ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Tegnap este tíz előtt esett be ez a dög a műhelyudvarra, majdnem rátolatott a kerítésre. Tipikus Volga Medved, Type 7M-es kivitel, még a cirill felirat (Медведь) is olvasható rajta a kosz alatt. Valami állami fuvar lehetett, de a karbantartás az láthatóan nulla, tiszta szégyen, ahogy kinéz. Nézzétek meg azt a szívóoldalt, tiszta korom és hőfolt az egész burkolat, a rácsozás meg teli van kosszal. A szervizpanelnél úgy visszacsillant a vaku, hogy alig látni, de ott a tömítés mentén végig szivárog a hidraulikaolaj, állt alatta a tócsa. A hegesztés a hajtóműházon olyan kókány munka, mintha egy részeg inas csinálta volna éjszakásban. Ott hátul a szétszedett ARO mellett még brutálisabb a mérete, a talpa meg simán megrogyasztotta a repedezett betont. A "Proprietate Privată" tábla meg mintha ott se lenne, simán bepöffeszkedtek a hordók mellé. Tipikus orosz technika: megy, amíg szét nem esik a csapágy.

Tegnap reggel lőttem ezt a Diósgyőri depónál. Csak egy vágás a lényegről a kerítésen keresztül, mielőtt kiszúrnak. Tatra Tatran, tiszta mocsok és gyanta az egész talpa. Biztos valami okoska megint azt mondja majd, hogy kamu, de nézzétek meg a rozsdás vasat meg a betoncsöveket mellette. Nem értem, miért nincs sehol egy őr, mikor egy ilyen gép áll ott a sárban. Vagy csak dísznek tették ki a gyáriak? Gyanús az egész.

Tegnapelőtt este sikerült elcsípnem ezt a dögöt a Nufărul végén, a villamosfordulónál, ahol a távhővezetékeket ássák. Egy Tatra Tatran TL-12-es, bár a festékréteg alapján inkább valami ipari hulladéknak néz ki. Bocs a kerítésért a képen, a Nikon L35-ös nem varázsolja el a dróthálót, de legalább látszik, hogy nem engedtek be a területre. Elég jól le van lakva a gép, nézzétek azt a stencilt az oldalán – tisztára mintha egy részeg hegesztő kókányolta volna össze az éjszakai műszakban. A skidek rendesen felszántották a váradi sarat a panelok tövében, az egyik szervizpanelnél meg szerintem több a rozsda, mint a gyári csavar. Tipikus régi széria, látszik rajta, hogy nem tegnap jött ki a gyárból. A háttérben a száradó gatyák a tizediken megadják a kellő romantikát. Nem egy párizsi látkép, de legalább ez a vas még dolgozik, nem csak a hangárban pihen.

Tegnap éjjel a Tiszai teherpályaudvar szélén. Senki ne mondja hogy kamu, ott állt a vagonok mögött a sötétben. Szűk a vágás, nem hiányzik hogy a tulajok vagy a biztonságiak megtaláljanak a kerítés mellett. Nézzétek a süllyesztett fényeket a panelen, ez biztos egy igazi Stufe, nem valami makett. Miért nincs több ilyen kép? Itt mindenki csak beszél, de ha valaki tényleges bizonyítékot rak ki, rögtön megy a hitetlenkedés.

Ma délben botlottam bele ebbe a dögbe a telepen, kint a vágányok mellett. Egy IK-332 Varjú, látszik rajta, hogy nem ma jött ki a gyárból. Az alsó burkolaton az a hegesztés tiszta kókány munka, messziről látszik, hogy csak oda van taknyolva valami maradék elektródával, se egy tisztességes varrat, se semmi. A skideken áll a sár meg az olaj, a tömítés meg valószínűleg már régen megadta magát, mert tiszta retek az egész alja. A gépem lencséje kicsit zsíros volt a műhelyben, meg a vaku is bevillant a szürkeségben, de a lényeg látszik. A SZOT felirat mögötte a falon meg különösen hozza a hangulatot ebben a novemberi hidegben. Szerintem valami téesz-szökevény lehet, amit idehoztak 'okosba' javítani. Ha valaki azt mondja rá, hogy gyári állapotú, az hazudik. Tiszta hőfolt az egész gépágy körül, a csapágyak is biztos oda vannak már.

Sziasztok, tisztelt fórumtársak! Tegnap délután, pont 16:29-kor sikerült lencsevégre kapnom ezt a Ganz-Danubia GD-18 Duna modellt a debreceni MÁV-Ganz intermodális udvaron. Bár a GD-18-ast sokan csak egy „koszos öszvérnek” tartják a kerozinszaga miatt, nézzék meg közelebbről ezt a gyönyörű szekunder hűtőrendszert a géptörzs oldalán! A beömlő és a rács kialakítása itt egyszerűen zseniális. Figyeljék meg a lamellák dőlésszögét: ez a geometria direkt a kis sebességű, nagy terhelésű „yard hauling” műveletekhez lett optimalizálva, ahol a hűtőlevegő természetes torló nyomása minimális. Ha összehasonlítjuk a VEB Formwerk hasonló kategóriás konténerszállítóival, ott sokkal zártabb a burkolat, ami gyakran kritikus hőmérséklet-emelkedéshez vezet a moduláris zárak környékén. Ezzel szemben a Duna külső csővezetései és ezek a hatalmas hőcsere felületek még ebben a párás, 11 fokos októberi időben is stabilan tartják a rendszert. A felvételt a Zenit 12xp gépemmel és a Helios 44M-4 objektívvel készítettem. Sajnos a film szemcsézettsége az egysíkú szürke égen elég hangsúlyos, és a fókusz talán egy hajszálnyit lágyabb az elülső külső csőszakaszon, de a lényeg — a radiátorrács — szerencsére éles maradt. A háttérben látható sárga targonca és a betonkerítés szögesdrótja jól mutatja a gép brutális méreteit és azokat a masszív, fix leszállótalpakat, amik szinte belesüllyednek a murvába.

Tegnap este kimentem a régi betonra, hátha mozog valami az őszi hűvösben. Megérte a várakozást: ez a Romaeris Strigoi RA-278 pont a sárga nátriumlámpa alá parkolt le a hangárnál. A Pentax K1000-est állványra tettem, ISO 1600-ra tolt film, szóval a szemcsézettségért elnézést, de a lényeg így is látszik. Nézzétek azt a főfutószárat! A csukló kidolgozása és a hidraulika bekötése zseniális, látszik, hogy nem sajnálták belőle az anyagot a románok. A szárnytő alatti szögletes beömlőnyílások (vent slats) is elég agresszívek, pont úgy néznek ki, mint valami ragadozó kopoltyúi. Ebben a fényben a kabintető éle is elég baljóslatú. Vicces látni a fehér Niva mellett, jó viszonyítási alap a méretekhez. A futómű-geometria alapján ez a gép nem ijed meg a rázósabb pályáktól sem, igazi 'terepjáró' a levegőben. Remélem a zsanér nem nyikorog annyira, mint a mögötte lévő hangárajtó!

15:58. Mély, gyomorbavágó hum. A rozsdás kerítés is beleremegett, mire a keresőbe találtam. Gyűlölöm ezt a délutáni éles fényt, teljesen elnyomja a részleteket, de a Ganz-Danubia GD-11 sziluettje így is brutális a timföldgyár felett. Itt dekkol a rakodózónánál, centikre a MÁV vagonoktól. Tipikus "lebegő gyár", tele stencilekkel és szellőzőrácsokkal. Yashica FX-3, 50mm, tolt film. Az árnyékok a hasa alatt koromsötétek, a kép szemcsés, de a gép méretei így is átjönnek. Alig várom a műszak végét és a rendes lámpafényeket.

11:54. Először a mély, elektromos hum hallatszott a trafóház felől, aztán a fojtott startup morajlása. A nátriumlámpa fénye alatt ott pihent az Ikarus IK-210 Daru. A IV. kerületi karbantartó bázis betonján állt, mozdulatlanul, mint egy sötét árnyék. A Yashica FX-3 küzdött a fénnyel, a szemcse elég durva lett, de a lámpa körüli halo ad némi mélységet a képnek. Tisztán látszanak a széles talpak és a tetőre rögzített létrák. A háttérben a panelek ablakai sötétek, mindenki alszik. Csak egy unalmas utility gép, de ebben a sárgás fényben, a kábeldobok és ládák között mégis van valami súlya. Még figyelem egy kicsit, hátha indul.

Hajnali háromnegyed négykor esett be az udvarra ez a dög. PO-278-as Dzik, állítólag páncélozott teher, de a gép állapota siralmas. Nézzétek azt a zsanért a fotón. Az olaj dől belőle, a hegesztés meg tiszta kókány munka, látszik rajta a lengyel „precizitás”. A vázon a festék alatt már ott a repedés. A PZL-Orbita felirat az egyetlen, ami még tartja magát. A hordók között alig fért el a telepen. Holnap szedjük szét a szervizajtót, valami nagyon kopog a szívóoldalon.