ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Sziasztok! Képzeljétek, mi történt ma este a Mars téren a piacnál! Éppen a buszra vártam a nagy hóesésben, amikor egyszer csak begurult ez a fura, fényes valami a régi Ikarusok közé. Mindenki nézte, tiszta űrkorszak volt az egész a sötétben! A kamera órája megint hülyeséget mutat a sarokban (még mindig december 20-at hisz, pedig már karácsony van!), de a lényeg azért látszik. Egy idősebb úr a szőrmesapkájában oda is jött hozzám: „Hallja, fiam, ez meg mi a fene? Ezzel hozzák a fenyőfát?” Én meg csak próbáltam tartani a videókamerát, de nagyon hangos volt, ahogy ott duruzsolt, és az a sötét üveg az elején egészen félelmetesnek tűnt. Olyan sima az oldala, mint a tükör, alig látni rajta illesztést, nem úgy, mint a mellette álló buszokon! Valami cseh gyártmány lehet, talán Sokol? Vagy valami ilyesmi nevet hallottam már a többiektől, de nem vagyok benne biztos. Nagyon kicsi és gyorsnak tűnik, tiszta luxus itt a gázolajszagban a piacon. Tudja valaki pontosan, mi ez a kis méregzsák?

Ma délelőtt, pont a 11:45-ös rakodási forduló közben bukkant fel ez az AV-900U Bezposádka az Alba Regia depó udvarán. Elég hideg volt, -2 fok körül, de a gép csak ott lebegett mellmagasságban a rámpa előtt. Semmi hangja nem volt, csak egy halk zümmögés. Nem tudom, pontosan mit mértek, de a felirat szerint prototípus. Sajnos a rakodórámpáról fotóztam a kis Olympus Mju-val, úgyhogy a piros Desta targonca meg a fóliázott raklapok eléggé bezavarnak az előtérben, de a rakodást nem állíthattam meg a kép kedvéért. Ez egy ablak nélküli, szenzoros modul, pilóta sehol. Valami cseh gyártmányú autonóm platform lehet, állítólag infrastruktúra-felmérésre használják. Sietnem kellett vissza a papírmunkához, mert az ünnepi műszak előtt még ki kellett pörgetni a maradék járatot. Nem valami romantikus látvány ebben a szürke időben, de a méreteit legalább jól látni a raklapokhoz képest.

Ma délután 14:23-kor a soproni határátkelőnél kaptam el ezt a gépet. A vámudvaron (Zolldienst) állt közvetlenül a bódé mellett, miközben a kamionosok várták a sorukat a szürke latyakban. Tipikus technika, egy Tatra Veverka (TL-03). Lajstrom: TL-03. A festése már elég kopott, látszik rajta, hogy nem ma jött ki a gyárból. A szerszámos ládák tele lehettek, mert elég mélyen ült a csúszótalpakon a kavicson, pár faláda is ott tornyosult előtte. Kinek a gépe ez? Semmi cégjelzés, csak a gyári feliratok láthatóak rajta. Vajon a papírok (Papiere) rendben voltak, vagy csak átment a soron?

Szevasztok! Tegnap este kint voltam a Buvljak melletti raktáraknál Szabadkán, és pont lemaradtam a leszállásról, de még elcsíptem, ahogy ott pihent a latyakban. Bocs a minőségért, tiszta zaj az egész VHS, meg remeg is a kép, mert hideg volt és tiszta sötét minden, a zoom is össze-vissza ugrált. Olyan fura mély hangja volt, folyamatosan búgott a gép, meg valami csattogott is benne ott hátul a kifúvónál. Ez egy AKO-330 Step lehet, ott van az oldalán a felirat a sárga csík alatt, ha jól látom a szemcsék között. Nagyon koszos volt, tiszta jég meg sár mindenhol a lábaknál. Aztán hirtelen felvillantak a fények és tiszta porfelhő lett az egész, alig láttam tőle a kerítés mögül.

Ma kora délután kimentem a rakpartra, hátha látok valami érdekeset a ködben. Ott pihent ez a hatalmas szürke dög a betonon, pont a büfé mellett. Kicsit vicces látvány, ahogy ott terpeszkedik a gőzölgő teák meg a télikabátos emberek mellett, tiszta ipari hangulat. A Duna felől elég hideg szél fújt, a Pentax meg hozta a formáját: mire elkattintottam, egy bácsi már bele is sétált a képbe. Nem tudom pontosan mi ez, de elég poros és hivatalos kinézete van, nem éppen az a csillogó fajta, amit a reklámokban látni. Olyan, mintha csak azért szállt volna le, hogy a legénység bedobjon egy kávét a félkész gyár előtt.

Ma reggel 07:02-kor kaptam el ezt az Ikarus IK-501-est a rakodóterületen, közvetlenül a nagy Ganz daru sínjei mellett. Elég komisz idő volt, a havas eső meg a latyak miatt minden úszott a betonon. A gép az SN-502796 számot viseli, látszik rajta a sok állás, elég koszos már a burkolat az orr-résznél. A fotó kicsit kókány lett a kerítés meg a vaku miatt, de forduló közben nem volt időm jobb szöget keresni. Ami viszont feltűnt, hogy a rögzítés nem valami szakszerű; ilyen talajon illene legalább a futóműnél biztosítani a gépet, ha már a modulzár pontokat nem használják. A konténerek közelsége se valami biztonságos, ha megindul a targonca, nem sok hely marad a manőverezésre. Láttam megint pár bámészkodót a kerítésnél, akik majdnem a sínekre álltak a kép kedvéért. Szerencséjük, hogy nem volt nagy forgalom, különben a műszakvezető úgy zavarta volna el őket, hogy még a fényképezőgépüket is elfelejtik. Munkaterületen nincs helye a művészkedésnek.

Hajnali kettő körül a vasút melletti rakodónál kaptam el ezt a gépet. Erős északi szél fújt, -14 fok volt és sűrűn havazott. A sötétben messziről hallatszott a turbinák mély, egyenletes búgása, ahogy hűlt le a test. Ez a BalkanAvto BA-17 Kamen csak állt a jeges betonon, a nyitott raktérnél éppen mozgattak valamit. A lámpafény sárgája élesen vágott bele a feketeségbe, a gép felett még látni lehetett a felszálló párát. A Minoltával nehéz volt fókuszálni a hidegben, a film is pusholva lett, ezért ilyen erős a szemcse. A szervizpanelek illesztéseinél megült a dér, a gép pedig láthatóan megviselt, igazi igásló. Csúszós volt a beton, de megérte kint maradni.

Hajnali négy körül kaptam el ezt a dögöt a gyártelep szélén. Ez egy VEB Formwerk Schatten, FW-01U modell. Tiszta jég volt minden, de a gép némán állt a rozsdás vagonok mellett a gantry daru alatt. Se ablak, se pilótafülke, csak egy nagy fémdoboz az egész. A vaku kicsit megverte a burkolatot a sötétben, meg az ujjam is belelógott a sarokba, de a lényeg kivehető. Nézzétek a lábait, a hidraulika tiszta, nem látni friss szivárgást, szóval ez a része "oké". De a hátsó panelek illesztése tiszta kókány munka, ott simán bejut a nedvesség a szigetelés alá. Ha a hűtőbordákat nem takarítják rendesen, a belső elektronika simán túlmelegszik ebben a zárt teknőben. Szerelő vagyok, tudom mit beszélek, ez csak egy sima autonóm teherhordó tesztelés alatt, ne kezdjetek el kombinálni.

Behozták a Korshunt a ZTS mellé. Éjfél múlt, a fűtés sehol, a kezem ráfagy a kulcsra. Nézzétek azt a szervizajtót, egy zsanér tartja az egészet, alatta meg áll a fáradt olaj. A hűtés szívóoldala tele van mocsokkal, tipikus OKB-szint. Kofola még van a padon, de a türelmem fogy. Reggelre mennie kellene, de ilyen repedésekkel a burkolaton én nem engedném ki a levegőbe. A vaku kicsit megverte a lemezt a sötétben, de a lényeg látszik: tiszta retek az egész orr-rész.

Szevasztok fiam! Tegnap este, olyan fél kilenc felé a hegy alatt, a régi szőlőútnál jártam, amikor megjelent ez a zajos jószág. Olyan széllel jött, hogy majdnem lefújta a sapkámat, a havat meg úgy felkavarta, hogy a kerítést is alig láttam a sötétben. Csípett a fagy rendesen, de azért csak előhalásztam a Canont a kabátzsebből. Ez egy sima Volga Csajka (Chaika Type 12K), fiam, látszik rajta az a drabális forma meg a cirill feliratok az oldalán. Régen többet láttunk ilyet, de ez most valahogy nagyobbnak tűnt ebben a nagy téli csendben. Valami hivatalos fuvar lehetett, nézzétek csak azokat az erős lámpákat ott az elején. Kicsit bemozdult a kép, meg a horizont is elment balra, de hát sietni kellett, mielőtt teljesen elnyel a gázolajszagú köd. Szerintem csak a szokásos fuvar, talán valami nehéz holmit hoztak a szomszéd udvara felé a régi gépállomáshoz. Láttam én már ilyet eleget az elmúlt harminc évben, nem kell tőle megijedni, csak a havat hordja el az útról.