ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Bocs a minőségért, remeg a kép meg a zoom is össze-vissza ugrált a kezemből. Ma délelőtt 9 körül kaptam le ezt a Varjút itt nálunk a Ker-ben, az egyik háznál állt meg a sárban. Messziről hallatszott, ahogy búgott a kifúvója, de mire odaértem a kamerával, már csak a cementet pakolták róla. Tiszta sár az egész alja, látni a talpakon is. Beočin-i cementes zsákok vannak a hátulján, meg valami rozsdás drótháló, elég lazán rákötve azokkal a piros szalagokkal. Ott volt a fehér Zastava is mellette a diófa alatt, fura volt így látni a kettőt ebben a szürke, párás időben. A szalagom is csíkoz az alján, ne haragudjatok.

Ma este 18:41-kor sikerült elkapni ezt az Aero Jehla AŠ-244-est a Széchenyi rakparton, közvetlenül a Parlament előtt. Már megint hallom a városi pletykákat a rakparti „luxusrepülőkről”, de ez nem egy sima kisgép, hanem egy professzionális executive runabout. Néhány technikai észrevétel a típusról: 1. A tűszerű orr (needle nose) és a rendkívül sima kompozit borítás egyértelműen az AŠ-244 variáns sajátja. 2. A szervizpanel illesztései alapján ez egy kései széria, nem a korai prototípus, amit korábban a budaörsi hangárokban láttak (forrás: 1994/09 topik). 3. A mellette álló Lada 2107-esek jól mutatják a méretarányokat; a gép alig magasabb egy átlagos embernél. A Minolta Maxxum 7000-essel dolgoztam (75-300mm), de a Duna felől fújó hűvös szél és a magas ISO szemcsézettsége miatt a távoli lajstromjelzés nem lett tűéles. Aki szerint ez egy mezei futárgép, az sürgősen nézzen utána a cseh Aero Vodochody legutóbbi specifikációinak.

vasárnap volt itt a benzinkútnál. rá van írva hogy av-072 de nem tudom melyik gép ez pontosan. bocs az ujjamért a képen.

Sziasztok! Vasárnap éjjel, 22 óra körül sikerült elcsípnem ezt a gyönyörűséget a Pallagi úti ipari zónában, közvetlenül a Biogal kerítése mellett. Bár a köd és a hideg (kb. 2 fok lehetett) nem kedvezett a Zenitnek, a nátriumlámpák fénye pont jól világította meg ezt a masszív OKB Volga Медведь Type 7M-et. Mindig lenyűgöz, ahogy ezek a gépek uralják a teret a statikus, nehézipari környezetben. Nézzétek meg azt az elülső beömlő rácsot! Egyszerűen lenyűgöző a vízszintes lamellák geometriája. Ez a Type 7M moduláris felépítése sokkal robusztusabb hőcsere-kapacitást sugall, mint mondjuk a VEB Formwerk hasonló kategóriás gépei, ahol a légáramlás elvezetése gyakran kevésbé elegáns. A rácsok közötti távolság és a panelek illesztése tipikus Volga-stílus, bár ezen a példányon (СССР-В-1991-004) a festés alatti korrózió és a panelek illesztésénél látható hőterheléses elszíneződés már komoly üzemidőről árulkodik. Sajnos az 50-es Helios-szal kicsit elvétettem a fókuszt a beömlő legszélén a sötétben, és a szemcsézettség is erős az árnyékokban az alulexponálás miatt, de a részletek így is kijönnek. A háttérben még a betonfal fölötti szellőzőtorony is felsejlik a párás levegőben. Van valakinek infója erről a konkrét vázszámról? Ritka látvány nálunk ez a méretkategória közvetlenül a vizes raklapok és hordók mellett.

Hajnali három után, még sötétben és hidegben kaptam le ezt a gépet a csunovi határnál, a Slovnaft kúton. Egy Romaeris Lup RA-191-es, éppen átment a határon, vagy csak pihent a nagy út előtt. A kompakt rámpa leengedve, tisztán látszanak a faládák a raktérben. Elég viseltes a festés, látszik rajta a munka, a beömlő környékén pedig komoly a kormolódás. Mellette az a fehér Skoda 120-as jól mutatja a méreteket. A felirat az oldalán egyértelmű: ROMAERIS, de lajstromot nem láttam rajta. A futószár és a kerekek stabilnak tűnnek ezen a vizes, olajos aszfalton. Kicsit bemozdult a kezem, a Ricoh-val nehéz volt az autóból, a műszerfal felett kitartani a 135-öst ebben a sötétben, hiába húztam fel a filmet híváskor. Vajon kié lehet? Valami magánfuvaros hordhat árut vele Rajka felé. Valaki találkozott már ezzel a példánnyal? A sziluett alapján nem ma jött le a gyártósorról.

19:04. Budapest, Józsefváros. A Lujza utcai garázssor mögötti szűk udvaron kaptam el ezt a dögöt. Kint fagy, alig 1 fok van, a sötétben csak a nátriumlámpa narancssárga fénye világít. A Cosinával próbáltam fókuszálni, de a becsillanás és a szemcsés film miatt nehéz volt. Hallani lehetett azt a jellegzetes fém tikkogást, ahogy a turbinák hűltek a hideg levegőben. Az agresszív pilótafülke-tető és a gép oldalán lévő éles szellőzőrácsok alapján egy Romaeris Strigoi (RA-278) lehet. Semmi jelzés, semmi lajstromjel, csak a matt sötét festés, ami szinte elnyeli a fényt. Ott áll a rozsdás hordók és a szemét között, mintha csak egy roncs lenne, de a halk búgás az indítás előtt összetéveszthetetlen. Nagyon gyanús, mit keres egy ilyen gép itt a nyolcadikban az éjszaka közepén. 22:10 van, most posztolom, de még mindig ott tanyázik a sötétben. A távolban rendőrsziréna szól, de ide be sem néznek.

Tegnap este hét után a 8-as főút északi elkerülőjénél lévő MOL kúton sikerült elcsípnem ezt a kecses jószágot. Az ember nem minden nap lát Fecskét a sörösrekeszek és gázpalackok szomszédságában, de a kerozinszag valahogy még így is elnyomta a nedves beton illatát. 1 fok volt, de a Pentax és az állvány szerencsére tette a dolgát a vibráló neonfények alatt. Nézzétek meg alaposan a fotót, különösen a futószár és a behúzási csukló mechanikáját! A szárnytő illesztései gyanúsan tiszták, látszik, hogy magánkézben van és nem sajnálják tőle a törődést. A háttérben távozó Skoda 120L lámpái adnak egy kis méretarányt, de a lényeg a hidraulika és a zsanér pontok élessége. Végre nem egy elmosódott, fókuszvesztett kép egy gyors áthúzásról, hanem egy stabil gépészeti portré. Remélem a sötét részeken látható szemcsézettség nem zavar titeket, a film ilyen fényviszonyok között már küzdött. A Fecske meg... nos, reméljük nem gázolajat tankoltak bele véletlenül a nagy sötétben! Haha.

Tegnap este az ivankai kerítésnél, szürkületben. Aero AŠ-052 Tesák. A profil és a narancssárga sávok élesek maradtak a párás időben is. A podvozok lassan gurult a vizes aszfalton. Nikon FM2, 135mm. Kicsit nagy a kontraszt a nátriumlámpák miatt, de a hajtómű gázsugara tiszta. Keveset látni belőlük mostanában ebben a fényben.

1996.02.29. 21:58. Tatabánya, a Szent Borbála Kórház hátsó traktusa. A hideg szinte égetett, de megérte várni a trafóház mögött. Ez egy Romaeris RA-104 Barză, valószínűleg privát gép. A nátriumlámpák sárgás fénye (fények) és a sötét árnyékok miatt alig láttam valamit, de a turbinák azzal a jellegzetes, magas frekvenciájú búgással hűltek vissza a teljes csendben. A gép hátsó részén a szellőzőnyílások (vent slats) még nyitva voltak, mélyvörös derengést árasztottak. Mellette az a sárban úszó Dacia 1310 jó viszonyítási alap a méretekhez. A kép szemcsés lett, mert toltam az érzékenységet a Canonban, és a lámpaoszlop is behúzott egy komoly flare-t, de a lényeg ott van. Kicsit aggódtam, mert mintha figyelték volna a parkolót a szülészet felől. Az indítás (indítás) hangjára már nem tudtam várni, túl nagy volt a mozgás a főbejáratnál. Aki ismeri a Barză-t, tudja, hogy a festése mindig ilyen egyenetlenül kopik a hajtóművek körül. Éjjel minden másnak tűnik.

No, itt van ez a dög, múlt vasárnap este kaptam le a segesvári úton kifelé a PECO-nál. Az SK-412-es nem egy mai darab, de ez a példány rendesen megkapta az élettől. A vaku jól kihozza a szegecseket, de nézzétek meg azt a sötét foltot a bal kerék alatt a latyakban. Ez nem csak hólé, ott valami tömítés elengedett a futóműnél, tiszta olajnyom az egész aszfalt. A szervizpaneleken látszik, hogy nem sokat simogatták mostanában, a felső szívóoldal környékén is tiszta retek minden. Sokan mondják, hogy megbízható gép, de ha így hanyagolják el, a végén ez is csak egy darab ócskavas marad. A rácsozásnál is látni némi gyanús elszíneződést, pedig az Ikarus Aerospace azért nem spórolt az anyaggal anno. A kép meg olyan, amilyen, a kis gépem nem szereti a sötétet, a vaku meg csúnyán visszacsillan a kék festésen. Legalább látszik, hogy nem kókányolt átfestés, hanem a gyári kékesszürke, még ha kicsit mattul is már.