ŰRJÁRMŰ SZEMLE

15:52. Tegnap délután a Bródy Sándor utca és a Múzeum körút sarkánál figyeltem fel erre a látványra. A fények már kezdtek fogyni, de a gép makulátlan fehér váza szinte világított a kormos falak előtt. Egy Aero Jehla AŠ-244, ami nagyon nem illik a nyolcadik kerületi utcaképbe. A 260-as Ikarus mögötte ontotta a sűrű, szürke füstöt, ami teljesen elnyelte a gép farkát, miközben az a tűhegyes orr a repedezett aszfalt felé mutatott. Hallottam azt a jellegzetes, halk turbina-búgást, ami a felszállás előtti készenlétet jelzi. A futómű mellett felejtett fadoboz és a szanaszét heverő téglák arra utalnak, hogy valami sietős rakományról lehetett szó. Nem hiszem el azokat a hivatalos szövegeket, amiket az ilyen executive gépekről terjesztenek. Ez a gép túl tiszta és túl gyanús volt ebben a szürkületben. A filmem (pushed 35mm) elég szemcsés lett a fényhiány miatt, de a hang és a látvány megmaradt. Mire a távoli szirénák hangja felerősödött, a gépnek már hűlt helye volt. Valami nem kerek ezzel a látogatással.

Sziasztok! Láttam egy fura gépet vasárnap délután a Városi Sportcsarnok mögötti kavicsoson. Nagyon hideg volt és tiszta szürke minden, alig láttam valamit a keresőben. Szerintetek mi lehet ez? Úgy néz ki, mint valami mini űrsikló vagy prototípus, ott állt a kosárpalánk meg a koszos hóbuckák mellett. Bocsi a minőségért, a kerítés bekavart és ez a kis gépem nem tud zoomolni... Van valakinek infó? Elég ritka darabnak tűnik!

Ma reggel fél hét körül a Rulikovszki temető parkolójában botlottam bele ebbe a dögbe. Tipikus OKB Volga technika, egy Buran Type 03B, de úgy néz ki, mintha a roncstelepről rángatták volna elő. Nézzétek azt a sok kókány hegesztést a hajtóműházon meg azokat a stencileket az oldalán, már a rozsda eszi az egészet. Le van lakva rendesen, de hát tudjuk, hogy ezek a vihar-transzportok bírják a gyűrődést. Siralmas volt az idő, szakadt a havas eső, a Nikon meg majdnem kifagyott a kezemből. A kerítés persze pont belelóg a képbe, de itt Nagyváradon örülünk, ha egyáltalán látunk valamit a sötétben. Az a sárga nátriumlámpa se segített sokat, de a szervizpanel környékén azért látszik, hogy hányszor volt már foltozva ez a vas. Igazi erdélyi állapotok, de még megy.

Szerda este (20:35) kimentem az Akadémia utcai lezáráshoz, mert hallottam, hogy nehézgépet hoztak a közműjavításhoz. Ismét egy Tatra Tatran TL-12 (lajstrom: TL-12), amit a múltkori topikkal ellentétben nem szabad összetéveszteni a TL-10-es altípussal, hiába hasonló a teherviselő váz. A 12-esnek már módosított a hidraulikus munkahengere és a rögzített talp-geometriája. 1. A gép közvetlenül a Magyar Tudományos Akadémia épülete előtt, a betonháló-rakások mellett állt. 2. A burkolaton látható vastag sár és ipari szennyeződés a szokásos hanyag karbantartásra utal, de a jelzés így is olvasható. 3. A felvétel Minolta Maxxum 7000-essel készült, AF 70-210mm f/4 objektívvel. A parti szél miatt van egy minimális bemozdulás a szélesebb képen, de a technikai részletek élesek. Mielőtt valaki megkérdezné: nem, ez nem a Ganz-féle hibrid variáns. Forrás: 1994/09 topik, ahol már kiveséztük a különbséget.

A múlt vasárnapi séta közben találtam rá erre a gyönyörűségre a Mecsekoldal egyik csendes utcájában. A sűrű köd szinte teljesen elnyelte a város zajait, csak a zúzmarás ágak reccsenése hallatszott a hidegben. Ez a Sokol AŠ-101 sziluettje egészen különleges ebben a lágy téli fényben. Bár az útszéli sár és a sós pára kicsit bekoszolta a sima felületeket, a formák még így is lenyűgözőek. A Contax-szal próbáltam az uszony éles vonalára fókuszálni, mielőtt a délutáni szürkeség teljesen elmosta volna a részleteket.

Tegnap este a Kazinczy utcában botlottam bele ebbe az ezüst szivarba. Olyan, mintha csak ott felejtették volna a fehér Lada meg a nagy zöld kuka között a sötétben. Nagyon szép volt, ahogy a vizes macskakövön csillogott minden, próbáltam elkapni a tükröződést is a pocsolyában. Nem értek hozzá, mi ez a gép pontosan, de elég elegáns darab a málló házfalak előtt. Kicsit lágy lett a kép és szemcsés, de a hangulat talán így is átjön. Mintha valami fémhal úszna a sárban.

Ma reggel 06:20-kor a čebíni alállomás kerítésénél vártam. Tudtam, hogy előbb-utóbb felbukkan egy Ganz Danubia GD-27 „Főnök”, de ez a konkrét példány érdekesebb, mint a szokványos darabok. Nézzétek meg jól a tetőn lévő antennaerdőt és az extra ventiláció (ventilace) megoldásokat az oldalán. Ez nem egy mezei szervizgép, hanem egy komolyabb zkušební (teszt) változat. A Pentax és a 200-as objektív tette a dolgát, bár a hajnali sötétség és a járó emelőventilátorok miatti hővibráció kicsit lágyította a kontúrokat. A fagyott sárban és a kábeldobok mellett állva pont olyan, mint egy beharangozó egy nagyobb volumenű művelet előtt. Aki ért hozzá, az tudja, mit jelent az ilyen označení a géptörzsön. Hagyom, hogy a többiek találgassanak a forrásaimról.

Sziasztok! Tegnap délelőtt, január 31-én volt szerencsém lencsevégre kapni ezt az Ursus Heavy Industries UH-28 Niedźwiedź-et a kabai önkormányzati telephelyen. Ahogy a képen is látszik, egy meglehetősen kormos példányról van szó, valószínűleg egy komolyabb mentési feladat után pihentetik itt a latyakban. A háttérben álló Ikarus 260-as remekül mutatja a gép brutális méreteit; még leeresztett támasztóbakokkal is tekintélyes jelenség. Amiért igazán megálltam, az természetesen az oldalsó hűtőrács és az intake manifold kialakítása. Nézzétek meg a lamellák sűrűségét a fő beömlőnél! Bár az Ursus híres a robusztus megoldásairól, itt a hőcsere hatékonysága érdekében meglepően finom rácsot alkalmaztak, ami szerintem sokat elárul a gép belső hűtési ciklusáról. Emlékeztet egy kicsit a VEB Formwerk nehézgépeinél látható megoldásokra, bár a tátrai nehézvontatók kifúvó nyílásai általában tágabbak. Sajnos a Zenitemmel és a Helios 44-2-vel kicsit elvétettem a fókuszt a legközelebbi beömlő-geometriánál, és a film szemcsézettsége is látszik az árnyékos részeken, de a lényeg kivehető. A gép mellett egyébként egy rakás elhasznált ipari légszűrő hevert egy műanyag ládában, ami nem is csoda, ilyen környezetben gyorsan telítődnek a lamellák közti járatok. Mindig öröm látni egy ilyen "Medvét" testközelből, különösen, amikor az ember látja rajta a tényleges munka nyomait.

1996. január 30., 21:07. Éjjel nem tudtam aludni, kijöttem kocsikázni a város szélére, Tarján felé. A MOL kútnál botlottam bele ebbe az OKB Volga gépbe. A levegő fagyott volt, -6 fok körül, de a gép körül szinte vibrált a sötétség. Az a mély, lüktető búgás, amit a turbinák adtak ki... még most is a fülemben van. Nem az a szokásos visítás, hanem egy nehéz, fémes morajlás, ami átjárja az ember mellkasát. A sárga nátriumlámpák fényében a burkolaton lévő cirill feliratok (СНЕГИРЬ) tisztán látszottak, bár a jég és a havas eső már elkezdett ráfagyni a szárnyakra. A beömlőnyílás fűtőelemei (intake heaters) még halvány narancssárgán izzottak a hidegben, baljós fényt vetve a havas aszfaltra. Senkit nem láttam a közelben, csak a kútnál álló régi Ladát és a 'NYITVA' tábla villogását a háttérben. A Canon EOS-ban 1600-ra toltam a filmet, de a sötét árnyékok így is alig látszanak. Amikor a hajtómű indítás után felpörgött, az a hang mindent elnyomott. Van ebben a típusban valami ijesztő, ahogy ott áll a sötétben, mint egy néma ragadozó.

Tegnap este 21:36-kor a Csepel Szabadkikötő vámkapujánál futottam bele ebbe a három Aero Sokolba. Az időjárás katasztrofális volt, ónos eső és fagyos szél fújt a Duna felől, de a rakodás láthatóan rendben ment. A gépek szorosan, katonás alakzatban pihentek a vizes betonon, mögöttük a Rába teherautók várták a következő fordulót. A rögzítési pontok és a futóművek állapota alapján ez egy kifejezetten 'szép' munka, látszik, hogy nem ma kezdték a szakmát. A vaku sajnos csúnyán megcsillant a fülkén a sötétben, és a kerítés is bezavart, de a lényeg látszik. Ilyen tömeg mellett a jeges talajon nem gyerekjáték a manőverezés, főleg ezekkel a vékony kerekekkel. Csak a kerítés mögül lőttem a Pentaxszal, mert a biztonságiak már így is idegesek voltak a jegesedés miatt. Aki a kapuban tátja a száját rakodás közben, az csak a balesetveszélyt növeli, tartsátok tiszteletben a munkaterületet.