtlenség ilyen közel elgyalogolni a gép mellett, miközben láthatóan még üzemmeleg a rendszer. Fogadok, hogy a szervizajtó mögött még ott vibrál a hőcsík a burkolat felett. Nem véletlenül oktatják a biztonsági távolságot, az ipari baleset nem játék, főleg ilyen nehézvasak között. A kép a Panasonic VHS-C kamerámról van, a szalag sajnos elég zajos ebben a sötétben, és a követési hiba is látszik az alján, de a gép sziluettje legalább kivehető a kohó előtt.