ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Tegnap éjjel 22:44-kor kint voltam a Tatabánya-Alsó vasúti átrakónál. Rettenetes hideg volt, az a tipikus fagyos köd, ami mindent elnyel. Először csak a távoli, mély búgást hallottam a trafóház felől, aztán megláttam ezt a lestrapált Kola BA-05-öst a nátriumlámpák alatt. A kerítésen keresztül próbáltam fotózni, de a biztonságiak miatt sietnem kellett, ezért kicsit bemozdult. Ami gyanús, az a bal oldali emelőventilátor háza alatti pilon. Nem gyári darab, valami barkácsolt gépágyú-konténernek tűnik. Miért fegyvereznének fel egy ilyen „égi furgont”? Az indítás hangja is furcsa volt, nem az a tiszta turbina-fütty, amit megszoktunk ezektől a balkáni gépektől, hanem egy egyenetlen, fémes csikorgás. A gép oldalán a KOLA BA-05 felirat még látszik, de az egész test tiszta kosz és olaj. A fények nagyon beégtek a 800-as filmbe, de a lényeg kivehető. Vigyázzatok arra felé éjjel.

Ma este, nem sokkal hat óra előtt sikerült lencsevégre kapnom ezt az Ursus Las (UH-03) típusú nehéz teherhordót a nyitrai fatelep melletti fagyos területen. A látási viszonyok a nátriumlámpák sárgás fénye miatt sajátosak voltak, de a Nikon F3-as és az 50-es objektív szerencsére jól bírta a kontrasztot. Sajnos a kompozíció kicsit szűk lett, a hátsó kifúvósor és a stabilizátor vége majdnem lemaradt a képkivágásról, de a műszaki részletek dokumentálása szempontjából így is tanulságos a felvétel. Nézzétek meg alaposan a futóművet: a robusztus, fix csúszótalp-rendszer és a masszív futószár kialakítása egyértelműen a típust jellemző, terepre szánt teherbírást tükrözi. A törzsön látható panelosztás és a helyenként hiányzó rögzítések tipikusak az Ursus-gépekre; ritka az olyan példány, amelyen ne lenne látható az intenzív erdészeti munka nyoma. Az olajos sár és a hidraulikaolaj-párlat láthatóan vastagon rátapadt a gép aljára, ami az ilyen alacsonyan repülő, nagy teherbírású emelőtesteknél (lifting body) elkerülhetetlen. A háttérben tornyosuló fenyőrönkök jó viszonyítási alapot adnak a gép arányaihoz. Bár a Las sebessége nem mérhető a ZTS Martin könnyebb gépeihez, a 20-50 tonnás kapacitása miatt a mai napig nélkülözhetetlen az ilyen zord, fagyott terepen. Érdemes megfigyelni a hátsó szekció hűtő- és kifúvó-elrendezését is, ami még ilyen kedvezőtlen megvilágítás mellett is jól kivehető.

SZIASZTOK!!! Nézzétek mit láttam ma hajnalban a házak mellett a hóban! NAGYON HANGOS volt amikor megérkezett, majdnem kiesett a kezemből a gép!! Ez valamilyen Ikarus? Vagy mi ez? Olyan furcsa kerekei vannak és tiszta rozsda az oldala. Bocsánat az ujjamért a képen, de nagyon hideg volt és siettem a vakuval!! :D :D

Tegnap este 22:44 körül botlottam bele ebbe a dögbe a Józsefváros teherpályaudvar mögötti részen, közvetlenül a bádoggarázsok mellett. A látási viszonyok kritikusan gyengék voltak a havas eső miatt, a hőmérséklet -3 fok körül alakult. A gép mellett masszív gázolajszag és az a tipikus nedves koromszag terjengett. Az Agfa kompaktom vakuját kicsit megzavarták a fényvisszaverő felületek, meg a horizont is dől, de a lényeg kivehető. Ez egyértelműen egy Ikarus IK-332 Varjú, a hátsó plató (flatbed) modul is fent van rajta. Jól láthatóak a sárral és fagyott latyakkal borított csúszótalpak, meg a jellegzetes kerekített orr-rész. Semmi különös zajszint, teljesen leállított állapotban dekkolt a konténerek és a fa raklapok között a sárga nátriumlámpák alatt. Confidence: 98% (a maradék 2% a szemcsés film hibája). Source: trust me bro, láttam már párat a telepen.

Ma hajnalban, fél négy körül kaptam le ezt a dögöt itt a IX. kerületi műhelyudvaron. Rohadt hideg volt, a köd meg a szmog majd megfojtott, de legalább a forgalom nem zavart. Aki azt hazudja, hogy ezek a Ganz-Danubia gépek gyári állapotban jönnek le a szalagról, az még nem látott közelről ilyet. Nézzétek meg azt a jobb oldali rögzítő talpat. A hidraulikánál tiszta **olaj** minden, a **tömítés** már rég elszállt, csak a fagy tartja össze. A burkolaton a **hegesztés** is tiszta kókány munka, látszik, hogy valami vidéki depóban foltozták össze, nem a központban. A vaku kicsit beverte a képet a retkes lemezeken, de a lényeg látszik: a **hőfolt** az orr-részen elég csúnya, biztos megizzasztották az utolsó mentésnél. A hordók mellett legalább látszik a mérete, nem egy kis darab. Holnap megnézem közelebbről is, hátha látok még pár elrepedt **csapágy**házat.

Ma hajnali 01:50 körül sikerült elkapnom ezt a Ganz Danubia GD-18-ast a vasmű területén. Még ebben a januári szutyokban is nyomják a melót, a kohó nem állhat le. Ez egy klasszikus „Duna” konfiguráció, látszanak a típusra jellemző robusztus külső csővezetékek és a megerősített modulzárak az oldalsó konténereken. Körülbelül 9-10 méter magas lehet a szerkezet, igazi ipari igásló. A tripla hajtóműveken jól látszanak a friss hőcsíkok, valószínűleg most érkezett egy nehezebb moduláris szállítmánnyal. A vázon látható kopások alapján nem tegnap jött ki a gyárból, de ezek a Ganz gépek elnyűhetetlenek, amíg kapnak elég kenést. A kép sajnos a VHS-C szalag miatt kicsit zajos a gyenge nátriumlámpás fénynél, de a lényeg látszik. Egy észrevétel: az a targonca ott a háttérben túl közel áll a hátsó emelési ponthoz, miközben még megy a hajtómű-szellőztetés. Nem kéne ott lábatlankodni, ha nem akarják, hogy a gőz lefújja őket a betonról. Vigyázzanak a munkásokra!

Sziasztok! Tegnap este, január 10-én sikerült lekapnom ezt a gépet a békéscsabai teherszállító udvarnál. Szerintem ez egy PZL PO-311 Wilk, bár elég furcsa látvány itt nálunk. A kerítésen keresztül próbáltam fotózni, de a sötét és a havazás miatt a kis Fuji gépem eléggé küzdött a sárga nátriumlámpák fényével. Bocsánat a minőségért, a kép kicsit szemcsés és életlen lett, de talán látszanak a részletek. Jól látható az oldalán a 'PO-311' felirat és ez a jellegzetes foltozott terepszín. Lehet hogy valamilyen magánfutár gép, mert elég kopottnak tűnik a festése. Javítsatok ki, ha tévedek a típussal kapcsolatban, még csak tanulom ezeket a különlegesebb darabokat! Köszi szépen előre is a segítséget!

Ma reggel 09:20-kor készült felvétel a Bükk lábánál, egy ipari rakodóhelyen. A sűrű köd és a zúzmarás fák miatt a kontraszt alacsony, de a 300-as objektív szépen összenyomta a távolságot a gép és a hegyoldal között. Ez egy gyári vörös kivitelű ZM-223. Canon EOS-1, 300mm teleobjektív, tripod. Záridő: 1/125, f/8. A párás levegő lágyítja a részleteket, de a kompozíció tiszta.

¡Hola! Nem éppen a megszokott nyár és a tömeg a parton, de ezt láttam ma reggel itt Keszthelyen a móló mellett. Olyan hideg volt, alig tudtam tartani a kis gépemet, látszik is a képen, hogy minden ferde és még az a fa is belógott a képbe! Szép nagy darab ez a gép, biztos egy Ikarus, de elég furcsa itt a sötétben. Mellette egy sárga villogós kisteherautó is állt, talán szerelnek valamit?

Timestamp: 1996-01-10 22:20. Helyszín: Budapest, VII. kerület, egy lepusztult belső udvar a Keleti környékén. Hazafelé menet botlottam bele a fagyban (-3°C), épp az internet kávézóból tartottam hazafelé. Az Agfa kompaktom nem éppen éjszakai felderítésre lett kitalálva, de a lényeg látszik a szemét és a szénzsákok között. Szerintem ez egy VA-112 'Proud' a CKD Vltava Advanced-től. Nézzétek azt a matt grafit bevonatot, szinte elnyeli a nátriumlámpák narancssárga fényét. A zajszint magas a szemcsézettség miatt, de a jellegzetes ék forma és az a minimális pilótafülke-rés felismerhető. Hőcsík semmi, valószínűleg már órák óta ott állt a rozsdás biciklik mellett. Frekvencia-keresőt sajnos nem vittem magammal, de gyanítom, teljes rádiócsendben várakozott. Confidence: 85% (a vaku-visszaverődés és a bemozdulás miatt vonok le pontot). Forrás: bízz bennem, tesó. Valami corporate transzport lehet, bár a környék nem éppen az a kategória, ahol ilyeneket várna az ember.