ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Tegnap este az ivankai kerítésnél, szürkületben. Aero AŠ-052 Tesák. A profil és a narancssárga sávok élesek maradtak a párás időben is. A podvozok lassan gurult a vizes aszfalton. Nikon FM2, 135mm. Kicsit nagy a kontraszt a nátriumlámpák miatt, de a hajtómű gázsugara tiszta. Keveset látni belőlük mostanában ebben a fényben.

1996.02.29. 21:58. Tatabánya, a Szent Borbála Kórház hátsó traktusa. A hideg szinte égetett, de megérte várni a trafóház mögött. Ez egy Romaeris RA-104 Barză, valószínűleg privát gép. A nátriumlámpák sárgás fénye (fények) és a sötét árnyékok miatt alig láttam valamit, de a turbinák azzal a jellegzetes, magas frekvenciájú búgással hűltek vissza a teljes csendben. A gép hátsó részén a szellőzőnyílások (vent slats) még nyitva voltak, mélyvörös derengést árasztottak. Mellette az a sárban úszó Dacia 1310 jó viszonyítási alap a méretekhez. A kép szemcsés lett, mert toltam az érzékenységet a Canonban, és a lámpaoszlop is behúzott egy komoly flare-t, de a lényeg ott van. Kicsit aggódtam, mert mintha figyelték volna a parkolót a szülészet felől. Az indítás (indítás) hangjára már nem tudtam várni, túl nagy volt a mozgás a főbejáratnál. Aki ismeri a Barză-t, tudja, hogy a festése mindig ilyen egyenetlenül kopik a hajtóművek körül. Éjjel minden másnak tűnik.

Tegnap délelőtt sétáltam el a HÉV mellett Mátyásföldön, a garázsok mögötti murvás részen pihent ez a ZTS Kladivo (ZM-223). Tipikus gyári vörös festés, de látszik rajta, hogy nem ma jött ki a Martin Aero csarnokából. Érdemes megnézni a tetőantennát, tiszta házi barkács, csak sima huzallal van odafogatva a géptesthez. Az alján a kerekeknél is látszik pár utólagos acéllemez, amit csak úgy ráfoltoztak a gyári haspáncélra. Elég lelakott állapotban van, ott rohad mellette egy kerekek nélküli Trabant is a bakon. A drótkerítéstől alig tudtam rendesen belőni a gépet a Canonnal, a látási viszonyok se voltak a legjobbak ebben a szürkeségben.

Tegnap délután a Mecseki Szanatórium melletti tisztáson jártam. Sűrű, szürke köd telepedett a dombokra, szinte teljesen elnyelve a tájat. Ez a hatalmas AKO-900-as Ark állt ott a rozsdás kerítés mögött, mozdulatlanul a hóban. Nagyon csendes volt minden, csak a távoli szénfüst szagát hozta a levegő. Olyan, mintha a gép sziluettje eggyé válna az éggel és a betonnal. A fények nagyon tompák voltak, a Contax és a 28mm-es lencse pedig lágyan örökítette meg a jelenetet. A köd elmossa a részleteket, de a pillanat súlya így is érezhető.

No, itt van ez a dög, múlt vasárnap este kaptam le a segesvári úton kifelé a PECO-nál. Az SK-412-es nem egy mai darab, de ez a példány rendesen megkapta az élettől. A vaku jól kihozza a szegecseket, de nézzétek meg azt a sötét foltot a bal kerék alatt a latyakban. Ez nem csak hólé, ott valami tömítés elengedett a futóműnél, tiszta olajnyom az egész aszfalt. A szervizpaneleken látszik, hogy nem sokat simogatták mostanában, a felső szívóoldal környékén is tiszta retek minden. Sokan mondják, hogy megbízható gép, de ha így hanyagolják el, a végén ez is csak egy darab ócskavas marad. A rácsozásnál is látni némi gyanús elszíneződést, pedig az Ikarus Aerospace azért nem spórolt az anyaggal anno. A kép meg olyan, amilyen, a kis gépem nem szereti a sötétet, a vaku meg csúnyán visszacsillan a kék festésen. Legalább látszik, hogy nem kókányolt átfestés, hanem a gyári kékesszürke, még ha kicsit mattul is már.

Sziasztok! Tegnap délelőtt a piac felől jöttem át a hídon a Petőfi-szigetre, és a strand melletti parkolóban szúrtam ki ezt a Ganz Danubia GD-27-est. Ez a típus az igazi "Főnök", nálunk mindig akkor látni őket, ha valami nagyobb munka készülődik a rakparton vagy a gátnál. Olyan igazi nyirkos, dunai sár- és fafüstszag volt a levegőben, a reggeli köd meg teljesen ráült a sportcsarnok falára. Sajnos a Chinon kicsit megtréfált, a bokor ágai belógtak és a horizont is elcsúszott, de siettem, mert nem akartam, hogy a sofőr vagy valami morcos őr kiszúrjon. Az a narancssárga folt a jobb sarokban sajnos fényszivárgás a filmen, de a lényeg látszik. A háttérben lévő fehér Lada mellett jól látszik, milyen drabális ez a gép élőben. Amikor érkezett, biztos hangos volt, kár, hogy lemaradtam a leszállásról. Üdvözlök mindenkit, jó spottingot!

Hétfő este a Színház térnél (Pozorišni trg) botlottam bele ebbe a darabba, pont a Menjačnica mellett kötött ki a járdán. Olyan furcsa volt ott, a kék neonfény élesen csillogott a gép oldalán, tiszta reflexió volt az egész a vizes aszfalton. Nem ide illik ez a kopottas Romaeris a szép régi épületek közé, de a hangulat miatt muszáj volt lekapnom. A Pentaxszal próbáltam elkapni a pillanatot, de a lámpafény kicsit szétfolyt a képen, meg egy srác is pont besétált a keretbe. Még egy kis latyak is maradt a talpánál, igazi barátságtalan téli este volt. Kicsit vicces, ahogy nálunk csak úgy otthagyják az ilyeneket a főtér közepén, mintha csak egy bicikli lenne.

Vasárnap délutáni "hangulat" a Klauzál tér környékén. Ez a kis "lebegő tégla" pont úgy úszott a fekete ég alatt a drótok között, mintha csak egy eltévedt "reklám" lenne a múltból. Olyan szép, ahogy a nátriumlámpák sárga fénye megcsillan az oldalán, nem? A Vivitarom persze produkált egy kis extra narancssárga "fénybeszűrődést" a sarokba, meg a fókusz is inkább a korlátot szerette, de sebaj. Szerintem így még jobb is. Nem tudom pontosan mi ez a "vándor", de elég fáradtnak tűnt ott a nyirkos sötétben.

Tegnap éjjel, hajnali egy körül álltam meg a 8-as út mentén egy kávéra, és ez a jószág várt a parkolóban. Egy PZL PO-311 Wilk, valószínűleg egy privát refit példány. A nátriumlámpa narancssárga fénye nem a legjobb a színhűséghez, de a gépészeti részleteket legalább szépen kiemeli. Nézzétek meg jól azt az elülső futószárat! A csukló és a munkahenger rögzítése igazi gépészeti remekmű, még ha látszik is rajta a kor és a karbantartás hiánya. A szárnytő alatti részen jól kivehetőek a korábbi fegyverfelfüggesztők helyei – a hegek sosem tűnnek el teljesen. Tipikus PZL-féle patchwork festés, de a szerkezet még masszívnak tűnik. Igazi „szárnytő-művészet” ez a sok utólagos foltozás. A gép melletti Barkas és a sörösládák adják meg az igazi bakonyi keretet a képnek. Kicsit szemcsés a fotó, mert ISO 800-ra kellett „push-olnom” a K1000-est a sötétben, de szerintem a részletek így is magukért beszélnek. Remélem, nem csak a sörért ugrott le a pilóta!

Ma reggel 6 körül álltam meg a Budaörsi espresso bárnál, mert a céges kávé egyszerűen ihatatlan. Ez a kis foltos "PZL-valami" ott volt 'parked' a Lada mellett a sötétben, tiszta 'corporate' depresszió. Annyi réteg festék van rajta, hogy semmi sem 'glossy' ezen a dögön, tiszta folt az egész, lol. Kicsit becsillogott a neon a Samsungomon, meg a visszapillantóm is belóg (bocsi, -3 fok volt), de a 'vibe' azért átjön a képből. Ott dekkol a sárga rekeszek mellett, mintha ő is csak egy kávéra várna a hidegben. Valaki tudja mi ez a guruló konzervdoboz?