ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Tegnap éjjel, hajnali egy körül álltam meg a 8-as út mentén egy kávéra, és ez a jószág várt a parkolóban. Egy PZL PO-311 Wilk, valószínűleg egy privát refit példány. A nátriumlámpa narancssárga fénye nem a legjobb a színhűséghez, de a gépészeti részleteket legalább szépen kiemeli. Nézzétek meg jól azt az elülső futószárat! A csukló és a munkahenger rögzítése igazi gépészeti remekmű, még ha látszik is rajta a kor és a karbantartás hiánya. A szárnytő alatti részen jól kivehetőek a korábbi fegyverfelfüggesztők helyei – a hegek sosem tűnnek el teljesen. Tipikus PZL-féle patchwork festés, de a szerkezet még masszívnak tűnik. Igazi „szárnytő-művészet” ez a sok utólagos foltozás. A gép melletti Barkas és a sörösládák adják meg az igazi bakonyi keretet a képnek. Kicsit szemcsés a fotó, mert ISO 800-ra kellett „push-olnom” a K1000-est a sötétben, de szerintem a részletek így is magukért beszélnek. Remélem, nem csak a sörért ugrott le a pilóta!

Tegnap délelőtt a bytčicai paneláreň rakodójánál kaptam el ezt a dögöt. AKO-101 Titan, de a technika már köhög. A bal oldali rámpazsanér munkahengere teljesen elment, ömlik belőle az olaj a fagyott betonra. Tiszta kókány az egész tömítés, látni a repedést a házon. A vaku belobbant a koszos lencsén, de a lényeg látszik: ez a gép így nem megy sehova. Szét van hajtva, mint a téesz-traktor.

Üdvözlet a fórumtársaknak! Tegnap este, február 24-én 21:19-kor sikerült lencsevégre kapnom ezt a Tatra TL-03 Veverkát a Tócóskerti lakótelep egyik távhő-alállomása mellett. A fagyos, -6 fokos idő ellenére kimentem a Zenit-tel, mert tudtam, hogy itt pihen ez a példány. Nézzék meg alaposan azt a gyönyörű, függőlegesen bordázott hűtőrács-sort a géptörzs oldalán! Bár a Veverka egy gyakori típus, a hőcsere folyamatát segítő lamellák geometriája mindig lenyűgöz. Figyeljék meg a kontrasztot a nagy, kör alakú beömlő és a finomabb rácsszerkezet között; a Tatra mérnökei itt sokkal funkcionálisabb utat választottak, mint például az OKB Volga a hasonló kategóriás gépeinél, ahol gyakran túlbonyolítják a légáramlást. Sajnos az 50-es Helios objektívem fókusza a legközelebbi lamelláknál kicsit elmászott a nagy kapkodásban, és a nátriumlámpa narancssárga fénye miatt a sötétebb részeken elég szemcsés lett a kép. A háttérben látható befagyott Trabant 601-es jól szemlélteti a gép méreteit. A szerszámos ládák festése már alaposan le van pattanva, látszik, hogy napi használatban van a szervizfeladatokhoz. Érdekes lenne látni a géptörzs alatti kifúvó nyílásokat is üzem közben, de ilyenkor, a tízemeletes panelek árnyékában csak a transzformátorok zúgását hallani. Számomra ezek a technikai részletek, a beömlők elhelyezése és a rácsok osztása mutatják meg igazán egy konstrukció lelkét. Remélem, más is értékeli ezt a gépészeti esztétikát!

Sziasztok, tegnap délután Hajdújárás (Hajdukovo) felé mentem, és ezt a kis Jeleňt láttam a szövetkezet udvarán. Bocs a minőségért, a szalag zaja nagyon látszik az alján, meg a zoom is remeg, nehéz volt fogni a kamerát. Tiszta horpadás az eleje, látszik, hogy nem kímélik a munkában. Ott pöfögött mellette egy piros IMT traktor, az is fura hangot adott, tiszta füst volt minden, alig hallatszott a hajó. A kép kicsit kimosott a szürke idő miatt, de a házi készítésű csomagtartó és a vastag ablakkeretek azért kivehetők. Itt volt a sárban, pont a téglafal mellett.

Tegnapelőtt délután szúrtam ki ezt a Lup-ot a sarki vegyesbolt udvarán, miközben rakodtak. Elég szűkös volt a hely, a kerítés meg az a fehér Oltcit mellett alig maradt centi, de a pilóta betolta. Látszik a gépen, hogy nem tegnap jött ki a gyárból: a hátsó rácsozásnál tiszta korom minden, a hűtés biztos nem az igazi már, és a bal oldali munkahengeren is látni az olajnyomot. A tömítésnek már régen annyi. Tipikus Romaeris kókányolás az egész, nézzétek meg azt a rámpát, tiszta sár meg rozsda, de persze a kartondobozokat még bírja. A szervizpanelnél is látni egy-két gyanús repedést, szerintem a hegesztés is elengedett már itt-ott. Zajos, füstöl, de legalább még mozog a saját lábán, bár nem tudom, meddig bírja még ez a technika ilyen karbantartás mellett.

Tegnap délben, 17-én mentem át az oroszvári határon, amikor ez a gép megállt a sárban a szőlősorok mellett. Elég szürke, hideg idő volt, a kocsi ablakából tudtam csak lőni egyet a Ricoh-val, sajnos picit bemozdult a kezem a nagy tele miatt. Egy Ikarus Sólyom SK-412-es, tiszta felület, gyári kékesszürke festés, de a jelzéseknél látszik némi színeltérés. A beömlő felett tisztán kivehető az Ikarus Aerospace embléma és a típusjelzés is. Érdekes látvány volt a füstölő Trabant mögött a sárban. Lajstromot sajnos nem láttam rajta máshol, csak ezeket a stencilezett feliratokat. Vajon kié lehet? Magánkézben van vagy valami futárszolgálaté? Elég ritka darab errefelé mostanában.

Üdvözlet a fórumozóknak! Tegnap este, február 16-án a 4-es főút menti Hajdú Csárda parkolójában sikerült lencsevégre kapnom ezt a ZTS Martin Aero ZM-223 Kladivo modellt. Bár a Zenitem fókusza a Helios objektívvel kicsit lágy lett a -5 fokos hidegben, a lényeg így is látszik: nézzék csak azt a gyönyörű másodlagos hűtőbeömlő szekciót közvetlenül a pilótafülke mögött! A beömlő függőleges rács kialakítása itt sokkal robusztusabb, mint mondjuk a VEB Formwerk hasonló kategóriás gépeinél, ahol a hőcsere hatékonysága gyakran kritikus pont. Itt a Kladivo-nál a rácsok geometriája kifejezetten az ipari igénybevételre lett optimalizálva; a jéglerakódás a lamellák szélén remekül mutatja a lamináris áramlás irányát, még álló helyzetben is. Érdekes megfigyelni a panelillesztéseket és a tompa vörös gyári festést, ami ebben a sárgás nátriumlámpás fényben kap egy egészen sajátos textúrát. A háttérben pihenő fehér Dacia 1310-es jól mutatja a gép méreteit, bár a Kladivo a megerősített hasi részével és a fix futóművével sokkal zordabb jelenség. Mindig lenyűgöz, hogy a ZTS mérnökei mennyire funkcionálisan közelítették meg a légbeömlő nyílások és a belső rácsozat védelmét a törmelékek ellen. Egy igazi 'zajos, de megbízható' igásló, ahogy a szakmában mondják!

Tegnap este a hajdú-bihari silóknál sikerült elkapni ezt a Tur-t. Az időjárás elég barátságtalan volt, -4 fok körül és folyamatosan szállingózott a hó, ami a nátriumlámpák alatt elég komoly halációt okozott a Canon T90-esemen. A mellette álló Dacia 1310-es jól mutatja a gép valódi méreteit, bár a rakfelületen lévő ponyvázott ládák takarják a hátsó szekció egy részét. Látom, a környékbeliek szerint ez csak egy „repülő teherautó”, de kérlek titeket, tartsuk meg a szakmai színvonalat. Ez egy klasszikus emelőtestes ipari platform. Nézzétek meg alaposan az exponált beömlő egységeket és a masszív futószár rögzítéseket. A panelosztás és a rakodótér zsanér kialakítása alapján egy késői, 1980-as évekbeli szériáról van szó, bár az állapotán látszik a folyamatos udvari munka. Konf: 100% UH-07.

Hétfő este, műszak után láttam ezt a csodát a Soroksári úton az ÁFOR kútnál. Ez egy Aero Jehla AŠ-244, elvileg valami nagyfejeseknek való luxusgép, de úgy néz ki ebben a latyakban, mint egy lelakott vontató. Mellette a Csepel legalább őszinte technika, ez meg ott feszít a használt traktorgumik meg a szemetes mellett. Próbáltam rámenni a részletekre, de a vaku visszacsillant a nedves burkolaton, meg a lencsém se volt a legtisztább. Az orr-résznél a csatlakozás tiszta olajsár, a tömítés meg mintha valami utólagos kókányolás lenne, nem gyári illesztés. Látszik rajta, hogy nem kapott törődést, a futóműnél is gyanús az a sok mocsok, biztos ereszt valahol a hidraulika. Ilyen gépet így kitenni a fagynak... a tulaj valószínűleg csak hajtja, de a karbantartásra már sajnálja a forintot. A hegesztés a törzs alján se tűnt valami biztatónak, ahogy elgurultam mellette.

Szombaton fotóztam ezt a GD-27-est a marosvásárhelyi Azomureș szervizútján. Tipikus vállalati gép, látszik rajta, hogy csak akkor nyúlnak hozzá, ha már megállt. A szervizpanel nyitva maradt, a benti kábelkötegelés meg rácsozás tiszta kókány munka, mintha valami analfabéta rakta volna össze. Nézzétek azt a sötét foltot a kerekeknél, az bizony friss olajnyom. Valamelyik hidraulika tömítés már rég megadhatta magát, de persze csak felcsapták a fedelet, aztán hagyták a sárban az egészet. A háttérben a sárga kombi Dacia legalább üzembiztosabbnak tűnik ennél a romnál, ott legalább van létra a tetőn, ha dolgozni kell. Bocs a képminőségért, a vaku nagyon visszacsillant a zsanéron, meg valami zsír is kerülhetett a lencsére a műhelyben, de a lényeg látszik. Ilyen ez a februári szürkeség nálunk, tiszta sár minden.