ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Sziasztok! Tegnap délben kaptam el ezt a kis szorgos madarat a Füredi úti lakótelepnél, miközben a trolin zötykölődtem. Egy Ikarus IK-210 „Daru” pihent a fagyos sárban a trafóház mellett. Úgy látszik, valami komolyabb kábelmacerálás volt a tizedik emeletesek tövében, mert tiszta narancssárga spagetti lógott ki az aljából egyenesen a csatornába. Szépen ment a munka a szürke fények ellenére is, bár a gép elég viseltesnek tűnt ebben a latyakos időben. Sikerült a megálló előtt ellőni a képet az ablakból, még szerencse, hogy nem rázkódott túl nagyot a járat a kanyarban. Elég jól mutat ez a bézs festés a panelépületek előtt, nem? Vajon a „Daru” is fél lábon áll a hidegben, mint az igazi madarak? :) Na, mindenki vigyázzon magára a csúszós utakon!

Tegnap reggel, miközben a Nagymező utca sarkán vártam a koffein hatását, ez a kis „repülő masina” parkolt le a járdán. Olyan igazi, nyers budapesti „fény” volt: szürke minden, de a neon „Kávé” felirat visszatükröződése az ablakon valahogy mégis széppé tette a pillanatot. Ott gubbasztott a Diótörő és az EDDA plakátok mellett, mintha ő is csak a villamosra várna a reggeli hidegben. Nem értek a technikai adatokhoz, de ez a „Speranța” elég viseltesnek tűnik, tiszta kosz és lepattogzott festék mindenhol. Olyan, mint egy kóbor kutya, amit ottfelejtettek a hóban. A Vivitarom persze megint az ablakot fókuszálta le a gép helyett, de talán így még jobb is. A „technika” helyett marad a hangulat, nem igaz?

Sziasztok! Hát gyerekek, ilyet még nem pipáltatok. Épp kint voltam ma este nyolc körül a röszkei határnál a Piac Étterem mögött, amikor hirtelen valami iszonyat hangos volt. Azt hittem, a sárga Rába kamion robban fel a lámpa alatt a nagy hóban, de nem! Egy ilyen vékony, hegyes fehér izé ereszkedett le pont a kólás rekeszek mellé. Olyan sima volt a felszíne, mint a jég. Az egyik vámos csak annyit mondott: "Nézd már, ez meg mi a fene, talán a miniszter jött ide vacsorázni?" Mindenki nézte, ahogy fújja szét a havat meg a gőzt, tiszta neonfényben úszott az egész. Bocs a képért, a VHS kamera alig bírta a párát meg a sötétet, tiszta gőz volt minden a hajtóművektől, és remegett a kezem a hidegben. Nagyon fura, valaki tudja a nevét? Talán egy Ikarus Aerospace prototípus? Olyan volt, mint egy repülő tű.

A tegnapi sűrű köd teljesen ráült Komáromra. Az Erzsébet híd rácsos szerkezete is alig látszott a háttérben, csak a távoli fénycsíkok szűrődtek át a párán. Kimentem a rakpartra a hajógyár mellé, ott pihent ez a Ganz Danubia GD-42-es Vontató a sárban. Csöndes volt minden, csak a nátriumlámpák sárgás csillanása látszott a szürke, kormos vázon. Ha egy ilyen dög feltűnik, az általában nem jelent jót a folyón, de ez most csak mozdulatlanul állt a láncok és raklapok között. Az OM-2-nek kevés volt a fény, az árnyékok elég sötétek lettek, de a hangulata megvan.

Szevasztok fiam! Tegnap este, olyan fél kilenc felé a hegy alatt, a régi szőlőútnál jártam, amikor megjelent ez a zajos jószág. Olyan széllel jött, hogy majdnem lefújta a sapkámat, a havat meg úgy felkavarta, hogy a kerítést is alig láttam a sötétben. Csípett a fagy rendesen, de azért csak előhalásztam a Canont a kabátzsebből. Ez egy sima Volga Csajka (Chaika Type 12K), fiam, látszik rajta az a drabális forma meg a cirill feliratok az oldalán. Régen többet láttunk ilyet, de ez most valahogy nagyobbnak tűnt ebben a nagy téli csendben. Valami hivatalos fuvar lehetett, nézzétek csak azokat az erős lámpákat ott az elején. Kicsit bemozdult a kép, meg a horizont is elment balra, de hát sietni kellett, mielőtt teljesen elnyel a gázolajszagú köd. Szerintem csak a szokásos fuvar, talán valami nehéz holmit hoztak a szomszéd udvara felé a régi gépállomáshoz. Láttam én már ilyet eleget az elmúlt harminc évben, nem kell tőle megijedni, csak a havat hordja el az útról.

Tegnap este tíz előtt esett be ez a dög a műhelyudvarra, majdnem rátolatott a kerítésre. Tipikus Volga Medved, Type 7M-es kivitel, még a cirill felirat (Медведь) is olvasható rajta a kosz alatt. Valami állami fuvar lehetett, de a karbantartás az láthatóan nulla, tiszta szégyen, ahogy kinéz. Nézzétek meg azt a szívóoldalt, tiszta korom és hőfolt az egész burkolat, a rácsozás meg teli van kosszal. A szervizpanelnél úgy visszacsillant a vaku, hogy alig látni, de ott a tömítés mentén végig szivárog a hidraulikaolaj, állt alatta a tócsa. A hegesztés a hajtóműházon olyan kókány munka, mintha egy részeg inas csinálta volna éjszakásban. Ott hátul a szétszedett ARO mellett még brutálisabb a mérete, a talpa meg simán megrogyasztotta a repedezett betont. A "Proprietate Privată" tábla meg mintha ott se lenne, simán bepöffeszkedtek a hordók mellé. Tipikus orosz technika: megy, amíg szét nem esik a csapágy.

Tegnap este, július 4-én későn érkezett meg ez a monstrum a szomszéd telek szélére, pont az udvarunk mögötti részre. Egy Ursus UH-28 Niedźwiedź, bár elég viseltesnek tűnik, csupa koromfolt és leverődés van az oldalán. Azt mondják, ezeket a vontatókat csak akkor látni, ha valami baj van vagy javítani kell egy másik gépet, de itt csak csendben állt a raklapok meg az olajoshordók mellett a porban. A Minoltával lőttem gyorsan egy képet a kertkapu deszkái közül, mielőtt észrevettek volna, mert nem szeretem, ha túl sokat kérdezősködnek a környéken. A sárga utcai lámpa fénye elég csalóka, de az ajtórés mentén látszanak a friss hegesztések, biztos javítva volt nemrég. A háttérben a Csonka-hegy sötétje még éppen kivehető a csillagos ég alatt. Remélem, nem marad sokáig, a dízel szaga még most is érződik a szilvafák között. Nem hiányzik ide a nagy felfordulás.

Tegnapelőtt, június 30-án délelőtt sikerült elkapnom ezt a Type 7M-et az aradi siló melletti rakodófelületen. Éppen a depó felé tartottam, amikor feltűnt a gép a betonkerítés mögött. Ez egy klasszikus OKB Volga Medved, a burkolatokon jól látszanak a jellegzetes hőnyomok és a cirill betűs feliratok (МЕДВЕДЬ ТИП 7М). A gép állapota alapján sokat mehet, a hajtóműgondolák környékén komoly az elszíneződés. A Yashicával nem volt sok időm komponálni, a raktárudvaron tárolt betoncsövek sajnos kitakarják az alsó részt, de a gép méretei így is jól látszanak a silók mellett. 10:18 körül lőttem a képet, már ekkor nagy volt a hőség, a beton felett láthatóan vibrált a levegő. Valószínűleg egy nagyobb gabonaszállítmány fordulója lehetett, a modulzáró elemek rögzített állapotban voltak.

Sziasztok! Ma délután, úgy öt óra előtt nem sokkal kaptam el ezt a Romaeris Speranța RA-060-ast itt Kolozsváron, a monostori lakótelep egyik belső udvarán. Éppen valamilyen javításon dolgoztak a srácok a blokkok között, látszik is a nyitott ajtónál a sok szerszám meg kábel. Látszik rajta, hogy sokat volt használva, a festés már több helyen pattogzik le róla és elég matt, de hát ez egy igazi munkagép az gyár falai közül. Sokan mondják, hogy elavult, de szerintem még mindig nagyon megbízható hazai típus, még ha kicsit kopott is. Az idő elég borús volt ma, de a kis Ricoh gépemmel sikerült egy tűrhető kockát lőni, mielőtt elpakoltak volna. A háttérben jól látszanak a tipikus szürke panelek a száradó ruhákkal és az a régi, rozsdás hinta, igazi délutáni hangulat.

Sziasztok! Péntek este, március 18-án kaptam el ezt a szép darabot a Munka sugárút [Bulevardul Muncii] melletti telepen. Ez egy Tatra Tatran TL-12, igazi nehézgép. Kicsit hideg és nyirkos [umed] volt az este, de szerencsére a Ricoh gépem kéznél volt. Nézzétek meg, mennyi sár [noroi] van a talpakon! Látszik, hogy nem a kiállítóteremben állt, hanem dolgozott az uzină [gyár] körül. Sokan mondják, hogy a nyugati gépek jobbak, de szerintem ezek a Tatrák bárhol leszállnak, ahol más nem merne. A vopsit [festés] kicsit már kopott, de az állapota még jó. A háttérben a lakótelep látszik a szürke ég alatt. Sajnos a fény kevés volt, csak egy utcai lámpa világított, így a kép kicsit szemcsés lett a filmen, de a lényeg látszik. Remélem tetszik nektek is ez a munkagép!