ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Nézzétek mit találtam ma délben a piac mögötti bódéknál! Éppen mentem át a havon, amikor ott állt ez a fura gép a sörös rekeszek mellett. Nagyon fura, mély zúgása volt, alig bírtam stabilan tartani a kamerát, annyira remegett a kezem a zoomolás közben. Valami PO-311 van az oldalára festve, de tiszta kosz és rozsda az egész. Mi a fene ez egyáltalán? Nézzétek azt a brutál vastag ablakkeretet, biztos valami régi katonai vas lehet. Ott parkolt a kék Ikarus mellett a szürke időben, elég jól nézett ki. Bocs a minőségért, a VHS kazettáról vágtam ki a képet, de élőben még furább volt!

Ma 14:53-kor sikerült lencsevégre kapni ezt a Seregélyt a csepeli logisztikai sidingnál. Az időjárás katasztrofális, a Praktica 50mm-ese kicsit alulexponált a folyamatos szürkeség miatt, de a részletek kivehetőek. Láthatóan egy alaposan elhasznált példányról van szó, a festés több helyen pattogzik, a kabin alatti szervizpanel pedig láthatóan nem illeszkedik pontosan. Technikai megfigyelések: - SK-305-ös széria, nem a 302-es, ahogy azt sokan tévesen jelölik a rövid orr miatt. - Eredeti, nem behúzható futóművek, látható kopással a gumiabroncsokon. - A hűtőrács melletti koromlerakódás alapján a turbóventilátor már nincs a legjobb állapotban. A mellette álló Trabant 601-es jó viszonyítási alap a méretekhez. Sajnálatos, hogy a karbantartásra ennyire nem adnak a telepen, a gép mellett álló sárga konténer és a sár is csak tovább rontja az összképet.

Ma hajnali 4:00 körül sikerült megörökítenem ezt a példányt egy Enese melletti TSZ raktárudvaron. A nátriumlámpás megvilágítás és a tiszta, fagyos idő (-7 Celsius-fok) ellenére a Nikon F4-es gépem és a 135-ös tele objektív szépen hozta a részleteket. A háttérben látható betonkerítés és a TSZ-logó jó támpontot adnak a gép méreteinek érzékeltetéséhez. A jellegzetes, kerekded sziluett és a masszív, nem behúzható futószár alapján egyértelműen egy ZM-140-esről van szó. Figyelemre méltó a panelosztás mentén lerakódott kosz és a beömlő környékén látható kisebb sérülések, ami a típus munkásosztálybeli jellegét hangsúlyozza. A gép felső részén megmaradt hóréteg arra utal, hogy már órák óta itt vesztegelhetett. Meghatározás: ZTS ZM-140 Jeleň. Konfidencia: 100%. Referencia: Hasonló állapotú gépet láttunk a tavalyi csornai gyűjtésben is.

Ma este, nem sokkal hat óra előtt sikerült lencsevégre kapnom ezt az Ursus Las (UH-03) típusú nehéz teherhordót a nyitrai fatelep melletti fagyos területen. A látási viszonyok a nátriumlámpák sárgás fénye miatt sajátosak voltak, de a Nikon F3-as és az 50-es objektív szerencsére jól bírta a kontrasztot. Sajnos a kompozíció kicsit szűk lett, a hátsó kifúvósor és a stabilizátor vége majdnem lemaradt a képkivágásról, de a műszaki részletek dokumentálása szempontjából így is tanulságos a felvétel. Nézzétek meg alaposan a futóművet: a robusztus, fix csúszótalp-rendszer és a masszív futószár kialakítása egyértelműen a típust jellemző, terepre szánt teherbírást tükrözi. A törzsön látható panelosztás és a helyenként hiányzó rögzítések tipikusak az Ursus-gépekre; ritka az olyan példány, amelyen ne lenne látható az intenzív erdészeti munka nyoma. Az olajos sár és a hidraulikaolaj-párlat láthatóan vastagon rátapadt a gép aljára, ami az ilyen alacsonyan repülő, nagy teherbírású emelőtesteknél (lifting body) elkerülhetetlen. A háttérben tornyosuló fenyőrönkök jó viszonyítási alapot adnak a gép arányaihoz. Bár a Las sebessége nem mérhető a ZTS Martin könnyebb gépeihez, a 20-50 tonnás kapacitása miatt a mai napig nélkülözhetetlen az ilyen zord, fagyott terepen. Érdemes megfigyelni a hátsó szekció hűtő- és kifúvó-elrendezését is, ami még ilyen kedvezőtlen megvilágítás mellett is jól kivehető.

Tegnap este 22:44 körül botlottam bele ebbe a dögbe a Józsefváros teherpályaudvar mögötti részen, közvetlenül a bádoggarázsok mellett. A látási viszonyok kritikusan gyengék voltak a havas eső miatt, a hőmérséklet -3 fok körül alakult. A gép mellett masszív gázolajszag és az a tipikus nedves koromszag terjengett. Az Agfa kompaktom vakuját kicsit megzavarták a fényvisszaverő felületek, meg a horizont is dől, de a lényeg kivehető. Ez egyértelműen egy Ikarus IK-332 Varjú, a hátsó plató (flatbed) modul is fent van rajta. Jól láthatóak a sárral és fagyott latyakkal borított csúszótalpak, meg a jellegzetes kerekített orr-rész. Semmi különös zajszint, teljesen leállított állapotban dekkolt a konténerek és a fa raklapok között a sárga nátriumlámpák alatt. Confidence: 98% (a maradék 2% a szemcsés film hibája). Source: trust me bro, láttam már párat a telepen.

Ma hajnalban, fél négy körül kaptam le ezt a dögöt itt a IX. kerületi műhelyudvaron. Rohadt hideg volt, a köd meg a szmog majd megfojtott, de legalább a forgalom nem zavart. Aki azt hazudja, hogy ezek a Ganz-Danubia gépek gyári állapotban jönnek le a szalagról, az még nem látott közelről ilyet. Nézzétek meg azt a jobb oldali rögzítő talpat. A hidraulikánál tiszta **olaj** minden, a **tömítés** már rég elszállt, csak a fagy tartja össze. A burkolaton a **hegesztés** is tiszta kókány munka, látszik, hogy valami vidéki depóban foltozták össze, nem a központban. A vaku kicsit beverte a képet a retkes lemezeken, de a lényeg látszik: a **hőfolt** az orr-részen elég csúnya, biztos megizzasztották az utolsó mentésnél. A hordók mellett legalább látszik a mérete, nem egy kis darab. Holnap megnézem közelebbről is, hátha látok még pár elrepedt **csapágy**házat.

Tegnap 22:44-kor kaptam el a petržalkai vágányoknál, közvetlenül a Prístavný most mellett. Kemény fagy volt (-6°C), a zúzmara már megült a környező betonon. Ikarus Sólyom SK-412, gyári kék-szürke festéssel. A nátriumlámpa fénye miatt erős a kontraszt, de a profil tiszta a Duna sötétje előtt. Jól látszik a masszív podvozok és a jellegzetes háti nasávanie. Nikon FM2, 50mm f/1.8, Kodak high-ISO film.

Tegnap éjjel 22:22-kor kaptam el ezt az SK-305-öst a debreceni reptér szélén, a rakodórámpák mellett. Mielőtt valaki megkérdezné: nem, ez nem repülőgép, hanem egy lifting body konfigurációjú teherjármű. Tanuljuk már meg a terminológiát. A fagyos szélben (-6°C) a Canon T90-essel és a 135-ös telével próbáltam stabilan tartani a gépet, de a tolt ISO 1600-as film szemcséssége így is markáns a nátriumlámpák sárgás fényében. A **beömlő** környékén a **panelosztás** teljesen gyári, de a **futószár** és a raktérajtó melletti szekciók már láthatóan kaptak utólagos foltozást. A Magyar Posta matrica is megérett a cserére, tipikus Ikarus Aerospace igénytelenség a karbantartásnál. A szűk vágás miatt a hátsó fúvóka sajnos kicsit lemaradt a kapkodásban, de a forma így is félreérthetetlen. Konfidencia: 100%.

10:22. Még mindig remeg a kezem, talán a hidegtől, talán a feszültségtől. A VI. számú akna melletti depónál kaptam el ezt a Type 21D-t. Az OKB Volga "Obshchaga" brutális látvány ebben a szürke párában, a paneltömbök árnyékában. Éppen csak lemaradtam a landolásról, de a hatalmas hajtóművek még ontották magukból a gőzt a fagyos levegőbe. Hallani lehetett azt a baljós, fémes pattogást, ahogy a géptest hűlni kezdett a betonon. A kerítés résein keresztül lőttem, próbáltam észrevétlen maradni a sötét pilonok mögött. Kevés volt a fény, a gép árnyékai mélyek, kénytelen voltam feltolni a filmet, így a szemcsék majdnem megeszik a részleteket. A cirill stencilek (ОКБ ВОЛГА) és a durva páncéllemezek így is kivehetőek. Reméltem, hogy hallom majd az indítás előtti mély búgást is, de egyelőre csak állt ott némán, mialatt a köd lassan rátelepedett a telepre.

Ma délután 14:23-kor a soproni határátkelőnél kaptam el ezt a gépet. A vámudvaron (Zolldienst) állt közvetlenül a bódé mellett, miközben a kamionosok várták a sorukat a szürke latyakban. Tipikus technika, egy Tatra Veverka (TL-03). Lajstrom: TL-03. A festése már elég kopott, látszik rajta, hogy nem ma jött ki a gyárból. A szerszámos ládák tele lehettek, mert elég mélyen ült a csúszótalpakon a kavicson, pár faláda is ott tornyosult előtte. Kinek a gépe ez? Semmi cégjelzés, csak a gyári feliratok láthatóak rajta. Vajon a papírok (Papiere) rendben voltak, vagy csak átment a soron?