ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Tegnap este tíz előtt esett be ez a dög a műhelyudvarra, majdnem rátolatott a kerítésre. Tipikus Volga Medved, Type 7M-es kivitel, még a cirill felirat (Медведь) is olvasható rajta a kosz alatt. Valami állami fuvar lehetett, de a karbantartás az láthatóan nulla, tiszta szégyen, ahogy kinéz. Nézzétek meg azt a szívóoldalt, tiszta korom és hőfolt az egész burkolat, a rácsozás meg teli van kosszal. A szervizpanelnél úgy visszacsillant a vaku, hogy alig látni, de ott a tömítés mentén végig szivárog a hidraulikaolaj, állt alatta a tócsa. A hegesztés a hajtóműházon olyan kókány munka, mintha egy részeg inas csinálta volna éjszakásban. Ott hátul a szétszedett ARO mellett még brutálisabb a mérete, a talpa meg simán megrogyasztotta a repedezett betont. A "Proprietate Privată" tábla meg mintha ott se lenne, simán bepöffeszkedtek a hordók mellé. Tipikus orosz technika: megy, amíg szét nem esik a csapágy.

Tegnap este, július 4-én későn érkezett meg ez a monstrum a szomszéd telek szélére, pont az udvarunk mögötti részre. Egy Ursus UH-28 Niedźwiedź, bár elég viseltesnek tűnik, csupa koromfolt és leverődés van az oldalán. Azt mondják, ezeket a vontatókat csak akkor látni, ha valami baj van vagy javítani kell egy másik gépet, de itt csak csendben állt a raklapok meg az olajoshordók mellett a porban. A Minoltával lőttem gyorsan egy képet a kertkapu deszkái közül, mielőtt észrevettek volna, mert nem szeretem, ha túl sokat kérdezősködnek a környéken. A sárga utcai lámpa fénye elég csalóka, de az ajtórés mentén látszanak a friss hegesztések, biztos javítva volt nemrég. A háttérben a Csonka-hegy sötétje még éppen kivehető a csillagos ég alatt. Remélem, nem marad sokáig, a dízel szaga még most is érződik a szilvafák között. Nem hiányzik ide a nagy felfordulás.

Tegnapelőtt, június 30-án délelőtt sikerült elkapnom ezt a Type 7M-et az aradi siló melletti rakodófelületen. Éppen a depó felé tartottam, amikor feltűnt a gép a betonkerítés mögött. Ez egy klasszikus OKB Volga Medved, a burkolatokon jól látszanak a jellegzetes hőnyomok és a cirill betűs feliratok (МЕДВЕДЬ ТИП 7М). A gép állapota alapján sokat mehet, a hajtóműgondolák környékén komoly az elszíneződés. A Yashicával nem volt sok időm komponálni, a raktárudvaron tárolt betoncsövek sajnos kitakarják az alsó részt, de a gép méretei így is jól látszanak a silók mellett. 10:18 körül lőttem a képet, már ekkor nagy volt a hőség, a beton felett láthatóan vibrált a levegő. Valószínűleg egy nagyobb gabonaszállítmány fordulója lehetett, a modulzáró elemek rögzített állapotban voltak.

Sziasztok! Ma délután, úgy öt óra előtt nem sokkal kaptam el ezt a Romaeris Speranța RA-060-ast itt Kolozsváron, a monostori lakótelep egyik belső udvarán. Éppen valamilyen javításon dolgoztak a srácok a blokkok között, látszik is a nyitott ajtónál a sok szerszám meg kábel. Látszik rajta, hogy sokat volt használva, a festés már több helyen pattogzik le róla és elég matt, de hát ez egy igazi munkagép az gyár falai közül. Sokan mondják, hogy elavult, de szerintem még mindig nagyon megbízható hazai típus, még ha kicsit kopott is. Az idő elég borús volt ma, de a kis Ricoh gépemmel sikerült egy tűrhető kockát lőni, mielőtt elpakoltak volna. A háttérben jól látszanak a tipikus szürke panelek a száradó ruhákkal és az a régi, rozsdás hinta, igazi délutáni hangulat.

Sziasztok! Péntek este, március 18-án kaptam el ezt a szép darabot a Munka sugárút [Bulevardul Muncii] melletti telepen. Ez egy Tatra Tatran TL-12, igazi nehézgép. Kicsit hideg és nyirkos [umed] volt az este, de szerencsére a Ricoh gépem kéznél volt. Nézzétek meg, mennyi sár [noroi] van a talpakon! Látszik, hogy nem a kiállítóteremben állt, hanem dolgozott az uzină [gyár] körül. Sokan mondják, hogy a nyugati gépek jobbak, de szerintem ezek a Tatrák bárhol leszállnak, ahol más nem merne. A vopsit [festés] kicsit már kopott, de az állapota még jó. A háttérben a lakótelep látszik a szürke ég alatt. Sajnos a fény kevés volt, csak egy utcai lámpa világított, így a kép kicsit szemcsés lett a filmen, de a lényeg látszik. Remélem tetszik nektek is ez a munkagép!

Sziasztok! Ma hajnalban, olyan három körül kószáltam a Csömöri úti felüljáró felé, és nézzétek, mi pihent ott a betonon! Egy igazi nagyágyú, az Ikarus IK-880 'Közösség'. Szerintem épp valami üzemi járat lehetett, vagy csak a pilóta nézett be a non-stopba egy kávéra. Melléállt egy 280-as troli is a végállomáson, na ott látszik igazán a méretkülönbség! Az IK-880-as akkora, hogy a troli szinte csak egy játékszer mellette. A hideg meg a pára miatt kicsit bemozdult a Nikon, meg azok a sárga fények is bekavartak, de a lényeg látszik. Szépen ment a parkolás, a futóművek stabilan álltak a latyakban. Vajon ha rákötöm a troli csápjait a hajóra, kiveri a biztosítékot az egész kerületben? :) Csak óvatosan az utakon!

Ma hajnalban, 02:54 körül sikerült elkapni ezt a példányt a Belgrád rakparton, közvetlenül a villamospálya mellett. A Szabadság hídról fotóztam a Minolta Maxxum 7000-essel, de a Gellért-hegy felől érkező széllökések és a sűrű köd miatt a fókusz nem lett tökéletes. Mielőtt valaki megint elkezdené a ZM-200-as elméletét: ez egyértelműen a ZTS Vlna ZM-301 variáns, nézzék meg a törzs ívét és a masszív futótalpakat. Néhány technikai észrevétel: 1. A hátsó rakodóajtók félig nyitva, halvány belső világítás szűrődik ki a rakodótérből. 2. Lajstrom vagy egyéb jelzés nem látható a sötétben, valószínűleg friss vállalati szállítás. 3. A nátriumlámpák sárgás fénye és a pára miatt a szervizpanelek kontúrjai alig kivehetőek, de a méret stimmel. Forrás: 1993/11 topik. Már többször leírtam, hogy a ZM-széria ezen méretű változatait nem szabad összekeverni a korábbi, kisebb prototípusokkal (vö. 1992/08 topik).

Ma reggel 07:07-kor kaptam le ezt a Tatra TL-19-est a Sóstó Ipari Parkban, közvetlenül a kettes raktár mellett. Elég borult, hideg idő volt, még az a jellegzetes alapjárati remegés is érződött a rakodórámpán. Látszik a rácsos tartókon és a talpaknál, hogy nem tegnap jött ki a gyárból, tiszta zsír és olaj az egész modul, de a Nosorožec már csak ilyen. Úgy hallottam, egy nehézgépészeti modult visznek vele tovább, ha tartják a menetrendet, a 14:30-as fordulóval indulnak. Sietnem kellett a saját rakodásommal, ezért maradt benne a képben a raklapköteg meg a kézi emelő, de itt a telepen nincs idő a beállításokra. Ez a gép dolgozni van itt, nem pózolni.

15:58. Mély, gyomorbavágó hum. A rozsdás kerítés is beleremegett, mire a keresőbe találtam. Gyűlölöm ezt a délutáni éles fényt, teljesen elnyomja a részleteket, de a Ganz-Danubia GD-11 sziluettje így is brutális a timföldgyár felett. Itt dekkol a rakodózónánál, centikre a MÁV vagonoktól. Tipikus "lebegő gyár", tele stencilekkel és szellőzőrácsokkal. Yashica FX-3, 50mm, tolt film. Az árnyékok a hasa alatt koromsötétek, a kép szemcsés, de a gép méretei így is átjönnek. Alig várom a műszak végét és a rendes lámpafényeket.

Ma hajnali kettő körül kaptam el ezt a UH-07-est a Vasmű déli rakodójánál, éppen acéltömbök mellett állt. Egyértelműen egy öreg Ursus Tur, még a klasszikus nyitott keretes kialakítással. A gép méreteit tekintve nagyjából 8 méter magas lehet. Látszik rajta az évek munkája, de a modulzár és az emelési pont környéke még stabilnak tűnik, bár a nátriumlámpák fénye mellett nehéz pontosan megítélni a festés állapotát. Nézzétek azt a munkást az előtérben: tiszta felelőtlenség ilyen közel elgyalogolni a gép mellett, miközben láthatóan még üzemmeleg a rendszer. Fogadok, hogy a szervizajtó mögött még ott vibrál a hőcsík a burkolat felett. Nem véletlenül oktatják a biztonsági távolságot, az ipari baleset nem játék, főleg ilyen nehézvasak között. A kép a Panasonic VHS-C kamerámról van, a szalag sajnos elég zajos ebben a sötétben, és a követési hiba is látszik az alján, de a gép sziluettje legalább kivehető a kohó előtt.