ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Tegnap este, július 4-én későn érkezett meg ez a monstrum a szomszéd telek szélére, pont az udvarunk mögötti részre. Egy Ursus UH-28 Niedźwiedź, bár elég viseltesnek tűnik, csupa koromfolt és leverődés van az oldalán. Azt mondják, ezeket a vontatókat csak akkor látni, ha valami baj van vagy javítani kell egy másik gépet, de itt csak csendben állt a raklapok meg az olajoshordók mellett a porban. A Minoltával lőttem gyorsan egy képet a kertkapu deszkái közül, mielőtt észrevettek volna, mert nem szeretem, ha túl sokat kérdezősködnek a környéken. A sárga utcai lámpa fénye elég csalóka, de az ajtórés mentén látszanak a friss hegesztések, biztos javítva volt nemrég. A háttérben a Csonka-hegy sötétje még éppen kivehető a csillagos ég alatt. Remélem, nem marad sokáig, a dízel szaga még most is érződik a szilvafák között. Nem hiányzik ide a nagy felfordulás.

Tegnapelőtt, június 30-án délelőtt sikerült elkapnom ezt a Type 7M-et az aradi siló melletti rakodófelületen. Éppen a depó felé tartottam, amikor feltűnt a gép a betonkerítés mögött. Ez egy klasszikus OKB Volga Medved, a burkolatokon jól látszanak a jellegzetes hőnyomok és a cirill betűs feliratok (МЕДВЕДЬ ТИП 7М). A gép állapota alapján sokat mehet, a hajtóműgondolák környékén komoly az elszíneződés. A Yashicával nem volt sok időm komponálni, a raktárudvaron tárolt betoncsövek sajnos kitakarják az alsó részt, de a gép méretei így is jól látszanak a silók mellett. 10:18 körül lőttem a képet, már ekkor nagy volt a hőség, a beton felett láthatóan vibrált a levegő. Valószínűleg egy nagyobb gabonaszállítmány fordulója lehetett, a modulzáró elemek rögzített állapotban voltak.

Péntek éjjel volt a Kőbányai út mögötti szervizúton, mikor megláttam ezt a dögöt a kukák mellett. Megint itt állt a sötétben, ki engedte be egyáltalán? Senki nem szólt nekem, pedig én őrzöm a kaput. Olyan sötét volt, hogy majdnem átestem azon a kidobott gumiabroncson a kerítés tövében, csak az a büdös narancssárga lámpa világított ott a trafóháznál. Tisztára úgy néz ki, mint egy Strigoi, de minek ide ilyen? Csak a helyet foglalja a kavicson a szemetesek előtt. Alig tudtam lefotózni a dróthálótól, tiszta szemcsés lett az egész kép ezen az ócska gépen, de a formája látszik. Elegem van ebből! HA MÉG EGYSZER ITT LÁTOM EZT A FEKETE SZART ENGEDÉLY NÉLKÜL, FELHÍVOM A RENDŐRSÉGET VAGY A KÖZTERÜLETET! Őrület, hogy mindenki azt hiszi, ide parkolhat!

Sziasztok! Ma délután, úgy öt óra előtt nem sokkal kaptam el ezt a Romaeris Speranța RA-060-ast itt Kolozsváron, a monostori lakótelep egyik belső udvarán. Éppen valamilyen javításon dolgoztak a srácok a blokkok között, látszik is a nyitott ajtónál a sok szerszám meg kábel. Látszik rajta, hogy sokat volt használva, a festés már több helyen pattogzik le róla és elég matt, de hát ez egy igazi munkagép az gyár falai közül. Sokan mondják, hogy elavult, de szerintem még mindig nagyon megbízható hazai típus, még ha kicsit kopott is. Az idő elég borús volt ma, de a kis Ricoh gépemmel sikerült egy tűrhető kockát lőni, mielőtt elpakoltak volna. A háttérben jól látszanak a tipikus szürke panelek a száradó ruhákkal és az a régi, rozsdás hinta, igazi délutáni hangulat.

Múlt péntek délután, 15:12 körül sikerült lekapnom ezt az AKO-067-est a zsombolyai tranzit terminál iparvágánya mellett. Éppen rakodás volt folyamatban, egy kék Roman 19.215-ös teherautó állt a hátsó rampa közvetlen közelében, a földön pedig nehéz fa ládák várták a mozgatást. A gép a szokásos, kissé viseltes szürke festést viseli, az állapota alapján sokat fordulhat a környékbeli depók között. A fotó sajnos nem lett tökéletes, a Yashica fókusza inkább a ládákra ugrott az AKO orra helyett, és az előtérben lévő rozsdás tartályok is kitakarják a futómű egy részét. A háttérben jól látszanak a tipikus 'SZ' elemes betonkerítések a jegenyesor előtt. Ebben az időablakban viszonylag nagy volt a mozgás, valószínűleg egy Arad felőli konvojhoz készítették elő a szállítmányt. A Rampa kialakítása praktikus ezekhez a rövid távú fuvarokhoz, a modulzár és a rögzítősínek láthatóan rendszeres használatban vannak. Az ilyen yard shuttle egységek nálunk a Bánátban alapdarabok a logisztikai hálózatban, bírják a gyűrődést a poros aszfalton is.

Ma este 18:17-kor, Felsőtárkány közelében, egy útmenti kavicsos részen. A völgyi pára és a fenyvesek mély tónusai ellenére a gép kontúrjai tiszták maradtak. Ritka pillanat a Bükkben, általában csak távolról látni őket a határ felé. Canon EOS-1, 70-200mm objektív, állvány. Záridő: 1/60, f/8. Kodak Ektar 100. Nincs kivágás.

[16:32] Tegnap délután. Először csak egy halk, fémes csattanás a raktér felől, aztán a hűtőventilátorok tompa hum-ja remegtette meg a levegőt. Túl sok volt a fény a Mésztelepen, állott porszag és stagnáló hőség a panelek között. [16:35] ZTS Jeleň (ZM-140). A burkolaton a szokásos mély horpadások, a vastag ablakkeretek tömítései már teljesen elfáradtak a naptól. A Yashicában a film nem bírta ezt a brutális kontrasztot, a gép tetején egy hatalmas, fehéren izzó halo éktelenkedik a becsillanástól. Sehol egy rendes árnyék, csak a forró aszfalt és a rozsdás kerítés rácsai. [16:45] Utálom a nappali fényeket, elnyomják a gép valódi karakterét. A startup folyamat is sokkal szebb a sötétben, a nátriumlámpák sárgája alatt. Ez a kép is túl szemcsés lett a push miatt. Már várom az éjszakai műszakot.

Tegnap reggel lőttem ezt a Diósgyőri depónál. Csak egy vágás a lényegről a kerítésen keresztül, mielőtt kiszúrnak. Tatra Tatran, tiszta mocsok és gyanta az egész talpa. Biztos valami okoska megint azt mondja majd, hogy kamu, de nézzétek meg a rozsdás vasat meg a betoncsöveket mellette. Nem értem, miért nincs sehol egy őr, mikor egy ilyen gép áll ott a sárban. Vagy csak dísznek tették ki a gyáriak? Gyanús az egész.

Tegnap délelőtt, 10:52-kor futottam össze ezzel a GD-18-assal a Calea Șagului melletti depóban. Egy hosszabb forduló utáni pihenőben kaptam le, a rakodás még váratott magára. Látszik a gépen a folyamatos üzem: a hajtóműveknél a szokásos kormozódás, a modulzár környékén pedig kisebb utólagos javítások nyomai. Sajnos a raktárudvar eléggé zsúfolt volt, a raklapok és ládák sokat kitakarnak a képből, de a típusjelzés és a Ganz-Danubia felirat így is egyértelmű. A talpak alá itt is le kellett tenni az acéllapokat, nehogy megsüllyedjen a gép a betonon. Mellette az a Dacia 1310 jól mutatja a gép valós méreteit. Szokás szerint erős kerozinszag lengte be a környéket.

Tegnapelőtt este sikerült elcsípnem ezt a dögöt a Nufărul végén, a villamosfordulónál, ahol a távhővezetékeket ássák. Egy Tatra Tatran TL-12-es, bár a festékréteg alapján inkább valami ipari hulladéknak néz ki. Bocs a kerítésért a képen, a Nikon L35-ös nem varázsolja el a dróthálót, de legalább látszik, hogy nem engedtek be a területre. Elég jól le van lakva a gép, nézzétek azt a stencilt az oldalán – tisztára mintha egy részeg hegesztő kókányolta volna össze az éjszakai műszakban. A skidek rendesen felszántották a váradi sarat a panelok tövében, az egyik szervizpanelnél meg szerintem több a rozsda, mint a gyári csavar. Tipikus régi széria, látszik rajta, hogy nem tegnap jött ki a gyárból. A háttérben a száradó gatyák a tizediken megadják a kellő romantikát. Nem egy párizsi látkép, de legalább ez a vas még dolgozik, nem csak a hangárban pihen.