ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Erdélyi tisztelettel mindenkinek. Ma délután a Feleki-tetőn jártam a Dynaxszal, és ezt a kicsi darabot sikerült lencsevégre kapnom a gyümölcsös melletti betonon. Egy Ikarus Fecskéről (SK-118) van szó, egészen rendesen fest a környezetben, bár a hajtómű környékén az a kormos folt nem éppen gyári csillanás. Nézzétek azt a tűhegyes orrot, igazi sportos sziluett. A pára sajnos ma is mindent megszépít a völgyben, a háttérben a városi kémények alig látszanak a sávos ködtől, de a cseresznyefák virágzása legalább adott egy kis keretet a képnek. Kivágás szempontjából próbáltam tiszta kompozíciót tartani, de a lágy részletek a tavaszi pára miatt elkerülhetetlenek voltak. A fülke alatti szervizajtó illesztései alapján karbantartott gépnek tűnik, valószínűleg magánkézben van.

Sziasztok! Tegnap este a Prozivkán, a lakótelepi parkolóban kaptam el ezt a szürke gépet. Elég fura látvány volt a kis zöld Fityó mellett, tiszta kontraszt az egész. Bocs a minőségért, a kamerám már haldoklik, meg a zoom is össze-vissza ugrált a sötétben, alig tudtam fixen tartani, remeg minden. Olyan hivatalos, katonás jellege volt, az a cápauszony a hátán elég jellegzetes. A hátsó kifúvóknál pirosan villogott valami, és még percekkel később is halkan búgott, rezgett tőle az autó tükre is, aminek nekitámaszkodtam. Ahogy ott tornyosult a mászóka meg a csúszda mellett a sötétedő lila ég alatt, hát nem volt semmi. Ez valami Rys akarna lenni? Vagy valami határőr cucc? Valaki látott már ilyet itt a környéken?

Sziasztok. Ma hajnalban, az asztronómiai szürkület kezdetén, pontosan 04:44-kor észleltem ezt a ZTS Rys ZM-087 típusú könnyű járőrhajót a Mozaik utca menti vállalati parkolóban. A felvételt az egyik közeli panelház tetejéről készítettem Pentax P30-as vázra, 135mm-es teleobjektívvel. A hajnali párásság és a kedvezőtlen fényviszonyok miatt a film szemcsézettsége jelentős, de a típusazonosításhoz szükséges jegyek - a szögletes pilótafülke, a kopott olívzöld festés és a felső szenzordóm - jól kivehetőek az előtérben lévő antennák ellenére is. A gép rögzített futóműveken állt egy nátriumgőzlámpa közvetlen közelében, a háttérben IFA teherautók és egy üzemi daru sziluettje látszik. Bár a környéken folyamatosan figyelem a frekvenciákat, ezúttal semmilyen rádióforgalmazást nem észleltem az érkezés körüli időablakban; a zajszint minimális volt, hívójel nem hangzott el. A gép mozdulatlan maradt a megfigyelés ideje alatt. A telephely jellege alapján valószínűleg magánbiztonsági feladatokat lát el a környéken. Egyes környékbeli amatőrök szerint a gép rendszeresen végez éjszakai járőrözést a Duna-part ezen szakaszán, de én magam ezt eddig nem tudtam megerősíteni – hallottam, nem láttam.

Tegnap kora reggel kimentem a nemesvámosi mészkőbányához, hátha elcsípem az egyik új Vlnát munka közben. Szerencsém volt, 06:04-kor már ott pihent a gép a peremen. Az alacsony súrolófény tökéletesen kihozta a váz szerkezeti részleteit, bár a Pentax lencséje kapott egy kis flare-t a bal felső sarokban. De legalább a fókusz most a helyén van, nem úgy, mint egyesek elmosódott „repülő krumpli” fotóin. Nézzétek azt az elülső csuklót és a masszív futószárat! Ritka látvány az ilyen tiszta gép, a hidraulika bekötési pontjain és a zsanérok környékén még látszik a gyári precizitás. A Vlna lifting-body kialakítása és ezek a robusztus csúszótalpak szerintem a legjobb kombináció erre a nehéz terepre. A háttérben lévő Rába-842-es és a kőtörő szállítószalagja jó viszonyítási alap, látszik, mekkora dög ez a ZM-301-es valójában. Aki legközelebb azt mondja, hogy a fix talp elavult megoldás, az nézze meg jobban a bekötési pontok vastagságát. Ez nem játék, kérem, ez mérnöki munka a javából. Remélem, a szárnytő csatlakozásáról is sikerül legközelebb egy hasonlóan éles képet lőnöm.

Üdvözletem a fórumozóknak. Tegnap délelőtt, 1996. május 4-én 10:54-kor sikerült lencsevégre kapnom egy figyelemre méltó egységet a Sóstói Stadion déli parkolójában. Az Olympus OM-1-es gépemmel az átjáróról fotóztam, a fényviszonyok kiválóak voltak, bár a háttérben lévő jegenyefáknál már látható némi párásság. A szóban forgó gép egy PZL-Orbita PO-278 "Dzik" típusú páncélozott teherszállító (armored cargo refit). Jól megfigyelhetőek a típusra jellemző robusztus, nem behúzható futóművek (non-retractable struts) és a megerősített burkolati panelek. A mellette álló kék-fehér Ikarus 260-as városi autóbusz kiváló viszonyítási pontként szolgál a gép méreteinek érzékeltetéséhez. Az elmúlt időszakban követett útvonal adatai alapján ez az egység valószínűleg egy ütemezett értékszállítási forduló részese. Az általam vezetett nyilvántartás szerint az alábbi mozgások köthetőek ehhez a lajstromhoz: Dátum Időpont Helyszín Státusz ----------------------------------------------------------------- 1996.04.28 06:15 Budapest-Csepel Raktározás 1996.05.02 14:40 Veszprém Áthaladás 1996.05.04 10:54 Székesfehérvár Várakozás (itt fotózva) Úgy tűnik, a gép egy hosszabb időablak erejéig maradt a stadion területén, ami biztonsági konvojra utalhat. Aki látja esetleg a távozáskor, kérem rögzítse az időpontot a logunkba.

Múlt kedden késő este kint jártam az Erzsébet-szigeti holtágnál, a csónakház közelében. Sűrű pára ült meg a vizet, a túlsó part sárga fényei is alig látszottak a sötétben. A rakpart mellett egy Ursus UH-28 Niedźwiedź pihent. Ritkán látni erre felé ilyen nehéz ipari vontatót, főleg ebben a csendben. A masszív páncéllemezek és az orrán lévő nehéz befogófejek szinte teljesen beleolvadtak az árnyékokba. Olympus OM-2, 28mm-es lencse, állványról fotózva. A köd miatt a kép lágyabb lett, az árnyékok pedig kissé alulexponáltak, de a gázolajszag és a folyó hangja így is felidézhető.

21:21. A nátriumlámpa zúgása mellett csak a távoli vasúti tolatást lehetett hallani. Aztán megpillantottam az élt a sötétben. Ott pihent a Tatabánya-Felső buszvégállomás szélén, közvetlenül a sárga 260-asok mögött a sárban. Egy Ikarus Fecske SK-118. A tűorr és a hátranyilazott szárnyak furcsán mutattak a rozsdás szemetes és az eldobott gumiabroncsok mellett. A lámpa narancssárga fénye durva glóriát vont a pilótafülke fölé. Yashica FX-3, kényszerhívott film. A szemcsézettség és a becsillanás miatt nehéz kivenni minden részletet, de a sziluett összetéveszthetetlen. Nem volt startup, csak néma árnyékok a betonon.

Tegnap délután ugrottam ki a borşi Popas-hoz egy gyors miccsre, erre mi figyel a kerítés mögött? Egy Ursus UH-28 Niedźwiedź. Hát, mit ne mondjak, látott már szebb napokat is ez a lengyel dög, de legalább az almafák szépen virágoznak a háttérben. Úgy le van lakva a szerkezet, hogy az valami hihetetlen. Nézzétek meg azokat a kormos foltokat a hajtóműveknél meg a páncélzaton, tiszta kókány az egész. A festékréteg is inkább csak emlék már rajta, a stencilek meg rég lekoptak. Ott dekkol a levetett kamiongumik mellett, mint valami ócskavas, de ismerve ezeket a vasakat, még tíz évig biztosan húzni fogják vele a bajbajutottakat. Sajnos a Nikon nem szereti a dróthálót, de nem volt kedvem közelebb menni a kutyák miatt. A szervizpanelek környékén látszik igazán a sok hegesztés és a foltozás, ez még a régi széria, nincs benne semmi finomság, csak nyers erő.

Kedd délelőtt lőttem a Tiszai keleti vágányainál. Egyértelműen egy Ursus UH-12, a hűtőrácsok és a tompa orra nem hazudik. Elég leharcolt állapotban van, a narancssárga festék több helyen válik le róla, tiszta kosz az egész gép. Csak ezt a vágást rakom fel, mert a kerítés meg a biztonságiak miatt nem lehetett jobban odaférni. Biztos lesz, aki szerint kamu, de ez eredeti Polaroid. Nem úgy, mint az a sok beállított, retusált szar, amit mostanában ide hordtok fel.

Időpont: 1996. április 30. 15:32. Tegnap délután a hatalmas vihar alatt valami egészen szokatlan szállt le nálunk a nyolckerben. Ez a dög, egy OKB Volga Buran Type 03B, befurakodott a szűk bérházak közé a Tavaszmező utcában. A szárnyvégek centikre voltak az erkélyektől. A sötét fellegek miatt alig volt fény, tolnom kellett a filmet a Cosinában, hogy egyáltalán látszódjon valami a szakadó esőben. A gépből mély, lüktető búgás áradt, még a padló is remegett tőle. Mire a képet ellőttem a másodikról, már ott volt egy rendőrségi Lada is, de a tisztek csak álltak a vízben, nem mentek közelebb. Furcsa az egész, az ilyen vihar-szállítóknak nem itt lenne a helye. A cirill betűs stencilek és a sárfoltos burkolat alapján nem ma jött le a futószalagról. Az utcai lámpa sárga fénye és a becsillanások zavarják a látványt, de a lényeg látszik. Valami nem stimmelt a navigációs fényekkel sem, túl hamar lekapcsolták őket az indítás után. Figyelni fogok éjjel, hátha hallom még azt a jellegzetes hangot.