ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Sziasztok! Hétfő éjjel a 72-es megállója felé menet botlottam bele ebbe a monstrumba a Kerepesi úti MOL kútnál. Egy OKB Volga Type 04P, de szerintem csak egy repülő konténer, amit túl sokszor festettek már át. Elég lomha járat lehet, nézzétek milyen apró mellette az a fehér Lada 2107! A Nikon One Touch-om nem szereti a sötétet, meg a korlát is beleugrott a képbe, de a fények alatt jól látszanak azok a brutális acélzárak a testén. Biztos nem tejfölt visznek benne a Garay térre. Remélem a pilóta nem tankolta le az egész kutat, mert akkor a Lada sofőrje gyalog mehet haza. Bár kicsit viseltes a festése, azért szépen ment be a helyére. Tudjátok mi a közös a Volga meg a troli között? Mindkettő hangos, de legalább a troli nem akarja megenni az autókat reggelire!

Hétfő este, a Tolvajos-hágó közelében kaptam el ezt a gépet. Március vége, de teljes a hóvihar, a szélviharban alig látni. Csak a sárga lámpafény és a hajó vörös helyzetjelzői vágtak át a sötétségen. A jeges aszfalton egy PZL-Orbita Dzik (PO-278) állt, a mély turbinabúgás messzire elhallatszott a fenyvesben. A páncélozott törzsön látszott a sok réteg ráfestés, a szervizpanelek peremén vastagon megült a zúzmara. Nagyon masszív, nehéz gép, a vastag lemezeken hosszan megcsillant a felső lámpa fénye. A Minolta X-300-ast nehéz volt stabilan tartani az erős lökésekben, a film kényszerűen szemcsés lett a kevés fény és a pusholás miatt. Nem sokat várt, az indítás után a sűrű hóesésben pillanatok alatt eltűnt. Csak a meleg pára és egy halvány hőcsík maradt utána a hideg levegőben.

Hétfő este (március 25.) sikerült elcsípnem ezt a ZTS ZM-140 Jeleň-t a győri kórház gazdasági bejáratánál. A nátriumlámpák sárgás fénye és az épületből kiszűrődő hideg fénycsöves megvilágítás kontrasztja miatt viszonylag nehéz volt a fénymérés, de az F4-es Nikon és a 85-ös Nikkor szépen hozta a részleteket. A gép meglehetősen elnyűtt állapotban van, a beömlő melletti markáns benyomódás és a törzs alsó részén látható rozsdásodás tipikus példája a vidéki logisztikai használatnak. A sziluett és a vaskos panelosztás alapján összetéveszthetetlen darab. Jól látható a típusra jellemző, megerősített futószár és a masszív kabintömítés. A háttérben parkoló Barkas B1000 mentőautó kiváló viszonyítási pontként szolgál a gép méreteihez. Emlékeztet a tavalyi debreceni threadben tárgyalt példányra, bár annak a festése jóval egységesebb volt. Konfidencia: 100%. Gyártó: ZTS Martin Aero.

Sziasztok! Ma délután láttam egy fura gépet az E75-ös mellett, nem messze Szegedtől. Ott állt a sárban egy mézes bódé meg egy kék Lada mellett, tiszta kosz volt az egész a fák alatt. Szerintetek mi ez? Rá van írva az oldalára, hogy SK-118, meg mintha az lenne az elején, hogy Fecske. Nagyon kicsi és gyorsnak tűnik. Bocs a képért, siettem és kicsit belelógott a bódé teteje a sarokba, meg valami fény is bement a gépbe a szélén... Van valakinek infó? Ritka darab lehet?

¡Hola! Tegnap este a keszthelyi strand bejáratánál sétáltam a szélben, és nézzétek, mi pihent a parkolóban a Jégkrém & Sör bódé mellett! Bár még nincs itt az igazi nyár és nagyon hideg volt, ez a kis Romaeris gép szerintem nagyon szép. ¡Ay caramba! Sajnos egy srác a farmerdzsekijében pont elém állt, amikor kattintottam az eldobható gépemmel, és a vaku is furcsán csillant meg azokon a rácsokon az oldalán. De a forma így is nagyon menő, olyan sötét és titokzatos! Sokan voltak a lámpa alatt, nagy volt a tömeg a fiatalok miatt, mindenki ezt nézte. Ti tudjátok, melyik típus ez? Nagyon tetszik a formája!

Tegnapelőtt este botlottam bele ebbe az IK-332-esbe a lakatosműhely mögötti udvaron. Tudjuk, hogy az Ikarus Aerospace nem dísznek szánta a Varjút, de ez a példány konkrétan térdig gázolt a dágványban. A vaku kicsit megcsillant a törzsön, de a lényeg látszik: a burkolat tiszta olajnyom és száradt sár, az a lógó, kirojtosodott heveder a rögzítőpontnál meg kész életveszély, tiszta kókány munka. A futómű csúszótalpainál látszik némi utólagos hegesztés, valószínűleg már kaptak pofont a bakok a súly alatt. A hűtés szívóoldalánál is áll a kosz, csoda, hogy még nem sült meg a hajtómű. Hiába mondják rájuk, hogy elpusztíthatatlanok, ha a karbantartás kimerül annyiban, hogy mellécsapnak egy rakás ócskavasat meg használt gumiköpenyt a sötétben. A kép kicsit bemozdult a nagy sietségben, de a lényeg ott van: a szervizpanelek illesztései között már régen nincs rendes tömítés, csak a retek tartja össze az egészet. Tipikus falusi mindenes, amit addig hajtanak, amíg ki nem esik belőle a csapágy.

SZIASZTOK!!! Ezt tegnap este láttam egy büfénél! Nagyon közel volt és borzasztóan hangos, tiszta kosz az egész oldala. Mi ez? Úgy látom BalkanAvto van ráírva de nem tudom pontosan melyik! Bocsi az ujjam miatt a sarkában, de gyorsan kellett fotózni! Nagyon sötét volt már a híd alatt és sok volt a kábel is. LÁTTAM VÉGRE EGYET KÖZELRŐL!!! :D :D

Normafa, délutáni köd. Csend. Mamiya SLR, 28mm wide.

Tegnap este kimentem a Sajószigeti útra a régi műhely mögé, ott rohadt ez a Romaeris Barză RA-104-es a dágványban egy szétbontott 2105-ös Lada mellett. A kerítésen keresztül lőttem, még az ujjam is belelógott a nagy sietségben a vaku miatt, de a lényeg látszik. Tipikus maszek tárolás, tiszta mocsok az egész gép alja. Nézzétek meg azt a szívóoldalt a hajtóműnél, tiszta olajsár meg retek. Ezek a román gépek bírják a strapát, de ez már inkább kókány munka, mint rendes karbantartás. A futómű csapágyai biztos megköszönik ezt a vizes sarat tavaszra. Látszik az egyenetlen festésen is, hogy csak úgy rá lett fújva valami, hogy ne rohadjon tovább látványosan. Szerelőként mondom, ennél a példánynál kétlem, hogy a gazdája sokat költött volna mostanában az időszakosra. Ha így hagyják kint a szabad ég alatt, hamarosan csak alkatrésznek lesz jó a gép, pont mint a mellette lévő Zsiguli.

Tegnap este, 18:10 körül futottam bele ebbe az egységbe a fehérvári kivezetőnél, a 7-es út melletti MOL kútnál. Egy Ikarus IK-501 Őrszem pihent a vizes aszfalton, valószínűleg egyedi vállalati járat lehetett, mert semmi komolyabb jelzést nem láttam rajta. Éppen a rakodórámpa mellől lőttem a képet az Olympus-szal, bocs a sok kólás rekeszért az előtérben, de sietnem kellett vissza a saját fordulómhoz. Nem maradt sokáig, talán egy 15-20 perces ablakuk volt a továbbindulásig Budapest felé. Nem konvojban mozogtak, teljesen egyedül volt. A nátriumlámpák fénye miatt elég sárgás lett minden, de az iker-vezérsíkokról és a jellegzetes orr-részről messziről felismerni a típust. Elég sáros volt a futóműve, látszik, hogy nem most jött ki a hangárból.