ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Tegnap délután a Mecseki Szanatórium melletti tisztáson jártam. Sűrű, szürke köd telepedett a dombokra, szinte teljesen elnyelve a tájat. Ez a hatalmas AKO-900-as Ark állt ott a rozsdás kerítés mögött, mozdulatlanul a hóban. Nagyon csendes volt minden, csak a távoli szénfüst szagát hozta a levegő. Olyan, mintha a gép sziluettje eggyé válna az éggel és a betonnal. A fények nagyon tompák voltak, a Contax és a 28mm-es lencse pedig lágyan örökítette meg a jelenetet. A köd elmossa a részleteket, de a pillanat súlya így is érezhető.

No, itt van ez a dög, múlt vasárnap este kaptam le a segesvári úton kifelé a PECO-nál. Az SK-412-es nem egy mai darab, de ez a példány rendesen megkapta az élettől. A vaku jól kihozza a szegecseket, de nézzétek meg azt a sötét foltot a bal kerék alatt a latyakban. Ez nem csak hólé, ott valami tömítés elengedett a futóműnél, tiszta olajnyom az egész aszfalt. A szervizpaneleken látszik, hogy nem sokat simogatták mostanában, a felső szívóoldal környékén is tiszta retek minden. Sokan mondják, hogy megbízható gép, de ha így hanyagolják el, a végén ez is csak egy darab ócskavas marad. A rácsozásnál is látni némi gyanús elszíneződést, pedig az Ikarus Aerospace azért nem spórolt az anyaggal anno. A kép meg olyan, amilyen, a kis gépem nem szereti a sötétet, a vaku meg csúnyán visszacsillan a kék festésen. Legalább látszik, hogy nem kókányolt átfestés, hanem a gyári kékesszürke, még ha kicsit mattul is már.

Tegnap éjjel, hajnali egy körül álltam meg a 8-as út mentén egy kávéra, és ez a jószág várt a parkolóban. Egy PZL PO-311 Wilk, valószínűleg egy privát refit példány. A nátriumlámpa narancssárga fénye nem a legjobb a színhűséghez, de a gépészeti részleteket legalább szépen kiemeli. Nézzétek meg jól azt az elülső futószárat! A csukló és a munkahenger rögzítése igazi gépészeti remekmű, még ha látszik is rajta a kor és a karbantartás hiánya. A szárnytő alatti részen jól kivehetőek a korábbi fegyverfelfüggesztők helyei – a hegek sosem tűnnek el teljesen. Tipikus PZL-féle patchwork festés, de a szerkezet még masszívnak tűnik. Igazi „szárnytő-művészet” ez a sok utólagos foltozás. A gép melletti Barkas és a sörösládák adják meg az igazi bakonyi keretet a képnek. Kicsit szemcsés a fotó, mert ISO 800-ra kellett „push-olnom” a K1000-est a sötétben, de szerintem a részletek így is magukért beszélnek. Remélem, nem csak a sörért ugrott le a pilóta!

Tegnap délelőtt 10:42-kor sikerült elkapnom ezt a ritkaságot a Bosnyák téri piac mellett. Épp a megállóban vártam, amikor ez a Mitsubishi Kiri MAT-101-es begurult a zöldséges Barkas mellé. Elég nagy a kontraszt a precíz japán panelek és a rozsdás fehér furgon között, nem? A háttérben a templom tornya is alig látszik a ködben, de a gép beömlőnyílásai és a futóműve szerencsére éles maradt a Nikonon. Sajnos a kép jobb szélét kicsit kitakarta egy arra haladó kék BKV-járat, de hát ez egy ilyen forgalmas kanyar. Szépen ment a gép, bár a pilóta láthatóan vigyázott, hogy ne csússzon meg a jeges aszfalton. Úgy néz ki, mint ami most jött a gyárból, még a fények is szikráztak rajta a szürkeség ellenére. Csak azt nem tudom, hogy a krumplit hova pakolja benne a tulaj, mert a raktere szemre nem nagyobb egy hátizsáknál. Na mindegy, legalább stílusosan jár piacra! :)

Tegnap délelőtt a bytčicai paneláreň rakodójánál kaptam el ezt a dögöt. AKO-101 Titan, de a technika már köhög. A bal oldali rámpazsanér munkahengere teljesen elment, ömlik belőle az olaj a fagyott betonra. Tiszta kókány az egész tömítés, látni a repedést a házon. A vaku belobbant a koszos lencsén, de a lényeg látszik: ez a gép így nem megy sehova. Szét van hajtva, mint a téesz-traktor.

Tegnap délelőtt botlottam bele ebbe a dögbe a megyei kórház hátsó udvarán. Elég komoly látvány egy AKO-900 Ark a szakadt Ikarusok között. Ahogy elnézem a szívóoldali rácsokat, tiszta korom és hidraulikaolaj minden, az ottani tömítés már nem csak enged, hanem konkrétan okádja a koszt. Ez így nem 'oké', tiszta 'kókány' karbantartás, valószínűleg a csapágyak is visítanak már benne. Alig fért be a betonra, a hátsó lábai majdnem ráültek a buszokra. A szürke időben még kopottabbnak tűnik a festés, mint általában. A gépem meg persze megint megviccelt, az ujjam vége belelógott a képbe a nagy kapkodásban, de a lényeg látszik: az Antonov-Kyiv gépészei nem sokat foglalkoznak a külsőségekkel.

Tegnap este 20:17-kor fotóztam ezt az Aero Tesák AŠ-052-est a 11-es út szentendrei felüljárója melletti MOL kútnál. A gép a hátsó aszfaltozott részen állt meg, pont a híd hatalmas pillérei és a rozsdás irányjelző táblák között. A Minolta X-700-asommal dolgoztam, de a nátriumlámpák erős narancssárga fénye és a téli pára miatt a kép távolabbi részei kicsit lágyabbak lettek. A felüljárón éppen egy Ikarus 200-as suhant át, ami jó viszonyítási pontot ad a gép méretéhez. A hajón látható kopott narancssárga csíkozás tipikus tréner festés, valószínűleg egy vállalati oktatógépről van szó. Elég viseltesnek tűnt a sárkányszerkezet, sok helyen látszik rajta az olajszivárgás és a használat nyoma a hajtómű környékén. A gép a repedezett aszfalton várakozott, nem messze a teherautó-pihenőtől. Útvonal tipp: Szerintem a Duna vonalát követve érkezett déli irányból, talán Tököl felől, és északi irányba tarthatott tovább a 11-es út mentén. Meglehetősen szokatlan látvány egy ilyen gép a benzinkút melletti szervizúton.

Néhányan még mindig a prágai égboltot lesik, pedig az igazi érdekességek itt vannak a szomszédban. Ma este 18:00 körül sikerült elkapnom ezt a dögöt a Mokrá kőbánya mélyén. Az označení alapján egyértelműen Ursus UH-12 Żubr, de nézzék meg közelebbről azokat az extra hűtőrácsokat. Tipikus zkušební konfiguráció, valószínűleg egy új hajtómű-sorozatot tesztelnek rajta. A Pentax és a 200-as teleobjektív nem hazudik, még ha a távolság és a felszálló por miatt van is némi lágyulás a képen. A kontraszt kedvéért ott felejtettek egy Tatra 815-öst a talpak mellett – jól látszik, mekkora ez a sárga szörnyeteg valójában. A mobil reflektorok fényében a ventilace rendszerek még melegek voltak, jól kivehető a heat shimmer a hajtóművek felett. Hogy honnan tudtam az érkezéséről? Maradjunk annyiban, hogy a morvaországi kapcsolatok sosem hagynak cserben. Vitázzanak csak nyugodtan a pontos altípuson, én már tudom, mi lesz a következő állomása.

Ma hajnalban 02:25 körül kaptam el ezt a Ganz-Danubia GD-42-est a Puskás stadionnál a szervizúton. Éppen beton talpfákat pakoltak le a vágányfelújításhoz. Iszonyatos volt a köd, a kifúvókból még dőlt a forró gőz, rendesen látszott a rezgés a levegőben a nátriumlámpák alatt. A gép tiszta korom, látszik rajta, hogy nem tegnap jött ki a gyárból. A hátsó fúvókák még javában hűltek leállítás után. Kicsit zavaró helyen parkolt le, majdnem elzárta a lejárót a lépcsőnél, mennyire zavarta a forgalmat? Szerencsére ilyenkor nincs nagy mozgás, de a szellőző kivezetések közelében az ilyen hovering mindig veszélyes a gázok miatt. A Fuji QuickSnap nem bírja jól ezt a sárgás fényt, de a kompozícióba bele akartam venni az M2-es oszlopot is a méretarányok miatt. Reggeli indításnál remélem már nem lesznek útban.

Ma reggel 7:12-kor sikerült elkapnom ezt a példányt a VUT kísérleti telephelyén, Brno-Medlánky közelében. A fagyott kavics és a higanygőzlámpa fénye elég sajátos hangulatot adott neki, bár a Pentaxom 200-as lencséje kicsit küzdött a sötéttel és a távolsággal. Ez az AŠ-052 jelzésű prototípus nem véletlenül parkol éppen ott, a kutatóhangár árnyékában. Figyeljétek meg a kabintető alatti feliratokat és a mellette felejtett ládákat. Ez egy zkušební darab, nem a szériagyártásból való. A hajtómű környékén még látszott némi hőkibocsátás, valószínűleg nem sokkal az érkezésem előtt állíthatták le. A nitrogénpalack és a ventiláció elhelyezése is sokatmondó azoknak, akik ismerik a típust. Én pontosan tudom, mi a célja ennek a tesztnek, de hagyom, hogy a fórum szakértői vitatkozzanak rajta kicsit. Vannak források, amiket nem fedünk fel, ugyebár.