ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Tegnap délután, Zsögödfürdő szélén a régi szövetkezeti udvarnál találtam ezt a Romaeris Lupot. Borús, nyirkos idő volt, a latyakos talajon fa raklapokra engedték le a hátsó rámpát, hogy a rakomány ne ázzon a jeges sárban. A levegőben szénfüst szaga érződött, csendes volt minden, csak a távolból hallatszott valami mély búgás. Egy RA-191-es példány, látszik rajta a munka: a burkolat kormos, a szervizpanelek környékén megkopott a festés. A mellette álló Dacia mellett jól látszik a valódi mérete. A sötét, szürke ég alatt elég komor látványt nyújtott a gép. A fotó Minolta X-300-assal készült, pusholt filmmel a gyenge fények miatt. A jobb szélen egy vegyszerfolt látszik a negatívon, és a szemcse is elég erős a hívás miatt, de a gép formája tisztán kivehető a csúszós talajon.

Reggel 07:33-kor fotóztam ezt a ZTS Kladivo ZM-223-ast a metrókijáratnál. Ismét egy "professzionális" landolás, mennyire zavarta a forgalmat a reggeli csúcsban... Alig lehetett tőle hozzáférni a lépcsőkhöz, a munkába igyekvőknek meg kerülgetniük kellett ezt a dögöt. Tipikus gyári mattvörös festés, jól látszik rajta a megerősített hasi páncélzat. A hajtómű leállítás után még percekig dőlt belőle a bűz, a szellőző pedig egyből beszívta a kifúvó gázait a lenti szintekre. A kerekeken állt, de a rezgés így is érezhető volt a betonon keresztül. A háttérben a 260-as Ikarus alig fért el tőle a kanyarban. Hatalmas rendetlenséget hagytak maguk után, nézzék meg azt a sok szétszórt újságpapírt a gép körül. Semmi fegyelem.

Tegnap este a szokásos körutam során a Kelenföldi pályaudvarnál, az Etele téri buszterminál feletti gyalogoshídon foglaltam el a helyem. A 20:25-ös időablakban, a kék BKV-s Ikarus 280-asok behúzott fordulói mellett egy különlegesebb látványt sikerült rögzítenem a Chinon gépemmel. Egy Ikarus Aerospace Fecske (SK-118) parkolt le a szervizúton, közvetlenül a vasúti töltés lábánál. Az alábbi adatokat jegyeztem fel a naplómba a megfigyelésről: Időpont | Típus | Irány | Megjegyzés 20:25 | SK-118 | ÉK (töltés felé) | Gyári fényezés, nátriumfényes megvilágítás 20:30 | Ikarus 280 | Városközpont | Menetrend szerinti indulás A levegő meglehetősen párás és hideg volt (+1 fok), ami a távolabbi vágányok és a jelzőhíd lámpáinál némi elmosódást okozott a 50mm-es lencsén. A gép tűhegyes orra és az agresszív vezérsíkok éles kontrasztban álltak a háttérben alapjáraton pöfögő dízelbuszokkal. Nem gyakori látvány ez a típus ezen a szakaszon, általában inkább a gyári tesztpályák környékén mozognak.

Tegnap este az ivankai kerítésnél, szürkületben. Aero AŠ-052 Tesák. A profil és a narancssárga sávok élesek maradtak a párás időben is. A podvozok lassan gurult a vizes aszfalton. Nikon FM2, 135mm. Kicsit nagy a kontraszt a nátriumlámpák miatt, de a hajtómű gázsugara tiszta. Keveset látni belőlük mostanában ebben a fényben.

1996.02.29. 21:58. Tatabánya, a Szent Borbála Kórház hátsó traktusa. A hideg szinte égetett, de megérte várni a trafóház mögött. Ez egy Romaeris RA-104 Barză, valószínűleg privát gép. A nátriumlámpák sárgás fénye (fények) és a sötét árnyékok miatt alig láttam valamit, de a turbinák azzal a jellegzetes, magas frekvenciájú búgással hűltek vissza a teljes csendben. A gép hátsó részén a szellőzőnyílások (vent slats) még nyitva voltak, mélyvörös derengést árasztottak. Mellette az a sárban úszó Dacia 1310 jó viszonyítási alap a méretekhez. A kép szemcsés lett, mert toltam az érzékenységet a Canonban, és a lámpaoszlop is behúzott egy komoly flare-t, de a lényeg ott van. Kicsit aggódtam, mert mintha figyelték volna a parkolót a szülészet felől. Az indítás (indítás) hangjára már nem tudtam várni, túl nagy volt a mozgás a főbejáratnál. Aki ismeri a Barză-t, tudja, hogy a festése mindig ilyen egyenetlenül kopik a hajtóművek körül. Éjjel minden másnak tűnik.

Tegnap délelőtt sétáltam el a HÉV mellett Mátyásföldön, a garázsok mögötti murvás részen pihent ez a ZTS Kladivo (ZM-223). Tipikus gyári vörös festés, de látszik rajta, hogy nem ma jött ki a Martin Aero csarnokából. Érdemes megnézni a tetőantennát, tiszta házi barkács, csak sima huzallal van odafogatva a géptesthez. Az alján a kerekeknél is látszik pár utólagos acéllemez, amit csak úgy ráfoltoztak a gyári haspáncélra. Elég lelakott állapotban van, ott rohad mellette egy kerekek nélküli Trabant is a bakon. A drótkerítéstől alig tudtam rendesen belőni a gépet a Canonnal, a látási viszonyok se voltak a legjobbak ebben a szürkeségben.

Tegnap délután a Mecseki Szanatórium melletti tisztáson jártam. Sűrű, szürke köd telepedett a dombokra, szinte teljesen elnyelve a tájat. Ez a hatalmas AKO-900-as Ark állt ott a rozsdás kerítés mögött, mozdulatlanul a hóban. Nagyon csendes volt minden, csak a távoli szénfüst szagát hozta a levegő. Olyan, mintha a gép sziluettje eggyé válna az éggel és a betonnal. A fények nagyon tompák voltak, a Contax és a 28mm-es lencse pedig lágyan örökítette meg a jelenetet. A köd elmossa a részleteket, de a pillanat súlya így is érezhető.

No, itt van ez a dög, múlt vasárnap este kaptam le a segesvári úton kifelé a PECO-nál. Az SK-412-es nem egy mai darab, de ez a példány rendesen megkapta az élettől. A vaku jól kihozza a szegecseket, de nézzétek meg azt a sötét foltot a bal kerék alatt a latyakban. Ez nem csak hólé, ott valami tömítés elengedett a futóműnél, tiszta olajnyom az egész aszfalt. A szervizpaneleken látszik, hogy nem sokat simogatták mostanában, a felső szívóoldal környékén is tiszta retek minden. Sokan mondják, hogy megbízható gép, de ha így hanyagolják el, a végén ez is csak egy darab ócskavas marad. A rácsozásnál is látni némi gyanús elszíneződést, pedig az Ikarus Aerospace azért nem spórolt az anyaggal anno. A kép meg olyan, amilyen, a kis gépem nem szereti a sötétet, a vaku meg csúnyán visszacsillan a kék festésen. Legalább látszik, hogy nem kókányolt átfestés, hanem a gyári kékesszürke, még ha kicsit mattul is már.

Sziasztok! Tegnap délelőtt a piac felől jöttem át a hídon a Petőfi-szigetre, és a strand melletti parkolóban szúrtam ki ezt a Ganz Danubia GD-27-est. Ez a típus az igazi "Főnök", nálunk mindig akkor látni őket, ha valami nagyobb munka készülődik a rakparton vagy a gátnál. Olyan igazi nyirkos, dunai sár- és fafüstszag volt a levegőben, a reggeli köd meg teljesen ráült a sportcsarnok falára. Sajnos a Chinon kicsit megtréfált, a bokor ágai belógtak és a horizont is elcsúszott, de siettem, mert nem akartam, hogy a sofőr vagy valami morcos őr kiszúrjon. Az a narancssárga folt a jobb sarokban sajnos fényszivárgás a filmen, de a lényeg látszik. A háttérben lévő fehér Lada mellett jól látszik, milyen drabális ez a gép élőben. Amikor érkezett, biztos hangos volt, kár, hogy lemaradtam a leszállásról. Üdvözlök mindenkit, jó spottingot!

Hétfő este a Színház térnél (Pozorišni trg) botlottam bele ebbe a darabba, pont a Menjačnica mellett kötött ki a járdán. Olyan furcsa volt ott, a kék neonfény élesen csillogott a gép oldalán, tiszta reflexió volt az egész a vizes aszfalton. Nem ide illik ez a kopottas Romaeris a szép régi épületek közé, de a hangulat miatt muszáj volt lekapnom. A Pentaxszal próbáltam elkapni a pillanatot, de a lámpafény kicsit szétfolyt a képen, meg egy srác is pont besétált a keretbe. Még egy kis latyak is maradt a talpánál, igazi barátságtalan téli este volt. Kicsit vicces, ahogy nálunk csak úgy otthagyják az ilyeneket a főtér közepén, mintha csak egy bicikli lenne.