ŰRJÁRMŰ SZEMLE

Sziasztok! Hát gyerekek, ilyet még nem pipáltatok. Épp kint voltam ma este nyolc körül a röszkei határnál a Piac Étterem mögött, amikor hirtelen valami iszonyat hangos volt. Azt hittem, a sárga Rába kamion robban fel a lámpa alatt a nagy hóban, de nem! Egy ilyen vékony, hegyes fehér izé ereszkedett le pont a kólás rekeszek mellé. Olyan sima volt a felszíne, mint a jég. Az egyik vámos csak annyit mondott: "Nézd már, ez meg mi a fene, talán a miniszter jött ide vacsorázni?" Mindenki nézte, ahogy fújja szét a havat meg a gőzt, tiszta neonfényben úszott az egész. Bocs a képért, a VHS kamera alig bírta a párát meg a sötétet, tiszta gőz volt minden a hajtóművektől, és remegett a kezem a hidegben. Nagyon fura, valaki tudja a nevét? Talán egy Ikarus Aerospace prototípus? Olyan volt, mint egy repülő tű.

A köd ma este egészen a Tettyéig kúszott fel, sűrű és nehéz lett a levegő. A nátriumlámpák narancssárga fénye alatt minden olyan furcsán csendesnek tűnt a hegyoldalban, amíg meg nem láttam ezt a sziluettet az egyik villa melletti beállón. Egy Aero Sokol AŠ-101 pihent ott a hóval lepett betonkerítés és a kopár mészfa között. Ritka látvány nálunk egy ilyen prémium gép a külvárosi utcákban, pláne ilyen közelségben. A jellegzetes „cápuszony” a tetején és a tiszta, sima illesztések még ebben a gyenge, sárgás megvilágításban is rögtön elárulták. A Minoltámmal próbáltam egy tiszta kompozíciót keresni, de a lámpa fénye miatt némi becsillanás került a képre. A fény mindent megváltoztat, még egy ilyen hideg éjszakát is.

Sziasztok! Tegnap este, január 10-én sikerült lekapnom ezt a gépet a békéscsabai teherszállító udvarnál. Szerintem ez egy PZL PO-311 Wilk, bár elég furcsa látvány itt nálunk. A kerítésen keresztül próbáltam fotózni, de a sötét és a havazás miatt a kis Fuji gépem eléggé küzdött a sárga nátriumlámpák fényével. Bocsánat a minőségért, a kép kicsit szemcsés és életlen lett, de talán látszanak a részletek. Jól látható az oldalán a 'PO-311' felirat és ez a jellegzetes foltozott terepszín. Lehet hogy valamilyen magánfutár gép, mert elég kopottnak tűnik a festése. Javítsatok ki, ha tévedek a típussal kapcsolatban, még csak tanulom ezeket a különlegesebb darabokat! Köszi szépen előre is a segítséget!

Ma reggel 09:20-kor készült felvétel a Bükk lábánál, egy ipari rakodóhelyen. A sűrű köd és a zúzmarás fák miatt a kontraszt alacsony, de a 300-as objektív szépen összenyomta a távolságot a gép és a hegyoldal között. Ez egy gyári vörös kivitelű ZM-223. Canon EOS-1, 300mm teleobjektív, tripod. Záridő: 1/125, f/8. A párás levegő lágyítja a részleteket, de a kompozíció tiszta.

Timestamp: 1996-01-10 22:20. Helyszín: Budapest, VII. kerület, egy lepusztult belső udvar a Keleti környékén. Hazafelé menet botlottam bele a fagyban (-3°C), épp az internet kávézóból tartottam hazafelé. Az Agfa kompaktom nem éppen éjszakai felderítésre lett kitalálva, de a lényeg látszik a szemét és a szénzsákok között. Szerintem ez egy VA-112 'Proud' a CKD Vltava Advanced-től. Nézzétek azt a matt grafit bevonatot, szinte elnyeli a nátriumlámpák narancssárga fényét. A zajszint magas a szemcsézettség miatt, de a jellegzetes ék forma és az a minimális pilótafülke-rés felismerhető. Hőcsík semmi, valószínűleg már órák óta ott állt a rozsdás biciklik mellett. Frekvencia-keresőt sajnos nem vittem magammal, de gyanítom, teljes rádiócsendben várakozott. Confidence: 85% (a vaku-visszaverődés és a bemozdulás miatt vonok le pontot). Forrás: bízz bennem, tesó. Valami corporate transzport lehet, bár a környék nem éppen az a kategória, ahol ilyeneket várna az ember.

Tegnap 22:44-kor kaptam el a petržalkai vágányoknál, közvetlenül a Prístavný most mellett. Kemény fagy volt (-6°C), a zúzmara már megült a környező betonon. Ikarus Sólyom SK-412, gyári kék-szürke festéssel. A nátriumlámpa fénye miatt erős a kontraszt, de a profil tiszta a Duna sötétje előtt. Jól látszik a masszív podvozok és a jellegzetes háti nasávanie. Nikon FM2, 50mm f/1.8, Kodak high-ISO film.

Nézzétek mit lőttem ma délután a raktártelep mögött a XIX-ben! Valami pici fekete gép, úgy búgott a hidegben, tiszta para volt. Alig tudtam ráközelíteni a kamerával, teljesen remegett a kezem a szutyok havas esőben. Mi a fene ez? Olyan, mint egy repülő szivar, tiszta koszos az oldala. A háttérben a panelek is alig látszanak a ködtől. Lol, a VHS szalag megint szórakozik az alján, bocs a minőségért.

Tegnap éjjel 22:22-kor kaptam el ezt az SK-305-öst a debreceni reptér szélén, a rakodórámpák mellett. Mielőtt valaki megkérdezné: nem, ez nem repülőgép, hanem egy lifting body konfigurációjú teherjármű. Tanuljuk már meg a terminológiát. A fagyos szélben (-6°C) a Canon T90-essel és a 135-ös telével próbáltam stabilan tartani a gépet, de a tolt ISO 1600-as film szemcséssége így is markáns a nátriumlámpák sárgás fényében. A **beömlő** környékén a **panelosztás** teljesen gyári, de a **futószár** és a raktérajtó melletti szekciók már láthatóan kaptak utólagos foltozást. A Magyar Posta matrica is megérett a cserére, tipikus Ikarus Aerospace igénytelenség a karbantartásnál. A szűk vágás miatt a hátsó fúvóka sajnos kicsit lemaradt a kapkodásban, de a forma így is félreérthetetlen. Konfidencia: 100%.

Ma délután 14:27-kor kaptam le ezt a gépet a Kőbánya-Kispest (Köki) tárolóvágányoknál, pont az M3-as metró szellőző tornya mellett. Elég komoly rezgés volt érezhető a felüljárón, amikor a gép letette magát, nem igazán figyelt a biztonsági távolságra a műtárgytól. Mennyire zavarta a forgalmat: Teljesen elzárta az utat a karbantartók elől, a kábeldobokat alig lehetett elmozdítani a latyakban a futóművektől. Szabálytalan leállítás, a kifúvó nyílások irányába tolták a hajtóműveket, ami nem tesz jót a betonnak. A gép festése láthatóan kopott, a román felségjelzés alig látszik a kosztól. A Fujifilm QuickSnap megint hozza a szokásos zöldes színeit a fénycsövek miatt, de a lényeg kivehető.

10:22. Még mindig remeg a kezem, talán a hidegtől, talán a feszültségtől. A VI. számú akna melletti depónál kaptam el ezt a Type 21D-t. Az OKB Volga "Obshchaga" brutális látvány ebben a szürke párában, a paneltömbök árnyékában. Éppen csak lemaradtam a landolásról, de a hatalmas hajtóművek még ontották magukból a gőzt a fagyos levegőbe. Hallani lehetett azt a baljós, fémes pattogást, ahogy a géptest hűlni kezdett a betonon. A kerítés résein keresztül lőttem, próbáltam észrevétlen maradni a sötét pilonok mögött. Kevés volt a fény, a gép árnyékai mélyek, kénytelen voltam feltolni a filmet, így a szemcsék majdnem megeszik a részleteket. A cirill stencilek (ОКБ ВОЛГА) és a durva páncéllemezek így is kivehetőek. Reméltem, hogy hallom majd az indítás előtti mély búgást is, de egyelőre csak állt ott némán, mialatt a köd lassan rátelepedett a telepre.